Harmadszor is újrakezdődött a minap Simon Gábor, az MSZP volt elnökhelyettesének büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken, miután hat év alatt immár a harmadik bíró tárgyalja az ügyet. A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében bíróváltás esetén újra kell kezdeni a büntetőper tárgyalását, ám nem kell teljes egészében megismételni a már lezajlott bizonyítási eljárást. Ezúttal is az történt, mint a korábbi, 2020-ban történt bíróváltáskor. Az új eljáró bíró ismertette az eddigi bizonyítási eljárás jegyzőkönyveit.
A még mindig első fokon zajló per befejezéséhez azonban még legalábbis hónapok kellenek. Annak ellenére így van ez, hogy a vádhatóság, a védelem, de a bíróság is már nagyon szeretné lezárni az eljárást ítélettel. Az már most biztosra vehető, hogy bármi lesz is az elsőfokú ítélet, a felek közül valaki fellebbezni fog, így másodfokra kerül majd a szocialisták egykori erős emberének büntetőügye.
A tervek szerint május 3-án folytatódik a harmadszor is újrakezdett per bizonyítási eljárása, méghozzá az igazságügyi könyvszakértő ismételt meghallgatásával. Ehhez a vád nem ragaszkodik, ám a védelem igen, hiszen álláspontja szerint a szakértő számszaki hibákat vétett, így szakvéleménye használhatatlan. A védelem máris indítványozza új könyvszakértő kirendelését. A védelem már a tárgyalás korábbi szakaszában vitába szállt az igazságügyi könyvvizsgálóval.
Vitájuk lényege, hogy a vádbeli időszakban volt-e a politikusnak bármilyen bevétele a képviselői, állami vezetői juttatásán túl vagy sem. A szakértő szerint nem volt, így a külföldön parkoltatott teljes összeg tisztázatlan eredetű, a védő és a vádlott szerint azonban volt. A látszólag számháborúnak tűnő eljárás a költségvetési csalás pontos összegének megállapítása miatt szükséges. Minderről Nagy István ügyvéd, Simon Gábor védője beszélt a Magyar Nemzetnek.
A védelem álláspontja szerint a vádat képviselő ügyészség nem tudja megmondani, nem tudja bizonyítani, hogy a vádlotton számonkért összegek mikor keletkeztek. Az ügyvéd szerint csak akkor volna bizonyítható a költségvetési csalás, ha a vádhatóság pontosan meg tudná határozni, hogy dátumszerűen mikor keletkeztek a külföldi bankszámlákon talált összegek, mert csak így mondható meg, kellett-e adózni utánuk vagy sem.