Lyme-kór: ez lehet a perdöntő bizonyíték a betegségre

Még mindig sok a tévhit a Lyme-kórral kapcsolatban, de még ennél is több az álpozitív tesztek száma – mondta a Magyar Nemzetnek Lakos András. A Magyar Tudományos Akadémia doktora szerint tízszer annyi embert kezelnek a kórral, mint ahányan ténylegesen megfertőződnek. Ám a rosszul megválasztott vagy felesleges antibiotikum-kezelések és szerológiai vizsgálatok nagy terhet jelentenek az ellátórendszerre és a betegekre egyaránt.

1027428298 Fotó: Shutterstock

LASSAN A TESZTTEL!

A kullancs által terjesztett fertőzések szakértője arról is beszélt, a vérvizsgálati tesztek ellenanyag-meghatározáson alapszanak, vagyis nem a kórokozót, hanem a vele szemben kialakult immunválaszt mutatják ki, ami a fertőzéstől eltelt idővel egyre erősödik. 

Ez a Lyme-ban egy különösen lassú folyamat, így a friss fertőzés esetén – az első két hónapban – a tesztek még lehetnek negatívak. – Ezt az információt a bulvár felkapta, és a tesztek diagnosztikus hitelességét megkérdőjelezik. Ám valójában csak a fertőzés első heteiben fordul elő álnegatív eredmény. Ahogy telik a fertőzésben eltöltött idő, úgy válik egyre intenzívebbé az immunválasz, vagyis úgy lesz egyre erőteljesebb a "pozitivitás" – magyarázta az orvos, majd azzal folytatta:

– A tesztek egy része azonban számokban fejezi ki a pozitivitást, amiből nem lehet kitalálni, hogy mennyre pozitív az eredmény. Míg a tesztek másik változatánál csak pozitív és negatív eredmény születik, aminek alapján végképp nem lehet megítélni, hogy mennyire negatív vagy pozitív az eredmény. Pedig a klinikai tünetekhez igazítva lehetne csak eldönteni, hogy van-e teendő vagy nincs. Nagyobb baj, hogy a tesztek többsége nincs jól beállítva, vagyis nem könnyű meghatározni, mi negatív, mi pozitív. Emiatt az utóbbi években azt látjuk, hogy rengeteg hamis pozitív lelet születik. Kétféle ellenanyagot vizsgálunk, az IgM és IgG: az IgM-pozitivitás friss fertőzésre utal(na). Egy hónapok óta tartó tünetek hátterét keresve végzett teszt IgM pozitivitása biztosan téves.

A pontos diagnózis felállításához figyeljük a kullancscsípés helyén megjelenő Lyme-foltot, annak növekedését     Fotó: Shutterstock

Sok helyen pedig arról olvasni, hogy a kórokozó akár évtizedekig képes megbújni a szervezetben, mire a tünetek megjelennek. Lakos András szerint azonban szó sincs arról, hogy ne lennének tünetek. – Valójában nagyon ritka, amikor több év után jelennek meg a jellegzetes Lyme-tünetek, emiatt tényleg előfordulhat, hogy az orvosok csak sok-sok év után ismerik fel. Az azonban jóval gyakoribb, hogy a betegeknek a diagnózis felállításáig lehet, hogy sokat kell várniuk, de arról nincs szó, hogy addig semmilyen tünetük sem lenne – ismertette a doktor.

SOK FERTŐZÖTT,  JÓ IMMUNVÁLASZ?

Becslések szerint évente nagyjából tízezer fertőzött lehet hazánkban, ám ennek csak a töredékét diagnosztizálják. – A bejelentett esetek száma, elmarad a valós esetek számától, de ez nem olyan nagy baj, hiszen a Lyme-betegség többnyire magától gyógyul – hangsúlyozta Lakos András, aki szerint nagyobb problémát jelent a túldiagnosztizálás. 

Az infektológus szerint körülbelül tízszer annyi embert kezelnek a kórral, mint ahányan ténylegesen megfertőződnek. 

– A felesleges vagy rosszul megválasztott antibiotikumkezelések, és az indokolatlanul végzett, ismételgetett szerológiai vizsgálatok nagy terhet jelentenek az ellátó rendszerre és a betegekre egyaránt – mondta.

A betegbeszámolók között szép számmal akadnak olyanok is, akik néhány éve fertőződtek meg a Lyme-kórral és bár túl vannak az antibiotikumos kezelésen, a lyme-teszt szerint a kórokozó még mindig jelen van a szervezetükben. A Kullancsbetegségek Ambulanciájának vezetője azonban nyugalomra int. 

Min fogalmazott: a teszt – jó esetben – ellenanyagot talált; ez nem jelent fennálló fertőzést. A lezajlott és gyógyult fertőzés után az ellenanyagok megmaradhatnak a szervezetben, ami jó dolog, mert valamilyen szintű védettségre utal. 

– Ezek a leletek azonban többnyire IgM-pozitivitást mutatnak, amelyek szinte biztosan tévesek, laboratóriumi hibákra utalnak. A kórokozó ugyanakkor valóban képes megbújni olyan szerveinkben, ahová a szájon át szedett antibiotikumok nem jutnak el. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden fertőzöttet újra meg újra antibiotikummal kezelni kellene. Szerencsére, az elbújt kórokozókat a saját immunitásunk általában el tudja takarítani, csaknem minden esetben – fejtette ki Lakos András, majd azzal zárta: – Ez nem egy súlyos betegség, és az sem igaz, hogy mindenféle tünetet képes okozni. A diagnózisa valójában egyszerűbb, mint a legtöbb fertőzésé, csak kell hozzá némi szakértelem.

Borítókép: Illusztráció (Shutterstock)