Hősi halottat exhumáltak Pesthidegkúton

Melion Józsefet a Fiumei úti sírkertben fogják újratemetni.

Fegyverténye szerint 1918. szeptemberében több napig tartó harcok során tüzérségi felderítőként szerzett elismerést az olasz fronton. Melion József a halotti anyakönyv szerint lövés következtében halt meg 1945. március 5-én, éjjel 11 órakor a temetőhöz közeli pesthidegkúti, egykori Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) kórháza területén.

Melion Józsefről azt lehet tudni, hogy budapesti lakos volt, 1919–21-ben az ELTE csendőrtiszti zászlóaljában szolgált, majd újságíró-szerkesztőnek állt, később a Nemzetközi Sajtó Tudósító lapok főszerkesztője lett. 1943 áprilisában Horthy Miklós kormányzó a Magyar Koronás Ezüst Érem hadiszalagon és kardokkal kitüntetést adományozta neki. 1944-ben hadosztályparancsnoki dicséretet kapott. Civil foglalkozása és a neve alatt publikált hadifotók miatt vélhetően egy, a háborút megörökítő, arról híreket továbbító haditudósító században szolgált.

A haditudósító központ 1944. december 8-án Budapestről a nyugati országrészre települt át, a felvételeiket megsemmisítették. Melion József a fővárosban maradt és megélte az ostromot is. Részvételét a védelmi harcokban és az 1945. február 11-én este indult kitörésben sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet.

Földi maradványai sokat elárulnak sorsáról és utolsó óráiról: a lábszára degeneratív módon, szabálytalanul forrt össze a bokával (vélhetően egy korábbi sérülésének „gyógyulásaként”), és az egyik combjába egy lövedék fúródott. 

Koporsóban, egyenruhában temették el; exhumálásakor a Signum Laudis szalagsávja és egy tiszti csillag is előkerült a kemény, agyagos földből. 

A maradvány becsült életkora – laboratóriumi vizsgálatokkal megerősítve – nem cáfolja, hogy Melion József földi maradványait emelték ki. Újratemetése Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában, a második világháborúban hősi halált halt magyar katonáknak kijelölt parcellarészen lesz.

Már 19 évesen arany vitézségi érmet kapott

A fiatal budapesti diák még alig volt 19 éves, amikor harcedzett zászlósként 1918. szeptemberében a dél-tiroli harcokban elnyerte az arany vitézségi érmet – írta Melion Józsefről A magyar nemzet aranykönyve, ami az első világháború hőseinek állít emléket. Mint ismertették, Melion József az egyik hegyi tüzérosztálynál volt felderítőtiszt, és a tüzérség, illetve a gyalogság számára nagybecsű felderítő szolgálatot végzett. Sokszor tanújelét adta kiváló bátorságának is, mind a veszélyes pontokon folytatott megfigyelései közben, mind a válságos pillanatok parázs viadalaiban.

Ahogy a könyvben olvasható: „Szeptember 24-én betörtek az olaszok árkainkba, de a vitéz felderítő két emberével keresztülvágta magát az ellenségen s megmentette az egész felszerelését. Embereit a hadi helyzetre vonatkozó fontos jelentésekkel hátraküldte parancsnokságához. Ő maga pedig fölment a Monté del Tasso-ra. s új állásból végezte megfigyelő munkáját a rettenetes gázgránát és aknatűzben. Délután az olaszok egészen álláspontjáig hatoltak előre s rohamcsapataik kézigránátokkal támadták meg a figyelő zászlóst. Mélion nem hagyta magát és három távbeszélő katonájával elkeseredett küzdelemben visszaverte támadóit. Csak a kiürítési parancsra, akkor is utolsónak hagyta el a helyét. Magával vitte a távbeszélő fölszerelést, valamint a megfigyelő műszereket is.
Másnap önként ment föl felderítőnek egy másik magaslatra. Minden fedezék nélkül végezte tisztét a legerősebb ellenséges tűzben, s jelzőlámpával nagybecsű jelentéseket adott parancsnokainak. Munkáját siker is koronázta, mert emez adatok alapján csapataink 27-én elfoglalták a magas »Csillag-csúcsot«. A vitéz helytállásnak eme ifjú hőse vitézi teljesítményeivel sokszorosan szolgált rá a katonának járó legszebb kitüntetésre, az arany vitézségi éremre”.

Borítókép: Melion József hősi halott sírja (Fotó forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Facebook-oldala)