Egy világraszóló magyar szenzáció szomorú utóélete

Rendkívüli orvostörténeti eredményt ért el a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány magyar orvosokból és egészségügyi dolgozókból álló missziós csapata, amikor sikeresen szétválasztotta a fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikreket. Azonban az események után két évvel fájdalmas részletek kerültek a nyilvánosság elé a műtétről. A botrány az alapítványnak dokumentáló Szász János rendező házkutatási ügyével kezdődött, amely után olyan információk terjedtek el, miszerint a rendőri intézkedés hátterében a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány és a filmrendező között húzódó vita áll, amely a Pataki Gergely vezette missziós orvoscsoport sikeres bangladesi műtétjének filmes dokumentációjához kapcsolódó jogokról szól. Az orvoscsapat vezetője és az alapítvány alapítója, Pataki Gergely plasztikai sebész arról számolt be, hogy a rendező korábban több ízben is megszegte megállapodásukat, most pedig a Mediaworks Hírcentruma által készített interjúban tisztázza a történet részleteit.

Legfeljebb ötven százalék esélyt adtak a lányoknak arra, hogy túlélik a beavatkozást Forrás: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány

– Mikor kezdődtek a bangladesi missziók?

– A világ egyik legszegényebb országában, Bangladesben 2010 óta összesen hat nagyobb plasztikai sebészeti misszió valósult meg a vezetésemmel, a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány szervezésében. Ez napjainkig több mint ötszáz ingyenes helyreállító, teljesebb életre esélyt adó műtétet jelent gyermekeken és felnőtteken egyaránt.

– Ki kapta a felkérést a bangladesi sziámi ikrek szétválasztására?

– Az alapítványunk. A 2017. évi plasztikai sebészeti misszió alkalmával kérték fel szervezetünket a bangladesi plasztikai sebész kollégák és az ikrek szülei, hogy segítsünk a sziámiiker-lányoknak.

– Mikor kezdtek el Csókay Andrással közösen dolgozni a projekten?

– Miután evidens volt, hogy az ikrek szétválasztása komoly multidiszciplináris, tehát több orvosszakmai területre kiterjedő feladat, amihez szükséges egy kiváló idegsebész szakvéleménye, magától értetődő volt számomra, hogy ebben Csókay doktor segítségét kérjem. Mindkettőnk életét a keresztény értékek határozzák meg, ez volt a közös pont. Csókay András szakmai tudása és a két évtizedes barátságunk biztos talajt adott ahhoz, hogy a műtétsorozatba bele merjünk vágni.

– Egy ilyen összetett, bonyolult és nem utolsósorban hosszadalmas műtétsorozatnál gyakorlatilag elkerülhetetlenek a nézeteltérések. Lényegében ez indította el a lavinát, hiszen a sziámi ikrek szétválasztását rögzítő személy, Szász János miatt árnyék vetült a világszenzációnak számító végeredményre. Szász János rendezővel megegyeztek, hogy filmre veszi, vagyis dokumentálja a műtétsorozatot. Mi történt ezután?

– Szász János Bangladesből való hazaérkezését követően szembesültünk azzal, hogy az engedélyünk nélkül, vállalt titoktartását megszegve – már a végső szétválasztás után közvetlenül – műtéti képeket és rövid filmfelvételeket küldött el illetéktelen személyeknek.

Ezután több hónapnyi anyag átadását tagadta meg, holott korábban megígérte: amit rögzít, azt az alapítvány rendelkezésére bocsátja. A felvételek átadásának elmaradása nem lehetett véletlen mulasztás. Mi, a maratoni beavatkozást követően megfáradtan hazaérkezve, nem kaptunk semmit, csak ügyvédi felszólítást, hogy az anyag az övé, semmit nem használhatunk, amit átadott, azt is azonnal visszakérte. Szász János cserbenhagyta missziós orvosainkat, teljes magyar csapatunkat, és ezáltal az ikreket is.

– A műtét után néhány hónappal Szász János összevágott egy kisebb botrányt okozó, tízperces rövidfilmet a nyersanyagból. Mi volt ezzel a probléma?

– Szász János alapítványunk kérése ellenére és egyeztetés nélkül állított össze egy rövidfilmet a bangladesi műtétről, amelyet sérelmeztünk, mivel egy vitatható „produktum” volt, ráadásul számos szereplő beleegyezése nélkül készült. Mivel a tudtunkon kívül, engedélyünk nélkül osztotta meg a képsorokat, felszólítottuk, hogy távolítsa el a videómegosztó portálról, ahová feltöltötte.

Miután az orvoscsapat egy része megnézte a filmet, többünknek az a határozott véleménye alakult ki, hogy mondhatni „ferdíti” a magyar és a bangladesi orvosok közti kommunikációt, illetve sértő módon ábrázolja a bangladesi kollégákat, akik egyébként rengeteg vonatkozásban fantasztikus munkát végeztek.

Ráadásul Szász János úgy készített az ikrekről és családjukról – olykor az intim szférájukat nem tisztelve – rövidfilmet, hogy a szülőknek nem volt módjuk megnézni a róluk és a gyermekeikről készült bejátszásokat. Ez a videómegosztó portálra feltöltött rövidfilmes incidens még 2020 elején történt. Ez volt a végső pont, amikor Szász János iránti bizalmunk maradéka is szertefoszlott. Majdnem fél évvel a műtét után jártunk már, de alapítványunknál nem volt semmilyen általa készített mozgóképanyag, amit használhattunk volna a gyermekek ellátásához, a műtétsorozat folytatásához és a szakmai publikációkhoz.

– Szász János dokumentumfilmet forgatott vagy csupán a műtétet rögzítette?

– Szász Bangladesben a műtétsorozat utolsó szakaszát vette filmre, amely az orvosi dokumentáció része, ez a pácienseké és a kezelést biztosító alapítványé, illetve a bangladesi társszervezeteinké. A nyersanyagok egy részét az alapítványnak először átadta, majd azt is visszakövetelte és a felhasználását megtiltotta. Ma már elmondható, hogy Szász János az alapítványunkkal kötött szóbeli és írásbeli szerződéseket mind megszegte.

– Miért nem akarták, hogy a világszenzációt jelentő beavatkozásról film készüljön?

– Hogyan lehetne valakivel közösen filmet készíteni, aki nem adja át használható formában a rólunk és a pácienseinkről készült anyagot, miközben tudja, hogy ez az orvosi filmdokumentáció része. Szükségünk lenne rá a munkánk további folytatásának megtervezéséhez. De miként lehetne a partnerünk olyasvalaki, akit először a tenyerünkön hordozunk, beveszünk ebbe a szép ügybe, és miután hazaérkezünk, már ügyvédjén keresztül szólít fel minket, hogy adjuk oda a nálunk lévő filmnyersanyag-rész másolatát is, amelynek használatát megtiltja?

– Két évig a teljes sajtó magyar sikerként tálalta a műtétet, az utóbbi időben azonban furcsa helyzetbe hozták az alapítványt. Mi ennek az oka?

– A támadások oka nyilván az, hogy az ikrek végső szétválasztó műtétje után két évvel eljárások indultak a műtéti filmnyersanyag-dokumentáció miatt, és volt egy nagy médianyilvánosságot kapó házkutatási ügy a dokumentáció egy részét készítő Szász Jánosnál.

A konfliktusok nagy része valójában ma már Szász Jánosról és az alapítvány bangladesi missziójáról készült felvételek jogi sorsáról szól. Szász kisebb-nagyobb sikerrel próbálja megosztani missziós csapatunkat, és lejáratni az őt meghívókat, alapítványi munkatársaimat. Megalapozatlan, és a tényeknek teljesen ellentmondó történetmesélését több sajtóorgánumnál, legutóbb például a Veiszer Alindának adott interjújában hallhattuk.

– Hogyan fajulhatott odáig a helyzet, hogy a rendőrség végül házkutatást tartott?

– Megértem, hogy nagyon fontos és közérdeklődésre számot tartó ez a kérdés, de ezt mi pontosan nem látjuk, ez a hatóság hatáskörébe tartozik. A rendőrség nyilván a jogszabályban előírtak alapján teszi a dolgát. Mint utóbb hivatalos közleményekből kiderült, a nyomozó szervek éppen Szász János közreműködésének hiányában kényszerültek kutatásra és valamennyi adathordozó lefoglalására. A nyomozó szervek által közölt tényadatok ellenére, először Szász János tudatosan az alapítvánnyal fennálló jogvitát helyezte a híradások középpontjába, majd – az erre reagálóan kibocsátott rendőrségi és alapítványi közlemények hatására – már a misszión belüli konfliktus lett kommunikációjának fő sodorvonala.

– Tudomásunk szerint Szász több helyen is házalt a felvételekkel a szóban forgó házkutatás előtt.

– Néhány ilyen esetről mi is hallottunk. Úgy tudjuk, volt köztük közszolgálati csatorna és külföldi kereskedelmi televízió is. Rólunk és a pácienseinkről szóló anyaggal tehette, az alapítvány megkerülésével.

– A házkutatás után Szász bejelentette, hogy elhagyja az országot. Mit gondolnak erről?

– Ön mit gondolna? Mi életszerűtlennek tartjuk azt a feltételezést, hogy valaki pusztán egy alapítvánnyal folytatott szerzői jogi vita miatt hagyná el az országot.

– Valóban furcsa. Nem lehetne Szász Jánossal valahogy mégis megállapodni?

– Alternatív vitarendezési javaslataink és a jogvita peren kívüli megoldását célzó kísérleteink ezidáig nem vezettek eredményre.

– Miként látja az alapítvány jövőjét?

– Az alapítványunk karitatív tevékenységét megnehezítik és kommunikációjának hitelességét megalapozatlanul aláássák a valótlan állítások.

A nyilatkozatok szomorú következménye lehet, hogy a jó ügyeket segítő támogatóink elfordulnak tőlünk, így a jövőben tervezett karitatív missziók nem valósulnak meg, ezáltal sok gyermeket és rászoruló felnőttet nem tudunk megoperálni, akik közül sokaknak alapítványunk jelentené az egyetlen esélyt arra, hogy megfelelő ellátást kaphassanak. Egyesek a házkutatás miatt áldozatnak állították be Szász Jánost, akinek a tevékenysége megingatja támogatóink bizalmát, és így elveszik a rászoruló gyermekektől a reményt. Mi úgy érezzük, ebben a helyzetben mi vagyunk az „áldozatok”. Nem mindegy, hogy az idénre tervezett misszióban meg tudunk-e operálni harminckét, fejlődési rendellenességgel született gyermeket vagy sem. Ezzel tisztában kell lenniük azoknak, akik a szóban forgó, negatív tartalmú nyilatkozatokat terjesztik. Bízom benne, hogy a jogérvényesítési erőfeszítéseink eredménnyel zárulnak, és újból minden erőnkkel fő elhivatottságunkra tudunk összpontosítani: a segítségnyújtásra a bajbajutottaknak, a cselekvésre a kiszolgáltatottakért.

– De ami a legfontosabb, hogy vannak most a szétválasztott ikerlányok?

– Rabeya majdnem korosztályának megfelelő értelmi fejlettséget mutat, csupán enyhe és rehabilitációval javítható mozgászavara van. Rukaya halmozottan sérültként éli életét, viszont egyre inkább jelen van érzelmileg a család mindennapjaiban. Alapítványunk folytatja rehabilitációjukat, a napokban meglátogattuk őket Bangladesben. Maximum ötvenszázalékos esélyt adtunk arra, hogy az ikrek túlélik a műtétet. Azért vállaltuk mégis a feladatot, mert a szülők azt mondták, hogy bíznak Allahban és a magyar orvosokban. Csapattagjaink többségének jó érzés két év után látni a családot, az immáron ötesztendős kicsiket, és visszagondolni arra, hogy képesek voltunk megszervezni a műtétsorozatot, illetve keresztülvinni orvosi, valamint emberi céljainkat.

Izgalmas felvételek készültek a szétválasztó műtétről A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány állandó filmese, Fuchs Richárd számos felvételt készített az ikreken végzett műtéti beavatkozások magyarországi szakaszáról. Legutolsó filmje a Rabeya és Rukaya hazatérése című rövidfilm, amelynek kedves részlete például, amikor Rabeya magyarul énekli a „mókuska, mókuska felmászott a fára” című magyar dalt. Fuchs Richárdnak hamarosan megjelenik a következő dokumentumfilmje a műtétsorozat magyarországi szakaszáról, ezen kívül mintegy harminc, az ikrek szétválasztási műtétsorozatában résztvevő missziós csapattaggal is készített interjúkat, amelyek valós képet festenek a műtét körülményeiről. Az alapítvány ezeket a beszélgetéseket is közzétette az interneten a cselekves.org/filmek linken.

Borítókép: Legfeljebb ötven százalék esélyt adtak a lányoknak arra, hogy túlélik a beavatkozást (Forrás: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány)