Éppen szünet van, amikor megérkezünk a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Árpád Fejedelem Tagiskolájába, ahol 309 diák tanul. A felújított, vidám hangulatú épületben mosolygós gyerekek és lelkes pedagógusok fogadnak bennünket. A tagintézmény-vezető, Dávidné Encs Marianna kérdésünkre elmondja, hogy kollégái igazi hivatástudattal végzik a munkájukat, és arra törekszenek, hogy mindenben segítsék a tanulókat.
Egymást elfogadni
– Hálás vagyok, hogy ilyen kollégáim vannak, könnyű őket ösztönözni, mert nem azzal foglalkoznak, hogy egy-egy pályázat mennyi pluszadminisztrációval jár, hanem azt nézik, mit hoz a diákoknak, ezáltal hogyan tudják az egyéni boldogulásukat segíteni – hangsúlyozza az intézményvezető, aki maga is ebbe az iskolába járt, 1989 óta dolgozik itt, és bevallása szerint soha nem hagyná el a szülővárosát.
A szociális érzékenység mindig is jellemző volt rám, és közben látom azokat a nehéz helyzeteket és sorsokat, amelyekből a gyerekek megpróbálnak mégis jó eredményt elérni. Mivel az iskolában töltik a legtöbb idejüket, ezért kötelességünknek tartom, hogy kivegyük a részünket abból, hogyan tudjuk a hátrányaikat kompenzálni
– fejti ki Dávidné Encs Marianna, rámutatva: az itt élő fiataloknak ilyen körülmények között kell megtalálniuk a saját életútjukat, ami legalább annyiban különbözik majd szüleikétől, hogy továbbtanulnak és szakmát szereznek. – Az Útravaló azért is jó, mert nemcsak anyagilag segíti a családokat, hanem ösztönzi is a gyerekeket a tanulásra, hiszen presztízst jelent számukra a programba bekerülni és a részének maradni – teszi hozzá. Beszél arról is, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a hozzájuk járó tanulók családi életét is annak érdekében, hogy legalább az általános iskolát befejezzék. – Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni és kötődjenek az osztályközösségükhöz, ezért számtalan közösségi programot szerveznek a kollégáim, emellett a kicsiket első osztálytól kezdve egymás elfogadására és támogatására neveljük – emeli ki az tagintézményvezető, aki szerint a korrepetálás, a felzárkóztató foglalkozások és a differenciálás mellett a közösségi élmény, illetve a jó hangulat is nagyon fontos az iskola életében.
Katonatisztből tanár
Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy nemcsak mentoráltjaik, hanem a többi diák is rendszeresen keresi Gregus Ferenc és Hajde Vilmos társaságát a szünetekben is azért, hogy a tanulással vagy az élet nehézségeivel kapcsolatos kérdéseikre választ kapjanak. Ferenc négy éve vesz részt a mentorprogramban, ebben az évben egy „továbbfutó” tanulója van, a másik három most érte el a jelentkezési korhatárt, és még várják a pályázat eredményét, de összesen már 12 mentoráltnak segített abban, hogy középiskolába mehessen. A magyar és történelem szakos pedagógus – aki katonatisztből lett tanár 1992-ben – beszámol arról, hogy mentorként kollégájával együtt egyéni fejlesztési terveket készítenek mentoráltjaiknak és a közösen elvégzett munkáról beszámolókat is írnak.
A mentorprogram három tizedes rontást engedélyez egy-egy diáknak. Az én mentoráltjaim között azonban a három tizedes javítás volt a „legrosszabb”, mert ezek a gyerekek büszkék arra, hogy részt vehetnek ebben a programban, ezért folyamatosan javítanak
– fogalmaz Gregus Ferenc, aki kiemeli, hogy volt olyan mentoráltja, aki majdnem egy egész jegyet javított, ugyanakkor mindegyik mentorálja csatlakozott az Út az érettségihez vagy az Út a szakmához programhoz is. – Sokat ügyelek, ezért a szüneteket is kihasználom arra, hogy beszélgessek a gyerekekkel a problémáikról és a tanulmányi eredményeikről – mondja a pedagógus, aki saját tantárgyaiból mindig a diákok rendelkezésére áll, más tárgyakból pedig kikéri kollégái segítségét. – Tavaly minden mentoráltam az osztályomba járt, így könnyebb volt megszervezni, hogy elmenjünk közösen horgászni. Egy ilyen beszélgetés alkalmával került szóba az, hogy megfelelő-e számukra az a pálya, amit majd választani szeretnének – mutat rá a mentorálás lényegére Ferenc, aki így segíteni tudott tanítványainak abban, hogy helyesen értékeljék saját magukat. Az egyik édesanya azóta is mindig kifejezi a háláját, amikor találkoznak, mert a fiát első helyen vették fel a technikumba – teszi hozzá.
A történelem, hon- és népismeret, illetve etika szakos Hajde Vilmos – aki 1981 óta megingathatatlan pedagógusi hivatásában – korábban már tevékenykedett mentorként, ebben az iskolában viszont két éve csatlakozott a programhoz.
Elmeséli, hogy tavaly négy mentoráltja volt, de közülük kettőnek a családja anyagilag jobb helyzetbe került, ezért már nem pályázhattak újra. – Fontos, hogy a programra jelentkező tanulók többségének van magatartásbeli problémája, mentorként viszont rendszert tudok vinni az életükbe, amihez hozzászoknak, és egy idő után már nemcsak az iskolában fognak jól viselkedni – emeli ki Vilmos, aki arról is beszél, hogy idén mind a négy mentoráltja a saját osztályába és tanulószobára is jár, így még több időt tud velük foglalkozni. – Többször tartok délutáni sportfoglalkozást, főként fociedzéseket, amibe a lányok is rendszeresen bekapcsolódnak, és utána jobban meg tudnak nyílni, nem csak a tanulással kapcsolatban – mondja a pedagógus, aki szerint főként a mentoráltaknak jelent külön motivációt az, hogy iskolaidő után milyen külön programokat szerveznek együtt. Hozzáteszi: mindezeken felül mindig igyekszik tanítványait ösztönözni arra is, hogy a mentorprogram középiskolai részébe is bekapcsolódjanak. – Egy jó mentor ismeri a gyerekeket, rendszeresen figyelemmel kíséri a naplóba beírt jegyeket, és ha esetleg azt látja, hogy az egyik mentoráltja rontott valamelyik tantárgyból, akkor el tud vele beszélgetni, és egyeztet a szaktanárral is annak érdekében, hogy máskor ez ne forduljon elő – hangsúlyozza a nyugdíjba készülő Vilmos, aki több mentoráltja szüleit is oktatta, és valószínűleg a jövőben is folytatja majd a tanítást.
Segítenek felnőni
A pedagógusok beszámolója után természetesen kíváncsiak vagyunk arra is, miért hasznos a diákoknak az Útravaló. Szántó Tibor József nyolcadik osztályba jár, és „továbbfutó”, hiszen már tavaly is részt vett a programban, ennek köszönhetően hat tizedet javított a tanulmányi eredményén. Elmeséli, hogy a mentora, Gregus Ferenc mindenben segíti, ha kell, korrepetálja irodalomból és nyelvtanból, órák után pedig mindig megbeszélik a feladatokat.
Legalább öt tizeddel rosszabb lenne az átlagom, ha Feri bácsi nem támogatna. Neki köszönhetem, hogy megkaptam az ösztöndíjat is, ami anyagilag sokat segít a családomnak
– mondja Tibi, akinek célja, hogy a helyi szakközépiskolában tanuljon tovább és érettségit is szerezzen. – Hegesztő szeretnék lenni, mert az jó megélhetést biztosít majd, és később Németországban szeretnék saját vállalkozást indítani – jelenti ki határozottan Tibi, aki mentorától azt is megtanulta, milyen fontos tanulni, ezért már négyeshez közelít az átlaga. Pál Noémi Csilla szintén nyolcadikos. Az ő mentora Hajde Vilmos, aki olyan számára, mintha családtag lenne, mert Ferenchez hasonlóan ő is tanította Csilla édesapját is.
Vili bácsi sokat segít a tanulásban, de minden másról is tudunk beszélni, az otthoni, vagy a lelki gondjaimmal is fordulhatok hozzá
– emeli ki Noémi, aki szívesen vesz részt azokon a fociedzéseken is, amit a pedagógus tart. Beszámol arról, hogy leginkább történelemből kap segítséget, de bármilyen más tantárgyban is fordulhat a mentorához. – Azt még nem tudom, melyik középiskolában szeretnék továbbtanulni, mert több is van, ami tetszik, de a szakok közül a pedagógia és a pszichológia érdekel, mert a gyerekek fejlesztésével szeretnék foglalkozni persze csak azután, hogy lediplomáztam – mondja céltudatosan Noémi, aki úgy fogalmaz: azért jó, hogy részt vehet a programban, mert a mentora segít neki felnőni is.
Tízezer diák A 2005 óta működő Útravaló ösztöndíjprogramot azzal a céllal hozták létre, hogy biztosítsák a rászoruló tanulók, kiemelten a roma diákok esélyegyenlőségét, megelőzzék az iskolai lemorzsolódásukat és növeljék a továbbtanulási esélyeiket és lehetőségeiket. Az ösztöndíjprogramnak négy alprogramja van: Út a középiskolába, Út az érettségihez, Út a szakmához és Út a diplomához, vagyis az általános iskola 7. évfolyamától a felsőfokú végzettség megszerzéséig biztosít a fiataloknak mentorálási és ösztöndíj támogatást. Az ösztöndíjprogramba szociális jogosultság alapján lehet bekerülni, a támogatás mértéke azonban teljesítményalapú, tehát függ az előző év végi tanulmányi eredménytől. Pályázatot hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, védelembe vett, családba fogadott, ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy utógondozásban részesülők nyújthatnak be. Az Út a középiskolába, az Út az érettségihez és az Út a szakmához alprogramokban a tanulók minimum kilencezer, maximum húszezer forint havi ösztöndíjban részesülhetnek, a mentorok havonta egységesen 11 ezer forint díjazást kaphatnak. Idén a rendelkezésre álló több mint 2,53 milliárd forint keretösszegből összesen több mint tízezer tanuló és hallgató részesülhet ösztöndíjban, illetve mentori támogatásban. A szeptember végéig benyújtott pályázatokról november második felében dönt a Belügyminisztérium, a nyertesek december elején kapják az ösztöndíj első részét. |
Borítókép: Gregus Ferenc, Pál Noémi Csilla, Szántó Tibor József , Hajde Vilmos (Fotó: Bach Máté)
