– „Emmanuel Macron frappáns megfogalmazása a magyar–francia kapcsolatokról, miszerint ők Orbán Viktorral politikai ellenfelek, de európai partnerek, nagyon megfelel számunkra” – foglalta össze a közösségi oldalán a múlt heti, többnapos párizsi útját. Milyen tapasztalatai vannak a francia kormányzati és politikai, valamint szakértői és intézményi megbeszélésekről?
– A kapcsolatépítés nemcsak az Európán kívüli államokkal, hanem az Európán belüli szövetségeseinkkel is rendkívül fontos. Ahogyan a Remi Brague francia filozófussal tartott nyilvános kerekasztal-beszélgetéseken kifejtettem: szerintem jelenleg Európa olyan helyzetben van, hogy több energiát kell szánni egymás nézőpontjának megértésére. Nem a viták lezárására, hanem megnyitására kell törekedni, intellektuális erőfeszítéseket téve egymás eltérő megközelítéseinek megértésére, majd ezek összehangolására. Ebben a franciák partnerek.
– Hogyan értékeli ezt az utat?
– A magyar–francia kapcsolatrendszer jelen formájában perspektivikus. Történelmi értelemben jó és kevésbé jó periódusok után vagyunk, de most úgy tűnik, hogy Európa jövőjével kapcsolatosan van hasonlóság a gondolkodásban. A franciák is arról beszélnek, hogy ebben az új, hidegháborús logikájú, széttartó világrendben Európának képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza a saját érdekeit, és azok mentén cselekedjen, ezáltal pedig eltérő pozíciót tudjon felvenni, mint a világpolitika más szereplői.
A franciák erőteljesen ezt képviselik, és Magyarország is hasonlóképpen gondolkodik saját szerepéről. Az unión belüli közpolitikai dinamikában pedig azt tapasztaljuk, hogy sok területen – többek között az energia, a katonai együttműködés, a mezőgazdaság, az európai ipar megvédése, versenyképességi kérdések – szintén nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat.
Hasonlóan gondolkodunk abban is, hogy a brüsszeli intézményeken belüli hatalmi egyensúly fenntartása minden európai ország érdeke, és amennyiben ez a hatalmi egyensúly felborul, akkor abból káosz és zűrzavar keletkezik. Például ha az Európai Parlament megpróbál fölénybe kerülni a tanáccsal szemben, vagy a bizottság elkezd politikai szereplőként viselkedni. Ennek a diszfunkciónak a jelei látszanak a magyar jogállamisági viták kapcsán is. Ebből következően ez nem specifikusan magyar, hanem európai szintű probléma, aminek megoldásában szintén együtt kell működnünk.