1790. június 10. – 263 év óta először országgyűlés Budán

A rendek látszólagos meghátrálása ellenére fontos döntések születtek.

Buda város képe a XVIII. század második felében. Fotó: Digitális Képarchívum - http://dka.oszk.hu - DKA-020650

A követek már május utolsó napjaiban elkezdtek gyülekezni, meg is indultak a tárgyalások az országgyűlés legfontosabb várható témáiról. Az első fontos tisztázni való ügy a koronázás elmaradása miatt törvénytelenül uralkodó II. József által kinevezett tisztségviselők elismeréséről szólt. Különösen Zichy Károly országbíró és Ürményi József személynök jelentettek szálkát a rendek szemében, mert mindkettőben II. József hatalmának támaszát látták. Végül mégis elismerték a kinevezéseket, ami mutatja a rendek kompromisszumkészségét.

Az országgyűlés 1792. június 10-én reggel a Nagyboldogasszony- (mai Mátyás-) templomban kezdődött. Az országgyűlés helyszínéről a követek fényes menete a vármegyei koronaőrző bandériumok és a fegyveres budai polgárok díszsorfala között, az alkalomra deszkával beborított utcákon vonult a templomhoz, ahol Batthyány József prímás az alkalomhoz illő Veni Sancte misét celebrálta. A sok ezres nézősereg tizede sem fért be a templomba.
Az első ülés délelőtt 9 órakor kezdődött az alsó táblán Ürményi József személynök vezetésével. Az ünnepélyes beszédeket követően megkezdődött az érdemi munka is. Nyitra és Trencsén vármegyék óvást emeltek az elnök személye ellen, de ezt a többség elutasította. A tekintetes karok és rendek kifejezték egységüket és ügyrendi javaslattal fordultak a főrendek felé.

A felső tábla Zichy Károly országbíró elnöklete alatt a prímás magyar nyelvű beszédével délelőtt 10 órakor kezdte a munkáját, amire az országbíró felelt, majd itt is megkezdődött a munka. Az első téma a főrendek esetében is a levezető elnök, az országbíró személyének elismerése, nádor hiányában a főrendi ház vezetésében való megerősítése volt. A két tábla között már az első nap konfliktus alakult ki az ügyrend részleteit illetően.

Az országgyűlés első feladata a királyi hitlevél ügyének tárgyalása volt, de már a munka kezdetén olyan fontos kérdések is szóba kerültek, mint a magyar nyelv ügye. A tárgyalások hónapokon keresztül folytak, végül II. Lipót anyja, Mária Terézia hitlevelének módosításához nem járult hozzá. A király helyzetét erősítette, hogy 1790. július 25-én Reichenbachban sikerült megegyezni a poroszokkal, a németalföldi felkelés összeomlott, a törökökkel pedig béketárgyalások kezdődtek. A változást mi sem mutatja jobban, minthogy a rendek elfogadták a hitlevél szövegét és hozzájárultak a pozsonyi koronázáshoz is.
Az országgyűlés 1790 októberében befejezte a budai munkáját és november elején Pozsonyban ült össze újra. II. Lipótot 1790. november 15-én koronázták meg Pozsonyban. A diéta tovább folytatta munkáját és egészen 1791. március 13-áig ülésezett.

A rendek látszólagos meghátrálása ellenére azonban fontos döntések születtek. A X. törvénycikk a Pragmatica Sanctio megerősítése mellett („örökösödése  ugyanazt a fejedelmet illeti, a kit a megállapitott trónöröklési rend szerint a Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet” kijelentette, hogy „Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal biró, s ennél fogva az 1715:III. tc., valamint az 1741:VIII. tc. és XI. czikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy Ő szent felségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország”. Megválasztották nádorrá II. Lipót fiát, Sándor Lipótot, rendelkeztek a Szent Korona budai őrzéséről, a koronázásról, az országgyűlés időszakos tartásáról, a kormányzást végző Helytartótanácsról és a magyar nyelv közügyekben történő használatáról is.

II. József törvénytelen uralkodási módszerei ellenére a rendek nem zárkóztak el a reformoktól sem. A XXVI. törvénycikk rendelkezett az evangélikusok és reformátusok szabad vallásgyakorlásáról. Az ország helyzetének alapos vizsgálatára és a változások javaslatának megtételére a LXVII. törvénycikk „a közpolitikai és birósági ügyeknek s más tárgyaknak,( …) rendszeres kidolgozására” bizottságokat állított fel. A bizottságok összeültek és kidolgozták javaslataikat, azonban ezek országgyűlési tárgyalása a francia és napóleoni háborúk miatt lehetetlenné vált, az idő nem volt alkalmas átgondolt reformokra. A bizottsági javaslatok, ahogyan általában nevezték, az „operátumok” ügyét a reformkorban vették elő újra, ezáltal fontos hatást gyakoroltak a későbbiekben, végeredményben bizonyos mértékig megalapozták a reformkori országgyűlések eredményeit.

A szerző a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának kutatója

Borítókép: Buda város képe a XVIII. század második felében (Fotó: keptar.oszk.hu)