– Az 1920-as trianoni békediktátum aláírására emlékezünk június 4-én. Az évforduló 2010-ben a nemzeti összetartozás napja elnevezést kapta. Ezzel az is volt a cél, hogy a magyarság ne csupán fájdalmasan emlékezzen az igaztalan döntésre, hanem fogjon össze és abból merítsen erőt. Végbement mára a szemléletváltás?
– Amíg magyar él, mindig emlékeznünk kell a trianoni békediktátumra. Azzal, hogy a nemzeti összetartozás napjává is tettük június 4-ét, nem azt mondtuk, hogy ne emlékezzünk a történelmünkre és a múltunkra. Tizenhárom év távlatából már elmondhatom, hogy 2010-ben heves viták előzték meg a határozatot. Többen kételkedtek abban, hogy jó döntés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítani június 4-ét, magam is morfondíroztam ezen akkoriban. Az eltelt 13 év azonban azt igazolta, hogy helyes lépés volt megteremteni az összetartozást erősítő nemzeti emléknapot, hiszen nemcsak a történelmi sérelmeinkre, a múltunkra kell emlékeznünk, hanem erőt kell merítenünk abból, hogy számtalan dolog van, ami minden nehézség ellenére összeköt bennünket. A magyar nemzetnek ez ma már az összetartozás ünnepe. S ezekre mi, magyarok büszkék lehetünk szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágon.
– Mindenki így érez?
– A nemzetben való gondolkodás továbbra is a nemzeti oldal számára alapvető, a baloldalon semmi sem változott, ma is ugyanaz a Gyurcsány Ferenc irányítja őket, aki kormányzása alatt gyűlöletkampányt folytatott a külhoni magyarok ellen, és elárult minden nemzeti érdeket. A baloldalt ma is külföldről pénzelik, a guruló dollárokért cserébe ma még erősebben a nemzeti érdekek ellen dolgoznak: háborúpártiak, bevándorláspártiak, genderpártiak és a magyar nemzet értékeit, kultúráját nem tartják sokra.