– A Professzorok Batthyány Körének tagjai olyan konzervatív polgári értékek iránt elkötelezett egyetemi tanárok, akik Magyarország ügyének előremozdításáért dolgoznak. Ön is hasonló értékrendet vall, hiszen keresztény családból származik. A felmenői között voltak egészségügyi szakemberek?
– Édesanyám gyógyszerész, édesapám fogorvos és a fogászati klinika egyik alapítója volt. 1946-ban elétettek egy papírt, hogy írja alá, belép a kommunista pártba, de nem volt rá hajlandó, ezért kirúgták az egyetemről. Mivel római katolikus családból származom, ezért az 1950-es években a nehéz körülmények ellenére is minden vasárnap jártunk templomba, és a hagyományos értékek meghatározták a mindennapjainkat. Hittanra is járattak, majd a tiltott alternatív cserkészet tagja lettem, ami nagyon megedzette az ember lelkét. Édesapám példáját követve fogorvos szerettem volna lenni, de politikai okok miatt nem vettek fel az ország akkor egyetlen fogorvosképzésére, ezért egy évig műtősként dolgoztam. A következő évben jelentkeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem orvosképzésére, ahova ugyan felvettek, viszont másodéves koromban államellenes izgatás miatt elvitt a politikai rendőrség. Azzal fenyegettek, hogy kitiltanak az ország összes egyeteméről, végül az ügyet ejtették, és mégis lediplomázhattam. Ezután Szekszárdon kaptam állást, ahol Kelemen Endre főorvos európai szintű érsebészetet működtetett. Tőle sokat tanultam, így lettem végül érsebész. Később visszakerültem a Pécsi Egyetemre, ahol Kiss Tibor professzor az egyik úttörője volt az érsebészetnek, majd elég korán elnyertem egy németországi ösztöndíjat, és ott elsajátítottam minden olyan érsebészeti technikát, ami akkor Nyugat-Európában ismert volt. Elmondhatom tehát, hogy az egész életemet és a pályámat is végigkísérte a szerencse.
– Több magyarországi egészségügyi újítás is az ön nevéhez fűződik. Mik voltak ezek?
– Én hoztam be Magyarországra a mélyhűtéses visszér-eltávolítási technikát, emellett az első agyi főütőér-tágítást és az úgynevezett stentelést – amikor egy hálós szerkezetű, csőszerű eszközt helyeznek el az érben, hogy nyitva tartsa azt – is én végeztem először hazánkban, illetve az első hibrid műtétet is, amelyben a hagyományos műtési eljárást kombináljuk a katétertechnikával. Később kineveztek a pécsi érsebészeti klinika igazgatójának, majd a Pécsi Egyetem Klinikai Központjának főigazgatója lettem, ahol sok tapasztalatot szereztem arról, hogyan kell egy ekkora rendszert vezetni, hiszen az egyetem összes klinikája és laboratóriuma hozzám tartozott. Emellett több generáció érsebészeit tanítottam, és több érsebészeti könyv megírásában működtem közre.
– Az egészségügyben végzett kiemelkedő munkája miatt Kásler Miklós, a korábbi emberi erőforrások minisztere főtanácsadónak kérte fel. Ebben a minőségében milyen feladatokat látott el?
– Még 2010-ben kaptam egy felkérést, hogy fogalmazzak meg egy tanulmányt az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról. 2017-ben ezt Kásler Miklóssal és Mikola István korábbi miniszterrel kiegészítettük, majd elkészült a Nemzeti népegészségügyi program, de sajnos a világjárvány miatt nem tudtuk úgy megvalósítani az átalakítást, ahogy szerettük volna. Főtanácsadóként a legfontosabb feladatom a 63 egészségügyi szakmai kollégium koordinálása volt elnökként, hiszen a szakmai kollégiumok a mindenkori egészségügyi miniszter tanácsadó testületeként működnek.
– Két különleges hobbija van, az egyik a vitorlázás. Korábban a Magyar Vitorlásszövetség elnöke is volt két cikluson keresztül. Hogyan került kapcsolatba ezzel a sporttal?
– Édesapámnak volt egy ismerőse, aki Horthy Miklós mellett szolgált ifjú kadétként, majd a haditengerészet megszűnése után is fenntartott egy hajót. Mivel a felesége és a gyerekei meghaltak, nyáron egyedül élt egy nádkunyhóban a Balatonnál, édesapám pedig minden évzáró után elküldött hozzá. A nyarakat gyakorlatilag úgy töltöttem, mint Tutajos Fekete István regényében, a Tüskevárban. Igyekeztem megtanulni vitorlázni, majd versenyezni kezdtem, végül lett saját hajóm is. 2013-tól két cikluson keresztül voltam a Magyar Vitorlásszövetség elnöke. Közben kaptam egy felkérést a tokiói olimpia előtt, hogy Tusnádfürdőn beszéljek a vitorlázásról. Az előadást nagyon sok határon túli fiatal hallgatta, és akkor jutott eszembe, hogy meg kellene őket hívni vitorlázni. Nem sokkal ezután találkoztam Szili Katalinnal – aki szintén pécsi kötődésű –, ő ismertetett meg Csáky Csongorral, a Rákóczi Szövetség elnökével. A Kárpát-medencei vitorlástáborokat négy éve vele közösen hívtuk életre, idén pedig már összesen 180 felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki diákkal ismertetjük meg a vitorlázás szépségeit. Köztük vannak olyan gyerekek is, akik korábban még a falujukat sem hagyták el. Az viszont fontos, hogy csak olyan tanulók táborozhatnak velünk, akik határon túl magyar iskolába járnak. A kezdeményezésünket egyébként korábban az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve néhány egyesület és klub is támogatta, így a gyerekek ingyenesen vehetnek részt az edzéseken, és a szállást, valamint az étkezést is biztosítjuk nekik egy hétig. Az anyagi fedezet erre az évre rendelkezésre áll, és reméljük, hogy a támogatást jövőre is megkapjuk.
– A másik hobbija a veterán autók, amikkel kapcsolatban szintén egy közösségépítő program szervezésébe fogott.
– Ez is a vitorlázásból indult, mert van egy 1942-ben épült veterán, Tabu nevű vitorlásom, és Balatonkenesén megszerveztem a Tabu-kupa elnevezésű veterán vitorlásversenyt. Azért, hogy még jobb legyen a hangulat, felkértem a pécsi autóklubot, tartsanak egy veteránautó-bemutatót. Azóta pedig már veterán autós felvonulást is tartunk minden augusztusban. Sőt Bujtor István felesége a színész halála után megkeresett azzal, hogy szeretne Istvánnak – aki szenvedélyes vitorlás volt – egy emlékversenyt. Mivel a versenynaptárban már nem volt hely, felajánlottam, hogy a Tabu-kupa legyen egyben Bujtor István-emlékverseny is. A veterán hajó mellett pedig két veterán autóm is van. Édesapámnak volt egy 1957-es BMW Isettája, ezért vettem egy hasonlót és felújíttattam, majd vásároltam egy Fiat Spider kabriót is.
– A Professzorok Batthyány Körének 2002-ben lett a tagja. A szervezet most nagy többséggel az elnökének választotta. Milyen programot szeretne megvalósítani a következő három évben?
– Nagyon tisztelem és példaképemnek tekintem Méhes Károly professzort, aki korábban a pécsi gyermekklinika igazgatója volt. Ő jelölt annak idején a Professzorok Batthyány Körének tagságára. Az elnöki programom leglényegesebb pontja visszatalálni a gyökerekhez, mert többen úgy látjuk, hogy a kör működése mostanra már némileg eltér az alapító okiratban megfogalmazott hitvallástól. Nagyon fontosnak tartom, hogy előremozdítsuk a polgári Magyarország ügyét, hitelesen képviseljük a civil szervezetek összefogását, a konzervatív eszméket terjesszük a magyar társadalomban, különösen az ifjú nemzedék tagjai között, és támogassuk a tehetséggondozást az erre fogékony hallgatók körében. A programomat is ezeknek megfelelően állítottam össze, ugyanakkor úgy látom, hogy az azonos gondolkodású és hitvallású civil szervezetekkel való kooperáció háttérbe szorult. A Civil Összefogás Fórummal kötött együttműködésünket folytatjuk, de az összefogást szeretném kiterjeszteni más civil szervezetekre is, például a Rákóczi Szövetségre. Emellett szorgalmazom, hogy a Professzorok Batthyány Körének kapcsolatait fűzzük szorosabbra a határon túli magyarsággal is. Ezért javasolni fogom határon túli egyetemi tanárok felvételét a szervezetbe, illetve támogatom, hogy hazai kutatóknak szervezzünk előadásokat a határon túl is. Ennek első állomása Tusnádfürdőn lesz idén nyáron. Mindezeken felül a Batthyány Lajos Alapítvánnyal is szeretném megerősíteni a kapcsolatot, hiszen több civil szervezet együtt még erősebb lesz.
– Az alapító okiratukban azt írták, hogy „felajánlják tudásukat, szellemüket, hazai és nemzetközi tekintélyüket a kiútkeresés nehéz feladatához”. Hogyan lehet ezt a politikától függetlenül megtenni?
– A munkánkat nagyon megfontoltan és diplomatikusan kell végezni, szigorú szakmai érvek mentén. A jótékonysági gondolatot ugyanakkor szeretném jobban beágyazni a kör tevékenységébe. Ennek érdekében szeretném elvinni a tagokat Sátoraljaújhelyre, a Rákóczi Szövetség táborába, ahol szeretnénk Csáky Csongor elnökkel egy stratégiai együttműködési megállapodást aláírni. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a szövetség táboraiban – ahol nemcsak határon túli, hanem anyaországi gyerekek is megfordulnak – minél nagyobb hangsúlyt helyezzünk azokra az előadásokra, amik a hazáról, a hazaszeretetről, a jobboldali értékekről és a kereszténységről szólnak. Ebből tavaly én is kivettem a részem, és válaszoltam a gyerekek kérdéseire.
NÉVJEGY Kollár Lajos 1948-ban Pécsett született, a gimnázium elvégzése után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jelentkezett. Miután 1974-ben elvégezte tanulmányait, a szekszárdi megyei kórházban dolgozott, majd 1976-ban Pécsre került, a II. számú Sebészeti Klinikára. Négy évvel később már a I. számú Sebészeti Klinikán praktizált, ott előbb adjunktus, majd az érsebészeti osztály vezetője lett. Még nem volt ötvenesztendős, amikor megszerezte az egyetemi tanári címet 1995-ben, ekkor lett a Baranya Megyei Kórház–PTE ÁOK Sebészeti Tanszékének vezetője, és a megyei kórház általános- és érsebészeti osztályának igazgatója. 2007-től a Klinikai Központ főigazgatója. Számos szakmai publikációt jegyez, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke, tagja a Magyar Sebésztársaságnak is. Az orvosoknak, orvoskutatóknak adható legmagasabb kitüntetést, a Semmelweis-díjat 2019-ban kapta meg.
