Napra pontosan negyvenöt évvel ezelőtt az Egyesült Államok akkori külügyminisztere hozta a Parlamentbe a magyar koronázási jelvényeket. 1978. január 6-án – csakúgy, mint a mai napon – vízkereszt ünnepe volt, ekkor tért haza a Szent Korona.
Werbőczy Hármaskönyve szerint a Szent Korona jogi személy, a magyar állameszme megtestesítője, teste az ország földje, tagjai az ország polgárai, a Szent Korona a hatalom és jog forrása. A korona az évszázadok során számos viszontagságon ment keresztül: elrabolták, elásták, elzálogosították, külföldön őrizték, a rajta lévő kereszt elferdülését vélhetőleg egy 17. századi sérülés okozta. (Az eredeti, II. Szilveszter pápa által adományozott korona a hagyomány szerint elveszett, 1044-ben, a ménfői csata után a németeké lett, később újra Rómába került, majd nyoma veszett.)
A Szent Korona története rendkívül kalandos, csak a második világháború végi történések során is szinte csodával határos módon menekült meg. A koronát a hozzá tartozó koronázási ékszerekkel viszontagságos körülmények között egy Salzburg melletti faluba vitték, ahol egy hordóban elásták. Miután a koronaőrök nem szovjet, hanem amerikai fogságba estek, így az USA hadseregéhez került minden, amit elrejtettek Ausztriában. Amerikában az ország aranytartalékával együtt őrizték a magyar kincseket is, és bár számos alkalommal tettek kísérletet Magyarországról arra, hogy visszakerüljön, végül 1978-ig kellett várni, hogy visszatérjen a Szent Korona. Ehhez kellett egy érezhető enyhülés is a magyar–amerikai kétoldalú kapcsolatokban.
Az egy évvel korábban induló egyeztetésekről kiszivárgott némi információ, többen is tiltakoztak: nemcsak az amerikai képviselők, hanem a magyar emigráció egy része is ellenezte, hogy a kommunista magyar állam megkapja a Szent Koronát.
A hivatalos bejelentés végül 1977. december 17-én látott napvilágot, a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket nem a fennálló rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza „az amerikai népet” képviselő delegációt vezető Cyrus Vance külügyminiszter. Az is a megállapodás része volt, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki.
A korona és a koronázási ékszerek visszaadására vonatkozó döntést maga Jimmy Carter elnök hozta meg, aki számára az ereklyék visszajuttatása nem politikai, inkább lelkiismereti és erkölcsi kérdés volt, lévén azok egy nemzet múltjának, államiságának szimbólumai, amelyek távollétét jogos tulajdonosuktól, a magyar néptől nem támasztotta alá nemzetközi szerződés – írta a nullahategy.hu.
A Szent Koronát több mint három évtized távollét után, január 6-án az amerikai külügyminiszter ünnepélyesen adta át a koronázási jelképekkel együtt az Országházban a meghívott képviselőknek: az átvételükről szóló dokumentumot Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke írta alá – elevenítette fel a nullahategy.hu.
A visszaemlékezésekből kiderül: Kádár János az amerikaiak kifejezett kérése miatt nem volt jelen, az eseményt nem is jelentették be előre, az államhatalom ugyanis tartott az ünneplő tömegtől is.
A ceremónián részt vett Illyés Gyula költő, Varga Imre szobrász, Kocsis Zoltán zongoraművész és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós is a politikai és egyházi vezetők mellett.
A koronát és a jelvényeket restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, ott állították ki két évtizeden keresztül, majd az Országgyűlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén a Szent Koronát az országalmával, a jogarral és a karddal együtt ünnepélyes keretek között átvitték az Országház épületébe, csupán a palást maradt a múzeumban. A koronázási ékszerek azóta a Parlament kupolacsarnokában láthatók, 2011 közepe óta a Honvéd Koronaőrség őrzi őket.
Jimmy Carter az évforduló alkalmából – immár 98 évesen – azt üzente a magyaroknak, örül, hogy csatlakozhat az ünnepléshez.
Ez volt a kezdete országaink javuló kapcsolatainak, és Magyarország ekkor kapta meg a legnagyobb kedvezményt élvező állam státuszát az Egyesült Államoktól
– fogalmazott.
