Önkéntesek és tolmácsok tucatja várja a Nyugati pályaudvarra érkező menekülteket, hogy ételt, italt, szállást és internetkapcsolatot kínáljon nekik vagy szükség esetén útbaigazítsa őket. László, aki a kárpátaljai Munkácsról származik, már húsz éve Budapesten él. Mivel ukránul és oroszul is jól beszél, ezért szabadidejében – édesapjával együtt – a Nyugati pályaudvaron segíti az Ukrajnából érkező menekülteket. László elmeséli, hogy a menekültek főleg Ukrajna belső részeiből érkeznek, majd Ausztria, Lengyelország és Csehország irányába mennek tovább, de olyan is akad, akinek Spanyolország az úti célja.
Tegnap találkoztam egy hölggyel, aki a keleti-ukrajnai Szumi megyéből három gyermekkel, egy kutyával és öt macskával indult útnak Lengyelországba. A hölgy elmondta, hogy már öt napja úton vannak, mivel ők azonnal, az első lövések hallatán elhagyták az otthonukat. Az autójuk azonban Lembergben lerobbant, így a kocsit és az öt macskát is kénytelenek voltak hátrahagyni.
Ismét a nulláról kezdeni
László egy ideig velem tart, majd egy fiatal herszoni férfit szólítunk meg, aki édesanyjával és a két kisöccsével várakozik a peronon. Kiderül, hogy Herszonból kocsival utaztak idáig, és ők is Lengyelországba tartanak. Az édesapjuk viszont otthon maradt, mivel köztudott, hogy a 18–60 év közötti férfiak Ukrajna területét nem hagyhatják el. Arra a kérdésre, hogy mit gondol az ukrán–orosz háború kimeneteléről, a fiatal férfi röviden csak annyit mond: „Ukrajna mindenféleképpen győzni fog!”
Továbbhaladva három nővel találkozunk, akik Kijevből Brüsszelbe tartanak. A kérdésünkre elmondják, hogy ők nyolc évvel ezelőtt Donyeckből Kijevbe költöztek, most viszont ismét a nulláról kell kezdeniük az életüket.
A főváros állapotáról elmondják, hogy a harcok következtében szinte az összes hidat felrobbantották, nincs üzemanyag, és a kijevi boltokban négy napja már kenyeret sem lehet kapni.
Miképpen több ukrajnai menekült, ők is arról érdeklődnek, hogyan tudnák az ukrán fizetőeszközt, a hrivnyát valamilyen más valutára átváltani, amelynek nem mellesleg az Ukrán Nemzeti Bank már napok óta folyamatosan csökkenti az árfolyamát. Kiderül azonban, hogy erre már Budapesten sincs lehetőség.
Nagyjából óránként futnak be a szerelvények a pályaudvarra, ugyanakkor egyetlen munkácsi család kivételével más kárpátaljai menekülteket nem látunk, többségük ugyanis már napokkal ezelőtt megérkezett Magyarországra. Elzával beszélgetek, aki az édesanyjával és a lánytestvérével, valamint két, négy-öt év körüli gyermekkel érkezett Budapestre. Mint mondja, szeretnének Budapesten maradni, és itt megállapodni, mert Kárpátalján már nincs jövő.
Ideiglenes szállásuk már van, de szeretnének egy saját lakást találni, hogy a család többi tagját is ide tudják hozni. A fiatal nő szintén a valutaváltásból adódó problémákat emlegeti, közben pedig azt is elmondja, hogy ők maguk is csak abból a pénzből tudtak eljönni, amit a zálogba adott aranyláncáért kapott.
A testet és a lelket együtt kezelve
Közben órák óta fáradhatatlanul dolgoznak a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRE) munkatársai és önkéntesei, akik egész nap szendvicsekkel, meleg teával, édességgel, gyógyszerekkel és higiéniai eszközökkel látják el az érkező menekülteket. A Magyar Nemzet kérdésére Juhász Márton, a szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója elmondja, hogy már a háború kitörésétől kezdve dolgoznak, és a testet és a lelket együtt kezelve igyekeznek segítséget nyújtani a rászorulóknak.
A munkatársaink a záhonyi vasútállomáson, valamint a Nyugati pályaudvaron is késő estig jelen vannak. A pályaudvaron reggel kilenc és este tizenegy között, Záhonyban pedig 0–24 órában meleg és hideg étellel, illetve átmeneti szálláshellyel segítik a háború elől menekülő embereket. Emellett pszichológusok, valamint szükség esetén az MRE fenntartásában működő Bethesda Gyermekkórház orvosai és asszisztensei is egészségügyi ellátást biztosítanak a helyszíneken
– magyarázza Juhász Márton. Az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint az elmúlt napokban a szeretetszolgálat kisebb-nagyobb mértékben mintegy 25 ezer embernek nyújtott segítséget, valamint 15 tonna élelmiszert szállított a határon túlra. Hozzáteszi, szolgálatukhoz húsz óra alatt 1500 önkéntes csatlakozott, emellett pedig a rendőrség, a katasztrófavédelem és a MÁV is rengeteget segít, mindhárom szervvel kiváló együttműködés jött létre.
A civil szervezetek és rendvédelmi szervek mellett az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) munkatársa – aki egyben a Magyar Vöröskereszt önkéntese is – a helyszínen van. Kovács István Ádám a kérdésünkre megerősíti, hogy a mentőszolgálat támogatásáról biztosította a Beregszászi Mentőszolgálat bajtársait, és különböző tárgyi eszközökkel is segítik a munkájukat. Az OMSZ diszpécsere végül a járványügyi helyzetre is kitér, mondván: bár megvan a nyájimmunitás, a közel kilencvenezer menekült érkezésével megnőhet az újrafertőződés esélye vagy éppen új vírusvariánsok jelenhetnek meg.
Borítókép: Menekült nő a Nyugati pályaudvaron (Fotó: Kurucz Árpád)
