Az Aranybulla és II. András jelentősége

Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója alkalmából a Scruton közösségi térben beszélgetett Rácz György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Medievisztika Tanszékének docense, a Magyar Nemzeti Levéltár Tudományos Igazgatóságának helyettes vezetője és Szabados György, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történésze, a Szent István király Múzeum történész tanácsadója, a László Gyula Kutatóközpont és Archívum igazgatója, valamint Gali Máté, a Matthius Corvinus Collégium Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára.

Budapest, 2020. augusztus 24. II. András Aranybullája a Nemzet emlékezete - A magyar történelem mérföldkövei kiállításon a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában 2020. augusztus 24-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

Ez azért jelentős, mert kevés olyan európai ország van, amelynek a mostani címere az 1180-as évekre vezethető vissza. 

Szó esett arról is, hogy a II. András által kiadott hét aranypecsétes oklevélből egy sem maradt fenn, de többször átírták, ezek közül az első 1318-ból való. Érdekesség, hogy az aranypecséteket két lapból illesztették össze, közéjük pedig drótokat tettek, ezért voltak annyira sérülékenyek. 

Rácz György felhívta a figyelmet arra, hogy a középkorban soha nem hivatkoztak a sokat idézet ellenállási jogra azok, akik a király ellen lázadtak, ugyanis II. András is csak a királyi tanács tagjainak, vagyis egy húszfős testületnek adta meg ezt a jogot. Éppen ezért a saját korában nem vették olyan komolyan az Aranybullát, mint a későbbiekben, szövege pedig sem a Magna Carta, sem az aragóniai törvények szövegével nem mutat párhuzamot.

Borítókép: Aranybulla (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)