Lyme-kór: ez lehet a perdöntő bizonyíték a betegségre

Még mindig sok a tévhit a Lyme-kórral kapcsolatban, de még ennél is több az álpozitív tesztek száma – mondta a Magyar Nemzetnek Lakos András. A Magyar Tudományos Akadémia doktora szerint tízszer annyi embert kezelnek a kórral, mint ahányan ténylegesen megfertőződnek. Ám a rosszul megválasztott vagy felesleges antibiotikum-kezelések és szerológiai vizsgálatok nagy terhet jelentenek az ellátórendszerre és a betegekre egyaránt.

1027428298 Fotó: Shutterstock

– Egy ötven-hatvan éves erdészeti dolgozó ötven százalék valószínűséggel lesz „Lyme-pozitív”, miközben csak egészen kis töredéküknek volt Lyme-kórja vagy arra utaló tünete. De még ritkábban fordul elő, hogy a vizsgálat időpontjában épp fennálló fertőzésük lenne. Ez a példa jól mutatja, hogy nem minden az, aminek látszik, és a sorozatos kullancscsípések során ezek az emberek előbb-utóbb ugyan fertőződnek, de nem lesznek okvetlenül betegek, a kullancscsípések így valójában védőoltásként működnek – magyarázta Lakos András, a Kullancsbetegségek Ambulanciájának infektológusa, aki szerint a betegséggel kapcsolatban rengeteg tévhit él a köztudatban és az orvosok körében is, ami megnehezíti a kezelést és a – valós – diagnózis felállítását.

Lakos András infektológus

A PERDÖNTŐ JEL

Bár a betegséget csak a hetvenes években „anyakönyvezték”, szó sincs arról, hogy ekkor fedezték volna fel először a baktériumot. – Európában jóval korábban felismerték a később Lyme-kórnak nevezett kórkép egyes tüneteit, mint az Újvilágban. Sőt, Ötzi, az osztrák, 5000 évvel ezelőtt élt "jégember" múmiájában is megtalálták már a Lyme baktériumot – emlékeztetett a szakértő. Borrelia burgdorferi baktérium a kullancs csípése útján, annak nyálával kerül az emberi szervezetbe, ahol krónikus, hullámzó lefolyású, több szervet érintő fertőzést okoz. Bár számtalan cikket olvasni arról, mennyire változó tüneteket produkálhat a betegség, leggyakrabban a Lyme-folt jelenti a diagnózist, amely az esetek 95 százalékában látható. 

"Akkor mondható ki ez a diagnózis, ha a felismert kullancscsípés helyén, lappangási idő után, legalább három napon át öt centiméternél nagyobb a bőrpír, ami ezután még tovább növekszik. Ha nem volt a folt helyén felismert kullancscsípés, akkor öt napon át nyolc centiméternél nagyobb bőrpír alapján lehet kimondani a diagnózist. Minél nagyobb a folt, annál biztosabb a fertőzés. A Lyme-folt legfontosabb diagnosztikus kritériuma a növekedés. Ennek hiányában a diagnózis elvethető" – emelte ki Lakos András, majd azzal folytatta, a Lyme-kór diagnózisa tehát elsősorban a klinikai tüneteken alapszik. – Ezt sok orvos úgy értelmezi, hogy amit ő Lyme-nak gondol, az úgy is van. Tapasztalatom szerint sokszor az orvosok sem a szakirodalomból tájékozódnának. Vannak módszertani útmutatók, amelyek a 80-as évek óta sokat fejlődtek, finomodtak. Fontos, hogy ezekre támaszkodjunk – tanácsolta a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

LASSAN A TESZTTEL!

A kullancs által terjesztett fertőzések szakértője arról is beszélt, a vérvizsgálati tesztek ellenanyag-meghatározáson alapszanak, vagyis nem a kórokozót, hanem a vele szemben kialakult immunválaszt mutatják ki, ami a fertőzéstől eltelt idővel egyre erősödik. 

Ez a Lyme-ban egy különösen lassú folyamat, így a friss fertőzés esetén – az első két hónapban – a tesztek még lehetnek negatívak. – Ezt az információt a bulvár felkapta, és a tesztek diagnosztikus hitelességét megkérdőjelezik. Ám valójában csak a fertőzés első heteiben fordul elő álnegatív eredmény. Ahogy telik a fertőzésben eltöltött idő, úgy válik egyre intenzívebbé az immunválasz, vagyis úgy lesz egyre erőteljesebb a "pozitivitás" – magyarázta az orvos, majd azzal folytatta:

– A tesztek egy része azonban számokban fejezi ki a pozitivitást, amiből nem lehet kitalálni, hogy mennyre pozitív az eredmény. Míg a tesztek másik változatánál csak pozitív és negatív eredmény születik, aminek alapján végképp nem lehet megítélni, hogy mennyire negatív vagy pozitív az eredmény. Pedig a klinikai tünetekhez igazítva lehetne csak eldönteni, hogy van-e teendő vagy nincs. Nagyobb baj, hogy a tesztek többsége nincs jól beállítva, vagyis nem könnyű meghatározni, mi negatív, mi pozitív. Emiatt az utóbbi években azt látjuk, hogy rengeteg hamis pozitív lelet születik. Kétféle ellenanyagot vizsgálunk, az IgM és IgG: az IgM-pozitivitás friss fertőzésre utal(na). Egy hónapok óta tartó tünetek hátterét keresve végzett teszt IgM pozitivitása biztosan téves.

A pontos diagnózis felállításához figyeljük a kullancscsípés helyén megjelenő Lyme-foltot, annak növekedését     Fotó: Shutterstock

Sok helyen pedig arról olvasni, hogy a kórokozó akár évtizedekig képes megbújni a szervezetben, mire a tünetek megjelennek. Lakos András szerint azonban szó sincs arról, hogy ne lennének tünetek. – Valójában nagyon ritka, amikor több év után jelennek meg a jellegzetes Lyme-tünetek, emiatt tényleg előfordulhat, hogy az orvosok csak sok-sok év után ismerik fel. Az azonban jóval gyakoribb, hogy a betegeknek a diagnózis felállításáig lehet, hogy sokat kell várniuk, de arról nincs szó, hogy addig semmilyen tünetük sem lenne – ismertette a doktor.

SOK FERTŐZÖTT,  JÓ IMMUNVÁLASZ?

Becslések szerint évente nagyjából tízezer fertőzött lehet hazánkban, ám ennek csak a töredékét diagnosztizálják. – A bejelentett esetek száma, elmarad a valós esetek számától, de ez nem olyan nagy baj, hiszen a Lyme-betegség többnyire magától gyógyul – hangsúlyozta Lakos András, aki szerint nagyobb problémát jelent a túldiagnosztizálás. 

Az infektológus szerint körülbelül tízszer annyi embert kezelnek a kórral, mint ahányan ténylegesen megfertőződnek. 

– A felesleges vagy rosszul megválasztott antibiotikumkezelések, és az indokolatlanul végzett, ismételgetett szerológiai vizsgálatok nagy terhet jelentenek az ellátó rendszerre és a betegekre egyaránt – mondta.

A betegbeszámolók között szép számmal akadnak olyanok is, akik néhány éve fertőződtek meg a Lyme-kórral és bár túl vannak az antibiotikumos kezelésen, a lyme-teszt szerint a kórokozó még mindig jelen van a szervezetükben. A Kullancsbetegségek Ambulanciájának vezetője azonban nyugalomra int. 

Min fogalmazott: a teszt – jó esetben – ellenanyagot talált; ez nem jelent fennálló fertőzést. A lezajlott és gyógyult fertőzés után az ellenanyagok megmaradhatnak a szervezetben, ami jó dolog, mert valamilyen szintű védettségre utal. 

– Ezek a leletek azonban többnyire IgM-pozitivitást mutatnak, amelyek szinte biztosan tévesek, laboratóriumi hibákra utalnak. A kórokozó ugyanakkor valóban képes megbújni olyan szerveinkben, ahová a szájon át szedett antibiotikumok nem jutnak el. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden fertőzöttet újra meg újra antibiotikummal kezelni kellene. Szerencsére, az elbújt kórokozókat a saját immunitásunk általában el tudja takarítani, csaknem minden esetben – fejtette ki Lakos András, majd azzal zárta: – Ez nem egy súlyos betegség, és az sem igaz, hogy mindenféle tünetet képes okozni. A diagnózisa valójában egyszerűbb, mint a legtöbb fertőzésé, csak kell hozzá némi szakértelem.

Borítókép: Illusztráció (Shutterstock)