Vissza kell találni a gyökerekhez

A munkánkat megfontoltan, diplomatikusan és szigorú szakmai érvek mentén kell végezni – mondta lapunknak adott interjújában Kollár Lajos érsebész professzor. A Professzorok Batthyány Körének a közelmúltban megválasztott elnöke – aki profi vitorlázó és több veterán autója is van – olyan programot szeretne megvalósítani, amivel a polgári értékek mentén visszatérnek a gyökerekhez, és nagyobb hangsúlyt helyeznek a jótékonyságra.

20220531 budapest prof KOLLÁR LAJOS (FOTÓ: HAVRAN ZOLTAN magyar nemzet) Fotó: HAVRAN ZOLTAN

– Az egészségügyben végzett kiemelkedő munkája miatt Kásler Miklós, a korábbi emberi erőforrások minisztere főtanácsadónak kérte fel. Ebben a minőségében milyen feladatokat látott el?
– Még 2010-ben kaptam egy felkérést, hogy fogalmazzak meg egy tanulmányt az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról. 2017-ben ezt Kásler Miklóssal és Mikola István korábbi miniszterrel kiegészítettük, majd elkészült a Nemzeti népegészségügyi program, de sajnos a világjárvány miatt nem tudtuk úgy megvalósítani az átalakítást, ahogy szerettük volna. Főtanácsadóként a legfontosabb feladatom a 63 egészségügyi szakmai kollégium koordinálása volt elnökként, hiszen a szakmai kollégiumok a mindenkori egészségügyi miniszter tanácsadó testületeként működnek.

– Két különleges hobbija van, az egyik a vitorlázás. Korábban a Magyar Vitorlásszövetség elnöke is volt két cikluson keresztül. Hogyan került kapcsolatba ezzel a sporttal?
– Édesapámnak volt egy ismerőse, aki Horthy Miklós mellett szolgált ifjú kadétként, majd a haditengerészet megszűnése után is fenntartott egy hajót. Mivel a felesége és a gyerekei meghaltak, nyáron egyedül élt egy nádkunyhóban a Balatonnál, édesapám pedig minden évzáró után elküldött hozzá. A nyarakat gyakorlatilag úgy töltöttem, mint Tutajos Fekete István regényében, a Tüskevárban. Igyekeztem megtanulni vitorlázni, majd versenyezni kezdtem, végül lett saját hajóm is. 2013-tól két cikluson keresztül voltam a Magyar Vitorlásszövetség elnöke. Közben kaptam egy felkérést a tokiói olimpia előtt, hogy Tusnádfürdőn beszéljek a vitorlázásról. Az előadást nagyon sok határon túli fiatal hallgatta, és akkor jutott eszembe, hogy meg kellene őket hívni vitorlázni. Nem sokkal ezután találkoztam Szili Katalinnal – aki szintén pécsi kötődésű –, ő ismertetett meg Csáky Csongorral, a Rákóczi Szövetség elnökével. A Kárpát-medencei vitorlástáborokat négy éve vele közösen hívtuk életre, idén pedig már összesen 180 felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki diákkal ismertetjük meg a vitorlázás szépségeit. Köztük vannak olyan gyerekek is, akik korábban még a falujukat sem hagyták el. Az viszont fontos, hogy csak olyan tanulók táborozhatnak velünk, akik határon túl magyar iskolába járnak. A kezdeményezésünket egyébként korábban az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve néhány egyesület és klub is támogatta, így a gyerekek ingyenesen vehetnek részt az edzéseken, és a szállást, valamint az étkezést is biztosítjuk nekik egy hétig. Az anyagi fedezet erre az évre rendelkezésre áll, és reméljük, hogy a támogatást jövőre is megkapjuk.

– A másik hobbija a veterán autók, amikkel kapcsolatban szintén egy közösségépítő program szervezésébe fogott.
– Ez is a vitorlázásból indult, mert van egy 1942-ben épült veterán, Tabu nevű vitorlásom, és Balatonkenesén megszerveztem a Tabu-kupa elnevezésű veterán vitorlásversenyt. Azért, hogy még jobb legyen a hangulat, felkértem a pécsi autóklubot, tartsanak egy veteránautó-bemutatót. Azóta pedig már veterán autós felvonulást is tartunk minden augusztusban. Sőt Bujtor István felesége a színész halála után megkeresett azzal, hogy szeretne Istvánnak – aki szenvedélyes vitorlás volt – egy emlékversenyt. Mivel a versenynaptárban már nem volt hely, felajánlottam, hogy a Tabu-kupa legyen egyben Bujtor István-emlékverseny is. A veterán hajó mellett pedig két veterán autóm is van. Édesapámnak volt egy 1957-es BMW Isettája, ezért vettem egy hasonlót és felújíttattam, majd vásároltam egy Fiat Spider kabriót is.

– A Professzorok Batthyány Körének 2002-ben lett a tagja. A szervezet most nagy többséggel az elnökének választotta. Milyen programot szeretne megvalósítani a következő három évben?
– Nagyon tisztelem és példaképemnek tekintem Méhes Károly professzort, aki korábban a pécsi gyermekklinika igazgatója volt. Ő jelölt annak idején a Professzorok Batthyány Körének tagságára. Az elnöki programom leglényegesebb pontja visszatalálni a gyökerekhez, mert többen úgy látjuk, hogy a kör működése mostanra már némileg eltér az alapító okiratban megfogalmazott hitvallástól. Nagyon fontosnak tartom, hogy előremozdítsuk a polgári Magyarország ügyét, hitelesen képviseljük a civil szervezetek összefogását, a konzervatív eszméket terjesszük a magyar társadalomban, különösen az ifjú nemzedék tagjai között, és támogassuk a tehetséggondozást az erre fogékony hallgatók körében. A programomat is ezeknek megfelelően állítottam össze, ugyanakkor úgy látom, hogy az azonos gondolkodású és hitvallású civil szervezetekkel való kooperáció háttérbe szorult. A Civil Összefogás Fórummal kötött együttműködésünket folytatjuk, de az összefogást szeretném kiterjeszteni más civil szervezetekre is, például a Rákóczi Szövetségre. Emellett szorgalmazom, hogy a Professzorok Batthyány Körének kapcsolatait fűzzük szorosabbra a határon túli magyarsággal is. Ezért javasolni fogom határon túli egyetemi tanárok felvételét a szervezetbe, illetve támogatom, hogy hazai kutatóknak szervezzünk előadásokat a határon túl is. Ennek első állomása Tusnádfürdőn lesz idén nyáron. Mindezeken felül a Batthyány Lajos Alapítvánnyal is szeretném megerősíteni a kapcsolatot, hiszen több civil szervezet együtt még erősebb lesz.

– Az alapító okiratukban azt írták, hogy „felajánlják tudásukat, szellemüket, hazai és nemzetközi tekintélyüket a kiútkeresés nehéz feladatához”. Hogyan lehet ezt a politikától függetlenül megtenni?
– A munkánkat nagyon megfontoltan és diplomatikusan kell végezni, szigorú szakmai érvek mentén. A jótékonysági gondolatot ugyanakkor szeretném jobban beágyazni a kör tevékenységébe. Ennek érdekében szeretném elvinni a tagokat Sátoraljaújhelyre, a Rákóczi Szövetség táborába, ahol szeretnénk Csáky Csongor elnökkel egy stratégiai együttműködési megállapodást aláírni. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a szövetség táboraiban – ahol nemcsak határon túli, hanem anyaországi gyerekek is megfordulnak – minél nagyobb hangsúlyt helyezzünk azokra az előadásokra, amik a hazáról, a hazaszeretetről, a jobboldali értékekről és a kereszténységről szólnak. Ebből tavaly én is kivettem a részem, és válaszoltam a gyerekek kérdéseire.

NÉVJEGY Kollár Lajos 1948-ban Pécsett született, a gimnázium elvégzése után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jelentkezett. Miután 1974-ben elvégezte tanulmányait, a szekszárdi megyei kórházban dolgozott, majd 1976-ban Pécsre került, a II. számú Sebészeti Klinikára. Négy évvel később már a I. számú Sebészeti Klinikán praktizált, ott előbb adjunktus, majd az érsebészeti osztály vezetője lett. Még nem volt ötvenesztendős, amikor megszerezte az egyetemi tanári címet 1995-ben, ekkor lett a Baranya Megyei Kórház–PTE ÁOK Sebészeti Tanszékének vezetője, és a megyei kórház általános- és érsebészeti osztályának igazgatója. 2007-től a Klinikai Központ főigazgatója. Számos szakmai publikációt jegyez, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke, tagja a Magyar Sebésztársaságnak is. Az orvosoknak, orvoskutatóknak adható legmagasabb kitüntetést, a Semmelweis-díjat 2019-ban kapta meg.

Borítókép: Kollár Lajos érsebész professzor (Fotó: Havran Zoltán)