Teológiai szempontból nagypéntek és húsvét központibb ünnep, mint karácsony. Az egész teológiai Krisztus-eseménynek karácsony a kiindulópontja, míg nagypéntek és húsvét a csúcspontja – erről beszélt a Magyar Nemzetnek Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának főigazgatója. A szóládi református gyülekezet lelkésze kifejtette, ilyen értelemben nagypénteken és húsvétkor egy folyamat kiteljesedéséhez érkezünk.
Az egy másik megközelítés, hogy a népszokások, néphagyományok és a társadalmi beágyazódás következtében a három nagy keresztény ünnepből a karácsony van legerősebben jelen a köztudatban. A karácsonyhoz kötődik a betlehemezés hagyománya, amelyben egy nagyobb csapat vesz részt, programszerűen beszél a Krisztus-eseményről, és adja tovább az örömhírt családról-családra. Ilyen módon nagyobb közösségeket mozgat meg, míg a húsvét zártabb, családi jellegű ünnep, amelyről az átlag embereknek leginkább a locsolkodás és a nyuszi jut eszükbe
– emelte ki Hajdú Zoltán Levente. Hozzátette: az emberekhez talán azért is közelebb állhat a karácsony, mert Jézus születését könnyebb lelkileg befogadni, mint Krisztus halálát, a feltámadás lényegét pedig nagyon nehéz megérteni.
Hajdú Zoltán Levente kitért arra is, hogy az ember alapvetően nem krisztusi lény, eredendően megváltásra szorul, és a kárhozat állapotában van. A Krisztus-esemény csúcspontjai, a nagypéntek és a húsvét pedig arról szólnak, hogy az a Megváltó, aki megérkezik az emberért, ki tud emelni a kárhozat állapotából.
– Azok a népszokások, amelyek akár karácsony, akár húsvét vagy más ünnepek kapcsán a köztudatban vannak, valamilyen módon a világ fizikai és biológiai működéséhez kötődnek. Ezek nem feltétlenül negatív válaszként, ellenreakcióként jöttek létre a kereszténységre, hiszen jelentős részük korábbi korból származik. A karácsonyt például a téli napforduló ünnepére időzítették, hogy a pogány szokást keresztény megközelítésbe helyezzék. Lehet erre úgy tekinteni, megszületik a világ világossága, aki elhozza a fényt, a ragyogást, a megvilágosodást az ember számára. A húsvéti nyúl és a tojás pedig az élet szimbólumai, de pusztán a biológia szintjén – fogalmazott a lelkipásztor. Szavai szerint a keresztyén ember nem követ el istentelenséget akkor, ha a helyén kezelve, akár a nemzeti múltunk emlékeként tekint a néphagyományainkra, népszokásainkra.
Nekünk, keresztyén emberként azonban először a lényegről kell beszélnünk, hogy nekünk Krisztusban új életünk van. Ennek a záloga a nagypénteki kereszthalál, és az üdvösségem, új életem kifejezője a húsvéti feltámadás. Ha ebből a hitvallásból indulok ki, akkor sokadlagos helyen megférnek a népszokások is, de nem tolakodhatnak az elsődleges üzenet helyébe
– mutatott rá Hajdú Zoltán Levente.
A református lelkész beszélt arról is, hogy a ma embere jellemzően nem tud tisztességesen felkészülni lelkileg az ünnepekre, mert ritmust vesztett, nem veszi komolyan a Biblia üzenetét. S így az emberek nem követik a hét napjainak rendjét sem, nem pihennek meg a hetedik napon, nem szentelik meg azt, és nemet mondanak az élet biblikus megközelítés szerinti ütemezésére is. – Sajnos nagyon sokszor úgy gondolkodunk a hitről, a vallásról, hogy az egy szabadidős foglalkozás, amit majd a munkám és életvezetésem mellett bepréselek valahová, ha jut rá idő. Maga a kereszténység teljesen más megközelítésből indul ki, mégpedig abból, hogy a Krisztus-üzenet, a Biblia üzenete a teljes életünkről szól, és annak minden vonatkozására releváns válaszokkal bír. Gondot jelent az is, hogy a mai ember azt gondolja, hogy egyfajta modern rabszolgaként ki tudja magát használni, és túlhajszolja a szervezetét, csakhogy ebbe belepusztul. Sokkal jobb, ha ehelyett az Isten adta teremtési rendre és az abból fakadó életritmusra hagyatkozunk – mondta Hajdú Zoltán Levente.
Hozzáfűzte: a böjtnek éppen az lenne az értelme, hogy újra megtaláljuk a ritmust, és újrarendezzük a számunkra amúgy fontos értékeket.
A református lelkész kitért arra is, hogy a ma emberének erőt kell merítenie a nagypéntek és a húsvét üzenetéből. – Az individuális megközelítés az, hogy elcsendesedem, kicsit kivonom magam a világ pörgéséből, és egy Istenre hangolódó létben próbálom megtalálni a belső békességemet. Ám ha itt megállnék, akkor vétkesen félrevezetném az embereket, ugyanis az Isten közösségi lénynek teremtett meg minket. S individuális módon, ahogy a mai ember próbálkozik, senki nem fogja a maga teljességében az Isten-kapcsolatát megélni. Csak a testvéri közösségben, a gyülekezetben láthatjuk és tapasztalhatjuk meg azt a teljességet, amiben az Isten önmagát adja nekünk. Az egyház így hatalmas közösség- és társadalomszervező küldetéssel bír – hangsúlyozta Hajdú Zoltán Levente.
