Az ellátási profil átalakításáról kifejtette: nem járható út, hogy egy idős ember háro-négy hónapig bent van a vármegyei kórházban, és a felesége hónapokig ingázik a kórházba hatvan kilométerről. – Ezek a kapacitások azok, amiket a városi kórházakban meg kell erősíteni, ezen dolgozunk. Nem zárjuk be a kórházakat, hanem áthangoljuk a funkcióikat úgy, hogy a lakóhely közelében elérhető, magas színvonalú ellátást nyújtsanak – szögezte le.
Az államtitkár arról is beszélt, a sebészet egy kifejezetten rosszul finanszírozott szakma: százezer forint bevételt 122 ezer forint ráfordításból tud realizálni. – A háziorvosi társadalom öregszik. Másrészt azt se felejtsük el, hogy amikor ez a körzetstruktúra kialakult, egymillióval többen éltünk Magyarországon. Közben van egy városiasodási trend, elnéptelenedtek a kistelepülések – említi, kiemelve:
Luxus, hogy 150-200 főre tartunk fent praxist.
Kifejtette: azt is fontos megemlíteni, hogy a praxisfinanszírozásnak csak egy kis eleme van összefüggésben az ellátandó betegek számával. Alaposan körbejártuk a témát, és nagyon sok igazságtalanság felszínre jött. Egy két-háromszáz fős praxisban dolgozó idős kolléga, aki mellett nyugdíjas korú asszisztens van, sokkal több finanszírozást kap, mint egy 2300 főt ellátó, frissen végzett, harmincéves szakorvos.
Amíg ezt a fajta finanszírozási módszert tartjuk fent, addig ne is várjuk, hogy fiatalok menjenek háziorvosnak.
Takács Péter szerint nincs orvoshiány, és a töredékére esett vissza a külföldre vándorlás. A szakdolgozóknál viszont már nem ez a helyzet, ott van hiány.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!