Hősi halottat exhumáltak Pesthidegkúton

Melion Józsefet a Fiumei úti sírkertben fogják újratemetni.

Egy hősi halált halt magyar katona földi maradványait exhumálták a főváros budai kertvárosi övezetében. 

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság munkatársai a II. kerületi Pesthidegkút elhagyott temetőjében végeztek leletmentő feltárást 2022 novemberében. A munkálatokban a Magyar Honvédség több szervezeti egységének hadisírgondozó munkatársai is segédkeztek.

A Véka utcai temetőként ismert helyszín a magyarországi németek második világháború utáni kitelepítése miatt vált elhagyatottá, a helyi önkormányzat ezért hosszú ideje tervezte a temető felszámolását. A településrész helytörténésze, néhai dr. Czaga Viktória, valamint a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület hívta fel a hadisírgondozók figyelmét egy különös katonasírra a temető területén:

Mélion József tart. százados élt 46 évet, hősi halált halt 1945. márc. 5. Béke poraira.

Mélion (másutt: Melion) József neve nem ismeretlen a magyar hadtörténelem iránt érdeklődők előtt. A férfi egyike azon első világháborús vitézeknek, akiket kiemelkedő bátorságukért és helytállásukért az Arany Vitézségi Éremmel tüntettek ki (a jelenleg rendelkezésre álló hivatalos források ezt nem támasztják alá). 

Fegyverténye szerint 1918. szeptemberében több napig tartó harcok során tüzérségi felderítőként szerzett elismerést az olasz fronton. Melion József a halotti anyakönyv szerint lövés következtében halt meg 1945. március 5-én, éjjel 11 órakor a temetőhöz közeli pesthidegkúti, egykori Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) kórháza területén.

Melion Józsefről azt lehet tudni, hogy budapesti lakos volt, 1919–21-ben az ELTE csendőrtiszti zászlóaljában szolgált, majd újságíró-szerkesztőnek állt, később a Nemzetközi Sajtó Tudósító lapok főszerkesztője lett. 1943 áprilisában Horthy Miklós kormányzó a Magyar Koronás Ezüst Érem hadiszalagon és kardokkal kitüntetést adományozta neki. 1944-ben hadosztályparancsnoki dicséretet kapott. Civil foglalkozása és a neve alatt publikált hadifotók miatt vélhetően egy, a háborút megörökítő, arról híreket továbbító haditudósító században szolgált.

A haditudósító központ 1944. december 8-án Budapestről a nyugati országrészre települt át, a felvételeiket megsemmisítették. Melion József a fővárosban maradt és megélte az ostromot is. Részvételét a védelmi harcokban és az 1945. február 11-én este indult kitörésben sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet.

Földi maradványai sokat elárulnak sorsáról és utolsó óráiról: a lábszára degeneratív módon, szabálytalanul forrt össze a bokával (vélhetően egy korábbi sérülésének „gyógyulásaként”), és az egyik combjába egy lövedék fúródott. 

Koporsóban, egyenruhában temették el; exhumálásakor a Signum Laudis szalagsávja és egy tiszti csillag is előkerült a kemény, agyagos földből. 

A maradvány becsült életkora – laboratóriumi vizsgálatokkal megerősítve – nem cáfolja, hogy Melion József földi maradványait emelték ki. Újratemetése Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában, a második világháborúban hősi halált halt magyar katonáknak kijelölt parcellarészen lesz.

Már 19 évesen arany vitézségi érmet kapott

A fiatal budapesti diák még alig volt 19 éves, amikor harcedzett zászlósként 1918. szeptemberében a dél-tiroli harcokban elnyerte az arany vitézségi érmet – írta Melion Józsefről A magyar nemzet aranykönyve, ami az első világháború hőseinek állít emléket. Mint ismertették, Melion József az egyik hegyi tüzérosztálynál volt felderítőtiszt, és a tüzérség, illetve a gyalogság számára nagybecsű felderítő szolgálatot végzett. Sokszor tanújelét adta kiváló bátorságának is, mind a veszélyes pontokon folytatott megfigyelései közben, mind a válságos pillanatok parázs viadalaiban.

Ahogy a könyvben olvasható: „Szeptember 24-én betörtek az olaszok árkainkba, de a vitéz felderítő két emberével keresztülvágta magát az ellenségen s megmentette az egész felszerelését. Embereit a hadi helyzetre vonatkozó fontos jelentésekkel hátraküldte parancsnokságához. Ő maga pedig fölment a Monté del Tasso-ra. s új állásból végezte megfigyelő munkáját a rettenetes gázgránát és aknatűzben. Délután az olaszok egészen álláspontjáig hatoltak előre s rohamcsapataik kézigránátokkal támadták meg a figyelő zászlóst. Mélion nem hagyta magát és három távbeszélő katonájával elkeseredett küzdelemben visszaverte támadóit. Csak a kiürítési parancsra, akkor is utolsónak hagyta el a helyét. Magával vitte a távbeszélő fölszerelést, valamint a megfigyelő műszereket is.
Másnap önként ment föl felderítőnek egy másik magaslatra. Minden fedezék nélkül végezte tisztét a legerősebb ellenséges tűzben, s jelzőlámpával nagybecsű jelentéseket adott parancsnokainak. Munkáját siker is koronázta, mert emez adatok alapján csapataink 27-én elfoglalták a magas »Csillag-csúcsot«. A vitéz helytállásnak eme ifjú hőse vitézi teljesítményeivel sokszorosan szolgált rá a katonának járó legszebb kitüntetésre, az arany vitézségi éremre”.

Borítókép: Melion József hősi halott sírja (Fotó forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Facebook-oldala)