Szivárványos karszalaggal focipályára lépő ellenfelekkel, a gyermekvédelmi törvény elleni lobbizással, a külföldi médiabefolyás növelésével és „oknyomozásnak” álcázott hírszerzéssel. A hagyományos értékeket, a nemzeti identitást, a család értelmét és a közbizalmat azért támadják, hogy rajtuk keresztül ássák alá az államot. Magyarország kulturális szuverenitásának támadása egy olyan stratégia mentén zajlik, ami a hibrid háború elméleti keretében helyezkedik el, gyakorlata pedig kulturális és kommunikációs eszközökkel történik – olvasható a XXI. Század Intézet oldalán.
Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatójának évnyitó elemzése a kulturális szuverenitásról szóló írását folytatja, és ennek értelmezési keretében maradva mutatja be azt a csatateret, ahol a legújabb nemzetközi támadások folynak Magyarország ellen.
Hibrid háború a kultúrában
Horváth József ny. vezérőrnagy, a Nemzetbiztonsági Hivatal 1998–2002 közötti műveleti főigazgató-helyettese, majd 2012–13-ban a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettese, jelenleg az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója, Hibrid háború a jövőért című friss könyvében a hibrid háború új generációjáról ír, amelyben a hadicél kontinensünk „zsidó–keresztény gyökereinek felszámolása, nemzeteinek feloldása”. Ennek érdekében egymástól távol állónak látszó megoldásokat vetnek be, amint írja:
Az európai nemzetek felszámolása, az illegális bevándorlók millióinak elindítása, a radikális iszlám erőszakos terjesztése és a fiatal nemzedékek aktív befolyásolása alapvetően egy tőről fakad.
Arra is kitér, hogy a támadó fél nehezen azonosítható, hiszen egyaránt vannak köztük állami titkosszolgálatok, velük szövetséges, „fedővállalkozásként értelmezhető, nem kormányzati struktúrák”, amelyek „a nyilvánosság előtt jogvédő, humanitárius vagy szakmai érdekvédő szervezetként tűnnek fel” és olyan telepített ügynökök vagy helyben talált, kollaborációra kész szervezetek, amelyek többnyire „civil szervezetnek”, „független médiának” és „oknyomozó újságíróknak” nevezik magukat. Éppen ezért az elhárítás munkája megnehezült, figyelmeztet Horváth József, hiszen nemcsak a külső beavatkozás kiküszöbölése, hanem a belső front pacifikálása is feladat, ahol a leleplezés és a tettenérés különösen nehéz.
Főleg, hogy a behatolás már megtörtént, a bomlasztás folyik (Amnesty, Helsinki Bizottság, TASZ, Transparency), és a következő lépcsőt, vagyis az elfoglalást immár home-grown szereplőkkel készítik elő.
A módszerről szintén szót ejt a szakértő: fellazítás, ellenséges befolyásolás, dezinformálás és zavarkeltés (szubverzió), amelyet a hagyományos titkosszolgálatok ugyanúgy bevetnek, mint azok a „civil hírszerzők”, akik aktivistának, jogvédő irodának, segélyszervezetnek vagy tényfeltáró újságírónak álcázzák magukat. A módszertan réges-régi és nagyon hasonló, elegendő csak az „Ördög ügyvédjére”, Navalnij küldetésére, a Strache- vagy a Szájer-ügyre, a Pegasus-műveletre és a „Pandora-iratokra” gondolni, ami azonban újdonság, hogy „nemcsak az ellenséges országok profi titkosszolgálatai dolgoznak, hanem nemzetek feletti tőkecsoportok” is – írja. Ne feledjük: térségünk koalíciós kényszerben lévő, így gyengébb érdekérvényesítéssel bíró állami vezetői (Andrej Babiš, Bojko Boriszov, Sebastian Kurz, Heinz-Christian Strache) bele is buktak az ilyesmibe.
Mindebből az következik, hogy létrejött egy szélesen értelmezett és mélységében tagolt kulturális frontvonal.
