Gondolkozzunk el azon, hogy mi az idő szerepe a keresztény ember életében, gondolkodásmódjában?
– teszi fel a kérdést szilveszteri üzenetében Kozma Imre atya, aki arra kíván rámutatni, hogy az idő és életünk milyen vonatkozásban áll Jézus Krisztus misztériumával.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke szerint a keresztény gondolkodásmód nagyon is kérdéses. „Alighanem csak általános, a jó keresésével »végzetesen« eljegyzett, amit Krisztus misztériuma át- meg átjár, bizonyos erővonalait fölerősíti és kiélesíti, más erővonalait meg lecsöndesíti, s mélyebbre hangolja, de el nem törli, sőt szabadon működteti az emberi gondolkodás ala struktúráit.” Mint fogalmaz, „az emberi gondolkodásmód csak annyiban keresztényi, amennyiben győzi a folytonos megújulást a Krisztusba-oldódás irányában, mert Krisztus az új ember megújult értelmének szánta szavait. Az új ember alapvetően, szenvedélyesen és titokzatosan vágyakozik erre a megújulásra.
Ha van keresztény gondolkodásmód, akkor az semmiképpen sem szokásokba, előítéletekbe, illemtanba beszorított gondolatlanság, hanem olyan gondolkodásmód, mely keresztényként mindig elégtelen, mert kevésnek, felkészületlennek, látszatszerűnek mutatja magát a lelkiismerete előtt, nem Jézus Krisztus gondolkodásmódjához, hanem a szentségéhez képest”
– mutat rá.
Emberré válni hatalmas feladat
Kozma Imre atya szerint az emberi idő az egyén számára adott egyetlen lehetőség arra, hogy ember, s hogy szent legyen.
Csak emberré válni is hatalmas feladat. Korántsem elegendő embernek születni, mivel az embernek született ember – s csak ő – puszta lénnyé süllyedhet alá
– mutatott rá.
Az emberi szentség kapcsán pedig kifejtette: – nem szentség az „emberi”, de lehetőségében istengyermekségében szent, még akkor is, ha Krisztust kifejezetten nem ismeri, az emberi személyiség „automatikus szentsége” azonban képzelgés. A szentség nem külső nagysághoz juttat, hanem belső mélységekhez, de az idő – mint a szentség kerete – a cselekedetek hosszú sorában láthatóvá teszi a láthatatlan szentséget – magyarázta.