A gender nevetséges, de nem vicces. Őrültség ugyan, de van benne rendszer
– Birgit Kelle Még normális? Akkor gendereljük! című könyve alapján akár így is összegezhető az egyre radikálisabban nyomuló, Németországot már teljesen behálózó LMBTQ-ideológia, amelynek hívei egy olyan új normalitás megteremtésén dolgoznak, ahol az érzelmek ütik a tényeket, ahol nincsenek családok, ahol mindannyian önmagunk istenei vagyunk.
A pohár legyen félig üres
Az erdélyi származású német újságíró szerint míg korábban a kisebbségek egész nemzedékei küzdöttek azért, hogy egyformák lehessenek az egyformák között, és hogy ne alacsonyítsák le őket olyan jegyeik alapján, mint a bőrszín vagy a szexualitás, ma ezeket a jegyeket szentségként emelik a magasba, különféle áldozati potenciálokat gyűjtenek össze és nagyon tudatosan elhatárolódnak a többségtől.
Az áldozati státus ugyanis garantált munkahelyet, költségvetést, életre szóló biztonságot jelent, a feltétele pedig csupán annyi, hogy a pohárnak mindig félig üresnek kell maradnia. Éppen ezért mindig kell egy újabb megoldandó probléma, feltárandó diszkrimináció vagy felszámolandó egyenlőtlen bánásmód, de megoldásokat keresni senkinek nem áll az érdekében.
A genderfeminizmus azonban – amelyről korábban azt hitték, hogy a nők jogaiért folytatott küzdelmet jelenti – a csoportos szolidaritás értelmében szárnyai alá vette az összes áldozati csoportot, sőt csendben a parlamenteket, a minisztériumokat, az oktatási intézményeket, a médiát és az egyházakat is adaptálta. Az áldozatok között pedig kialakult egy hierarchia, amelynek tetején a transzszexuálisok – amelyből önálló nemet akarnak faragni – a homoszexuálisok és a muzulmánok szerepelnek.
A heteroszexuális nők viszont teljesen lecsúsztak, és jogaik mára már – amelyben a transzlobbinak is jelentős szerep tulajdonítható – eltűnőben vannak. Ráadásul ha üzletről, pénzről vagy sportról van szó, akkor a nők beáldozása sem jelent gondot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szerző által felidézett 2017-es iráni sakkvilágbajnokság, ahol kötelezővé tették a beburkolózást minden nemzetközi női résztvevő számára. Az eseményt egy-két győzelemre esélyes sakkozó nyilvánosan bojkottálta, ugyanakkor egyetlen nemzetközi sakkszövetség, és a feministák sem emeltek szót, sőt a történteket emancipációs tettként dicsőítették.