Katonatisztből tanár
Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy nemcsak mentoráltjaik, hanem a többi diák is rendszeresen keresi Gregus Ferenc és Hajde Vilmos társaságát a szünetekben is azért, hogy a tanulással vagy az élet nehézségeivel kapcsolatos kérdéseikre választ kapjanak. Ferenc négy éve vesz részt a mentorprogramban, ebben az évben egy „továbbfutó” tanulója van, a másik három most érte el a jelentkezési korhatárt, és még várják a pályázat eredményét, de összesen már 12 mentoráltnak segített abban, hogy középiskolába mehessen. A magyar és történelem szakos pedagógus – aki katonatisztből lett tanár 1992-ben – beszámol arról, hogy mentorként kollégájával együtt egyéni fejlesztési terveket készítenek mentoráltjaiknak és a közösen elvégzett munkáról beszámolókat is írnak.
A mentorprogram három tizedes rontást engedélyez egy-egy diáknak. Az én mentoráltjaim között azonban a három tizedes javítás volt a „legrosszabb”, mert ezek a gyerekek büszkék arra, hogy részt vehetnek ebben a programban, ezért folyamatosan javítanak
– fogalmaz Gregus Ferenc, aki kiemeli, hogy volt olyan mentoráltja, aki majdnem egy egész jegyet javított, ugyanakkor mindegyik mentorálja csatlakozott az Út az érettségihez vagy az Út a szakmához programhoz is. – Sokat ügyelek, ezért a szüneteket is kihasználom arra, hogy beszélgessek a gyerekekkel a problémáikról és a tanulmányi eredményeikről – mondja a pedagógus, aki saját tantárgyaiból mindig a diákok rendelkezésére áll, más tárgyakból pedig kikéri kollégái segítségét. – Tavaly minden mentoráltam az osztályomba járt, így könnyebb volt megszervezni, hogy elmenjünk közösen horgászni. Egy ilyen beszélgetés alkalmával került szóba az, hogy megfelelő-e számukra az a pálya, amit majd választani szeretnének – mutat rá a mentorálás lényegére Ferenc, aki így segíteni tudott tanítványainak abban, hogy helyesen értékeljék saját magukat. Az egyik édesanya azóta is mindig kifejezi a háláját, amikor találkoznak, mert a fiát első helyen vették fel a technikumba – teszi hozzá.
A történelem, hon- és népismeret, illetve etika szakos Hajde Vilmos – aki 1981 óta megingathatatlan pedagógusi hivatásában – korábban már tevékenykedett mentorként, ebben az iskolában viszont két éve csatlakozott a programhoz.
Elmeséli, hogy tavaly négy mentoráltja volt, de közülük kettőnek a családja anyagilag jobb helyzetbe került, ezért már nem pályázhattak újra. – Fontos, hogy a programra jelentkező tanulók többségének van magatartásbeli problémája, mentorként viszont rendszert tudok vinni az életükbe, amihez hozzászoknak, és egy idő után már nemcsak az iskolában fognak jól viselkedni – emeli ki Vilmos, aki arról is beszél, hogy idén mind a négy mentoráltja a saját osztályába és tanulószobára is jár, így még több időt tud velük foglalkozni. – Többször tartok délutáni sportfoglalkozást, főként fociedzéseket, amibe a lányok is rendszeresen bekapcsolódnak, és utána jobban meg tudnak nyílni, nem csak a tanulással kapcsolatban – mondja a pedagógus, aki szerint főként a mentoráltaknak jelent külön motivációt az, hogy iskolaidő után milyen külön programokat szerveznek együtt. Hozzáteszi: mindezeken felül mindig igyekszik tanítványait ösztönözni arra is, hogy a mentorprogram középiskolai részébe is bekapcsolódjanak. – Egy jó mentor ismeri a gyerekeket, rendszeresen figyelemmel kíséri a naplóba beírt jegyeket, és ha esetleg azt látja, hogy az egyik mentoráltja rontott valamelyik tantárgyból, akkor el tud vele beszélgetni, és egyeztet a szaktanárral is annak érdekében, hogy máskor ez ne forduljon elő – hangsúlyozza a nyugdíjba készülő Vilmos, aki több mentoráltja szüleit is oktatta, és valószínűleg a jövőben is folytatja majd a tanítást.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!