Vasárnap a sikeres művelet után gyertyagyújtással tisztelegtek a barlangi mentők az elhunyt emléke előtt. A hétfő azonban még ott találta a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagjait Jósvafőn, a Kossuth-barlangban. Hétnapos, maximális koncentrációt és erőkifejtést követő kutatás és mentés után ma a barlangban a balesetet szenvedett kutatóbúvár felszínre hozatala érdekében kiépített rendszereket, felszereléseket szerelték le.
Mindezt Kovács Márton barlangi mentőtől tudjuk; ő és barlangi mentőtársai tegnap délelőtt 11 óra tájban vették át az Amphora Búvárklub tagjaitól Mede Márton testét. A búvártársak hozták ki a kutatóbúvárt a Reménytelen-szifonból, a barlangi mentők pedig a légzőkészülék nélkül járható barlangból.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat mellett a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat, a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete és a felvidéki Spelo Roznava (SK) barlangi mentőszolgálat vett részt a művelet második szakaszában.
– A speciális hordágyra rögzített testet a barlangi, mintegy 50 méter hosszú tó ideiglenes visszaduzzasztását követően úsztattuk a víz felszínén. A Reménytelen-szifon bejáratától a barlangi felszíni bejáratáig három óra alatt jutottunk el; vasárnap 14 órakor kihozhattuk a napvilágra Marcit… – mondta Kovács Márton barlangi mentő.
Ez volt a Magyar Barlangi Mentőszolgálat történetének leghosszabb mentőakciója. Hét, kutatással és kimentéssel töltött nap után sikerült felszínre hozni az április 3-án, egy feltáró merülés közben elhunyt búvár holttestét.
A barlangi mentőtől tudjuk azt is, hogy az eltűnt búvár testét kedden, a merülés kezdőpontjától, a Reménytelen-szifon bejáratától jelentős távolságban, mintegy 250 méterre és mintegy 30 méteres mélységben találták meg.
Kovács Márton szerint a végzetes baleset egyértelmű okának egy omlás tűnik, amelynek nyomait a barlang végpontja környékén –48 méter mélységben fedeztek fel másnap a keresést végző búvárok. A végponti zónában a járat eltömődött agyaggal, a vezetőkötél ez alá került.
Az omlás tényére utaló jeleket, például a karsztvízszintmérő kút és a Nagy-Tohonya-forrás vízhozammérőjének adatsorát az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei jelenleg is vizsgálják és elemzik.
A vasárnap délután kezdődött mentés koordinálását a Magyar Barlangi Mentőszolgálat gömör–tornai területi egysége kezdte meg. A második napon az önkéntesek mellett megérkeztek a hivatalos szervek is, majd a Terrorelhárítási Központ (TEK) átvette a mentési folyamatok koordinálását, irányítását.
– A TEK helyszínre érkező egységei számos dologban segítették a mentés folyamatát, nemcsak logisztikai és szervezési hátteret nyújtottak a mentéshez, de sok egyéb segítség között az itt dolgozók ellátásában is szerepet vállaltak. Köszönjük a segítségüket abban is, hogy olyan speciális tudású szervezetek, cégek képviselőit is pillanatok alatt bevonták a mentésbe, akik a mi kapcsolati horizontunkon túl volt.
Köszönjük azt is, hogy megteremtették a mentésben részt vevő nagyszámú szervezet közös munkájának egységes és kezelhető feltételeit. – tért ki Kovács Márton a TEK szerepére.
A barlangi mentő hozzétette: a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat a tábor és a mentés infrastrukturális alapjait szolgáltatta egy héten keresztül, amellett hogy a búvárok munkáját is folyamatosan segítették. A mentés egy hete alatt húsz szervezet több mint 250 közreműködővel fordult meg a barlangban és a környékén. Külön köszönet illeti a mentőknek nyújtott segítségért Jósvafő község lakóit és önkormányzatát.
„A szerencsétlenül járt 42 éves búvár több évtizedes sport- és barlangi búvár-, valamint szintén évtizedes barlangkutatómúlttal rendelkezett. Mede Marci motorja volt a Kossuth-barlang kutatásának is, részese volt az elmúlt bő tíz év sikeres feltárásainak. Elvesztése egyelőre felfoghatatlan vesztesége közösségünknek” – írták megemlékezésükben a barlangi mentők.
Borítókép: Vasárnap gyertyagyújtással tisztelegtek a barlangi mentők a Kossuth-barlang bejáratánál Mede Márton emlékének (Fotó: MBM/Kovács Márton)
