– Sok uniós politikus méltatja Magyarország humanitárius erőfeszítéseit az ukrán háború nyomán. Mit tapasztalt a tanácsülésen, látványos a hangnemváltás?
– Valóban nem a dicsérő szavakhoz szoktunk az elmúlt időszakban. Most viszont számos kolléga kezdte azzal a felszólalását, hogy méltatta a frontországok, így Magyarország segítségnyújtását. Az erőfeszítéseinket a nemzetközi közösség tehát elismeri, aminek a következő lépése az lenne, ha felfüggesztik azokat az ideológiai vitákat, amelyek miatt visszatartják a helyreállítási alap pénzeit. Épp most megengedhetetlen, hogy a háborúnak a frontországokra gyakorolt hatásait ne vegye figyelembe az Európai Bizottság.
– Orbán Viktor levelet írt Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, ebben a miniszterelnök a magyar helyreállítási terv mielőbbi elfogadását kérte. Erre a kérésre volt reakció az Európa-ügyi miniszterek részéről?
– A tanácsi formáció menete merevebb ennél, azt gondolom, hogy sok kollégát újdonságként ért a levél. Arról nem is beszélve, hogy mi azt az Európai Bizottságnak és nem a tagállamokat tömörítő tanácsnak küldtük. A lényeg, hogy a magyar helyreállítási programot mielőbb el kell fogadni. A hitelkeret lehívásának lehetőségével most élünk, mert a háború miatt Magyarország rendkívüli terheknek van kitéve. Már több mint félmillió menekültet fogadtunk, ez a szám csak nőni fog, és mindennel ellátjuk őket. Rugalmasságot is várunk a bizottságtól, az uniós forrásoknak lehetővé kell tenniük a menekültek befogadásának és ellátásának finanszírozását is. Mindez nyilván nem azt jelenti, hogy a magyar helyreállítási programcsomag egységét bontjuk meg, de adott egy rendkívüli helyzet, amivel számolnunk kell. A rendkívüli helyzetek rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé. Az Európai Bizottság részéről jelzésértékű lenne, ha pozitív választ adna: a magyar emberek ugyanis nemcsak hogy megdolgoztak ezért a pénzért, de most egész Európának is példát mutatnak azzal, ahogy segítik a bajbajutottakat. Meggyőződésem, hogy erkölcsi szempontból is válaszút előtt áll a Von der Leyen-bizottság.
Itt az ideje véget vetni az ideológiai támadásoknak, politikai bosszúhadjáratoknak, valódi háború van, Brüsszelnek a tagállamokat most támogatnia illene, nem támadnia.
– Nem volt tervben, hogy a lengyelekkel közös levélben forduljanak az Európai Bizottsághoz? Varsó helyreállítási terve is elfogadásra vár. Sokan azt olvassák ki a sorok közül, hogy az orosz–ukrán háború ártott a magyar–lengyel kapcsolatoknak.
– Rendkívüli a helyzet, Ukrajna megsegítése mellett mindenki a saját gondjaival van elfoglalva, a menekültválság menedzselése pedig valóban hatalmas mértékű koordinációt tesz szükségessé. Azt gondolom, hogy a jelen helyzetben egyszerűen nem bír jelentőséggel, hogy közösen fordultunk-e a bizottsághoz vagy sem. Biztos vagyok benne, hogy a lengyelek hasonlóan vélekednek a helyreállítási alap forrásairól. Az pedig eddig sem volt titok, hogy egyeseknek nem áll érdekében az erős visegrádi országcsoport megléte. Adott ugyanis egy hatvanmillió polgár érdekeit képviselő, kormányszínektől függetlenül együttműködő, közép-európai formáció. A lengyel–magyar együttműködés és barátság évszázadokra nyúlik vissza, nem véletlen, hogy a jogállamisági vitában is következetesen kiállunk egymásért. Ennek az egységnek a hiteltelenítése egy külső érdek. Én mindenkit arra biztatok, hogy ne üljön fel az erről szóló álhíreknek.
Mi nyíltan és őszintén, mindig megbeszéltük a lengyelekkel azokat a területeket, ahol nem teljes az érdekegyezség. A lengyel partnereink tisztában vannak vele, hogy mi a fosszilis energiahordozók tekintetében bizony függő helyzetben vagyunk. Az elmúlt tíz évben rengeteget dolgoztunk az energiaellátásunk diverzifikációján, ezt is tudják Varsóban, ahogy azt is, hogy a regionális és földrajzi adottságainkat nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni.
Emlékezzünk egyébként a Nabucco-projektre, ami a török–bolgár határtól szállított volna földgázt nyugatra, ez sem miattunk nem valósult meg. Felesleges hangulatkeltésnek tartom, hogy a V4-en belül mindig felvállalt véleménykülönbséget egyesek újdonságként, a magyar–lengyel barátság végeként állítanak be.
– Jövő héten a választópolgárok a gyermekvédelmi népszavazáson is részt vesznek. A kormány szerint az Európai Bizottság eddig a gyermekvédelmi törvény miatt nem adott zöld utat a magyar helyreállítási tervnek. Ha a háború miatt várhatóan hamarosan mégis lehívhatjuk a forrásokat, akkor nem válik okafogyottá a népszavazás?
– Nem! Zajlik egy nagyon látványos folyamat Nyugat-Európában, ami a gyermekeinket már óvodás-, iskoláskorban az LMBTQ-propagandának teszi ki. Lényegében ki akarják venni a szülők kezéből a gyermeknevelés jogát. Talán nem is létezhetne komolyabb veszély, ami indokolná, hogy a kormány ismét kikérje a magyarok határozott véleményét. Sok csata áll még előttünk ez ügyben. Brüsszelnek pedig tiszteletben kell tartania a magyar emberek álláspontját. Másrészt a választáson amellett, hogy Magyarország békéjéről és biztonságáról döntünk, egyben arról is szavazunk, hogy megőrizzük gyermekeink biztonságát is. A baloldal kerek perec megmondta, hogy eltörölné a gyermekvédelmi törvényt, azaz itt is megnyitnák az utat az LMBTQ-propaganda előtt, ahogy azt sok más országban már megtették. A helyreállítási pénzek ügyét átideologizálták, ideológiai okokból, a gyermekvédelmi törvény elfogadása után állt be változás az Európai Bizottság hozzáállásában. Az ideológiai vitán túl most ráadásul egy háborús helyzetben is találjuk magunkat. Ez véleményem szerint egyértelmű erkölcsi előnyt teremt a magyaroknak. Most még fontosabb, hogy részt vegyenek a népszavazáson. A kormány egy megerősített pozícióban szeretné folytatni a tárgyalásokat a helyreállítási pénzekről. A 2016-os migrációs népszavazáskor már kaptunk egy nagyon erős mandátumot ahhoz, hogy Brüsszelben megvédjük az álláspontunkat. Az élet ezt a véleményt egyértelműen igazolta: láttuk a közelmúltban, hogy számos EU-ország épített kerítést a határain, s állt ki a határok minél átfogóbb védelme mellett. A migrációs válság idején ráadásul alaptalanul vádoltak minket a menekültügyi szabályok felrúgásával. Most újra bizonyítunk, hiszen egy háborús helyzetben, az első biztonságos országként vizsgázunk jelesre menekültügyből.
