Lelkeket mentenek az ökumenikusok Roma példakép programjában

Értelmes célok nélkül menthetetlenül elkallódnak a szegénysoron, szegregátumokban felnövő gyermekek, és a mentőövet olyanoktól fogadják el leginkább, akik az övékéhez hasonló szegénységből törtek ki. Az Ökumenikus Segélyszervezet Roma példakép programjában ezért cigány származású, nehéz sorból kitörő, az életben bizonyított példaképek mondják el élettörténetüket, tapasztalataikat azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van: a hátrányos helyzetű gyermekeknek.

Hátrányos helyzetű fiatalok Somogyfajsz 20230518 Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Na, ez így nem lesz jó! Túl messze ültök tőlem, így vagy én megyek közelebb hozzátok vagy ti telepedtek előrébb – ezekkel a szavakkal igazítja el Lázár Péter a több tucat felső tagozatos gyermeket az Ökumenikus Segélyszervezet somogyfajszi Jelenlét pontján. A cigány származású, biológia–testnevelés szakon végzett pedagógus a karitatív szervezet Roma példakép programjában látogatott el a Somogy vármegyei településre, ahol szegregátumban élő gyermekeket igyekszik a saját élményein, tapasztalatain keresztül motiválni és a jó irányba terelni. Amikor Lázár Péter megkezdené az előadását, a csoport még leginkább egy zúgó méhkashoz hasonlít. Beszélgetnek, egymást ugratják, piszkálják, szinte ügyet sem vetnek a középkorú férfira. Ő azonban hamar megunja a gyerekzsivajt, és határozottan közli: – Az idő drága. Kezdjünk!

A roma férfi az előadás elején egészen közel ült az őt hallgató fiatalokhoz Fotó: BACHPEKARYMATE

Ennek hatására lassan elcsendesednek a fiatalok, akiket kifejezetten meglep a kérdés: – Milyen napotok volt ma? – Nem jó, mert tanulni kellett – érkezik a válasz szinte kórusban. Ezen a ponton Lázár Péter átveszi az irányítást, és együttérzőn mondja: az elején ő sem szeretett tanulni, de aztán megismert két embert, és nekik köszönhetően jó irányba változott az élete. Addig azonban szomorú éveket tudhatott maga mögött.

Nagy szegénységbe születtem, az anyám házakhoz járt kéregetni, folyamatosan nélkülöztünk. Négyéves voltam, amikor anyám megfogott engem és két testvéremet, és elvitt intézetbe. Azt mondta, hogy visszajön értünk, és én ezt komolyan vettem. Azt ismételgettem az engem faggatóknak, hogy anyámat várom, de ő csak nem jött értünk. Amikor megértettem, hogy mi történik velünk, megnémultam, hosszú ideig nem szóltam egy szót sem. Akkor sem, amikor nevelőszülőkhöz helyeztek, és már értelmi fogyatékosnak gondoltak. A helyzet akkor változott meg, amikor nevelőotthonba kerültem

– meséli halkan, de nagyon is határozottan Lázár Péter. Ezen a ponton már néma csöndben ülnek a gyerekek. Ha a pedagógus nem beszélne, tényleg lehetne hallani a legyek zümmögését is. Többen annyira rácsodálkoznak a megható élettörténetre, hogy a szó szoros értelmében tátva marad a szájuk.

Lebilincselő a roma pedagógus előadása

A férfi pedig folytatja, és elmeséli, hogy az intézetben megismerte Edit nénit, a nevelőjét és Miklós bácsit, a tanítóját, akik megváltoztatták az életét. Nagyon sok mindent megtanult tőlük, egyebek mellett olyan fontos mondatokat véstek az eszébe, mint hogy „a tudás hatalom”, amit senki nem vehet el tőlünk.

Miklós bácsi arról beszélt nekünk, hogy a házunk leéghet, az autónkat ellophatják, de a megszerzett tudás örökre a miénk marad. Megtanultam tőle azt is, hogy legyenek olyan céljaim, amelyek mindennap előttem vannak, és legyen hitem, akaratom és kitartásom, hogy azokat megvalósítsam. Azt is mondta, hogy őrizzük meg a becsületünket, és ha elesünk, akkor újra és újra álljunk fel. Megtanultam azt is, nem az a fontos, honnan jövünk, hanem az, hogy hová megyünk

– sorolja Miklós bácsi egykori intelmeit Lázár Péter, amivel szinte megbabonázza hallgatóságát. A gyerekek azt is tátott szájjal hallgatják, hogy a férfi annak idején Edit néni és Miklós bácsi hatására akart jól tanulni és sportolni, bizonyítani szerette volna, hogy méltó a szeretetükre.

Lázár Péter fekvőtámaszait szájtátva követte a hallgatóság Fotó: BACHPEKARYMATE

Ezen a ponton Lázár Péter megkérdezi a fiatalokat, hogy ki tud tapsolós fekvőtámaszokat csinálni. Az egyik fiú nekidurálja magát, és bemutat egy gyakorlatot. Ekkor a szikár és izmos férfi nekivetkőzik, majd körülbelül egy tucat tapsolós fekvőtámaszt csinál. A végére bedurrannak a karizmai, ezzel és magával a fizikai erőpróbával elnyeri a hallgatóság figyelmét, akik megtapsolják a produkciót.

Nagyon nehéz kezdet

Lázár Péter azzal folytatja: a nevelőotthonban olyan jól tanult, hogy később testnevelés tagozatos gimnáziumban tanult tovább, ahol azonban szembejött vele a valóság. Ahogy ő fogalmaz, a többieknek volt pénzük, élelmük, bőröndjük és sok ruhájuk, ő viszont „csak egy hátrányos helyzetű, intézetis cigány gyerek volt”. Nehéz volt a kezdet, de Edit néni és Miklós bácsi hatására kitartott, sokat tanult, és a legjobb szertornász lett.

Később főiskolára ment, majd a diploma megszerzése után visszament abba a nevelőotthonba tanítani, ahol maga is megszerezte tudása alapjait. Az első perctől kezdve Edit néni és Miklós bácsi akart lenni, és annyira megszerette a rábízott diákokat, hogy amikor elballagtak az általános iskolából, tízet magukhoz vett nevelőszülőként. A feleségével a sajátjaik mellett így összesen tizenhárom gyermeket neveltek.

Később a nyírteleki iskolában helyezkedett el, ahol egy korrekciós osztályt kapott, s idővel az ottani diákokkal is valóságos csodát tett. Az osztályba 7–13 éves gyermekek jártak, akik mindannyian elsősök voltak. Lázár Péter azonban embert nevelt belőlük, megtanította őket mindenre, a tananyagra éppúgy, mint zenélni.

Kivívtam a szülők szeretetét, akiknek még ügyeket intézni is segítettem. A gyerekek pedig, akik korábban alig jártak iskolába, és akkor is többnyire ápolatlanul érkeztek, megváltoztak. Még betegen is eljöttek az iskolába, mert azt sugalltam nekik, hogy kivételesek. Volt olyan, aki két esztendő tananyagát teljesítette egy tanév alatt. A házunkból pedig kollégiumot szerveztem nekik, ebből lett később a hátrányos gyermekeket szolgáló Kedvesház intézménye

– meséli szinte egy szuszra a fiataloknak, akiknek a figyelmét már teljesen magára vonta. De még tudja fokozni, amikor előkerül a gitár, és közösen cigány dalokat énekelnek. Majd jön a cigány himnusz, amelyet először visszafogottan énekelnek, majd egyre több érzelmet visznek bele. A gyerekek először csak tapsolnak, majd egyre többen a lábukkal is dobognak. A végén Lázár Péter szinte már-már önkívületi állapotban énekel, és valósággal tépi a gitárt, ebben a hangulatban a fiatalok és alkalmi előadójuk szinte egybeforrnak. Hogy mi volt ez? Elhatározás? Hitvallás? Vagy egy nagy közös határozott célkitűzés? Az élet dönti majd el.

Egybeforrva a hallgatósággal

A körülbelül egyórás program után Lázár Péter még percekig az események hatása alatt van, ez is azt bizonyítja, hogy lényegében eggyé vált a hallgatóságával. Miután fúj egyet, először arról beszél, hogy az előadás közben mindig látja, hogy ki az, akit megérint a mondandója, és ki az, akit nem. Folyamatosan figyeli a szemeket, a gesztusokat és a gyermekek testbeszédét. – Igyekszem mindig azt kihangosítani magamból, amire a gyermekek vevők. Persze azt mindenképpen szeretném, ha a fontos üzeneteket magukkal vinnék, lehetőleg minél többen. Azt szoktam mondani, hogy ha egy csoportból csak egy fiatal elgondolkodik azon, amit hall, már megérte. Ma is több érdeklődő arcot láttam – mutat rá.

A zene gyorsan megteremtette a közös nyelvet Fotó: BACHPEKARYMATE

Mint megjegyzi, egy-egy ilyen előadás után szinte mindig azt érzi, hogy maradnia és segítenie kellene a gyermekeknek, de mindenhol nem tud ott lenni. Úgy véli, ha nem érezné ezt, ha nem lenne meg benne a vágy minden gyermek felkarolására, akkor nem lenne érdemes csinálni. – Így is van azonban hatása az előadásaimnak, mert nemegyszer előfordult, hogy egy gyermek a velem való találkozás hatására kezd el tanulni, és lesz belőle akár tanító. Szerencsésnek érzem magam, hogy a példaképeimnek köszönhetően magam is példaképpé válhattam – fűzi hozzá.

Tizennégy éves anyák

A Roma példakép programot megvalósító Takács Katalin, aki az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói szociális és fejlesztőközpontjának vezetője, egy megrázó élmény hatására jutott arra, hogy szükség van a gyermekek motiválására. Megdöbbenve hallgatta korábban tinédzser korú, nehéz sorsú lányok beszélgetését, akik azt mondták, hogy miként az édesanyjuk, ők is tizennégy évesen szülik majd az első gyermeküket.

Ekkor éreztem úgy, hogy egy ilyen programra szükség van, mert fontos, hogy a gyermekek, fiatalok elé jó példákat, példaképeket állítsunk. Célokat kell kitűzni eléjük, amelyek eléréséért érdemes küzdeni. S ha ezeket olyan emberektől hallják, akik maguk is roma származásúak, és szegénységben, akár intézetben nevelkedtek, akkor az üzenetek még inkább célt érnek

– hangsúlyozza a szakember.

Lázár Péter mellett eddig Galamb Alex pék, a Sütni Jó Alapítvány létrehozója és Orsós Zsuzsanna biológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa mesélte el élete történetét a gyermekeknek, és ezen keresztül próbáltak jó példákkal elöl járni. Takács Katalin azt ígéri: a Fókuszban a gyermekfelzárkóztatási projekt segítségével megvalósuló program folytatódik, és idővel talán országos kezdeményezéssé nőheti ki magát.

Borítókép: A közös együttlét végére az előadó és a fiatalok egymásra hangolódtak (Fotó: Bach Máté)