Egyre fényesebben ragyognak a Lámpások

– A gondoskodáspolitika működik – mondja lapunknak Varga Zoltán, a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke. Szokatlan ilyet hallani manapság egy civil vezetőtől. A Lámpás Alapítvány többek között a képzőművészeten keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő embertársaink is ugyanarra vágynak, mint mi: munkára, elismerésre, előrelépésre. Varga Zoltán ennek megfelelően a munkában hisz. – Ha munka van, minden van – hangoztatja.

Ő maga 27 éve dolgozik az idén harmincéves alapítványnál, a 2000-s évektől kezdte megszervezni az ellátottak foglalkoztatását. Az alapítvány vezetését 2018 környékén vette át, és mint mondja, egyből megkereste a szociális szféra vezetőit, hiszen előtte nem voltak kapcsolatban a döntéshozókkal.

Nagy intézmények helyett lakóotthonok

– Ez egy állami feladat, melyet civilként mi végzünk el, de az alapítványunknak van egy erőteljes egyházi lelkülete is – fogalmazza meg Varga Zoltán. Az alapítókkal kapcsolatban elmondta: a rendszerváltás után az állami szociális intézetekben dolgozók találták ki, hogy a nagy állami intézmények helyett – melyek rendszerint a település határában, például leromlott állapotú kastélyokban működtek – skandináv, holland példára lehetne kisebb lakóotthonokban is működtetni az ellátást.

Akkoriban ez még gyerekcipőben járt, visszaemlékezése szerint Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök negyvenezer forintos támogatásával indultak el. Varga Zoltán az előrelépés lehetőségét a szoros együttműködésben látja, szerinte az is fontos, hogy a szférában dolgozók ne konkurensként, hanem partnerként tekintsenek egymásra.

A Lámpás Alapítvány jelenleg 19 intézményt működtet, Budapesten és az agglomerációban vannak jelen. Lakóotthonokban, a településeken belül látják el a rájuk bízottakat. Több mint kétszáz embert látnak el, csaknem száz munkatársuk dolgozik az alapítványnak. Ezek közül hatvanan szociális szakemberek, de van negyven olyan személy is, akik ellátottak, de szerződésben állnak a Lámpással, így rendes munkaviszonyuk van.

Modellértékűnek szánják

A Lámpásnál dolgozók kézműves eszközöket, lámpákat, ékszereket, díszeket gyártanak, melyeket aztán értékesítenek, ebből pluszbevételhez juttatva az alapítványt.

Varga Zoltán szerint egy településen vagy egy kisebb térségben egyetlen otthont nem lehet rentábilisan működtetni, 3-4 lakóotthont viszont hosszú távon is fent lehet tartani. Az állami támogatás mellett folyamatosan keresni kell a partnerséget más szereplőkkel. A Lámpás vállalatokkal, piaci szereplőkkel is tartja a kapcsolatot, közülük is sokan segítenek nekik.

– A jó célért mindenki megmozdul, de el is kell „adni”, be kell mutatni, azt amit csinálunk – világít rá Varga Zoltán. Az utóbbi években egyre többen kíváncsiak a munkájukra, mások is jönnek hozzájuk tanulni. – A Lámpások fénye egyre jobban ragyog – fogalmazott Varga Zoltán. Mint mondta, az általuk szervezett lakóotthonos ellátást modellértékűnek szánják. Kiterjesztésével az egész országban javítani lehetne a fogyatékossággal élők ellátását.

Az elnök fontosnak tartja a stratégiai tervezést is, most éppen hospice ellátás indítását is tervezi a többi elképzeléssel párhuzamosan. Ennek szükségességére elmondása szerint a saját ellátottjaik idősödése döbbentette rá. Hiszen akik időskori betegek lettek az ellátottak közül, azokat eddig is ápolták az adott otthon munkatársai és lakói. Végül pedig mindenki arra vágyik, hogy élete végén annak a szeretetközösségnek a tagjai vegyék körbe – a Lámpás Család –, akikkel addigi éveinek java részét töltötte.

Borítókép: A tehetséges értelmi sérült felnőttek a képzőművészet segítségével fejezhetik ki magukat (Fotó: Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány)