Immár hagyománnyá vált, hogy a vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceg, királyi herceg, főkapitány által vezetett legitim Vitézi Rend Máriapócson, a Szent Mihály főangyal görögkatolikus kegytemplomban tartja éves nagy vitézavatási ünnepségét.
Szeptember 2-án, a nemzeti kegyhelyként is ismert búcsújáróhelyen Máriapócs polgármesterének üdvözlő szavait követően ezúttal is felvonultak a történelmi jelmezekbe öltözött zászlóforgatók és dobosok, majd egy népi táncegyüttes fergeteges műsorát élvezhették a jelenlevők.
A rendtagok nagy számban vettek részt a szentmisén, amelyen a kegytemplom papja a prédikációjában kitért a vitézek hazafias helytállásából és keresztény hitéből adódó szerepére, feladataira. Vitéz Berniczei-Roykó Ádám főkapitány-helyettes a köszöntő beszédében utalt arra, hogy a főkapitány egyik őse, Lotharingiai Károly herceg, a Budát ostromló keresztény sereg hadvezére
épp a vitéz avatási ünnepség évfordulóján, 1686. szeptember másodikán robbantotta be a Bécsi-kaput, s foglalta vissza a Várat.
Kóczy T. László széki törzskapitány és Vejkey Imre spirituális székkapitány lélekemelő beszédet intézett az avatás előtt álló vitézekhez, majd sor került a vitézavatásra.
Az avatási ünnepségre sok rendtárs érkezett Svédországból, Dél-Amerikából, Ausztráliából, Németországból, Horvátországból, Ausztriából, valamint Erdélyből, Kárpátaljáról és a Felvidékről is. Hatan lettek posztumusz vitézek, valamint posztumusz Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Baumann Péter, az év elején, szolgálatteljesítés közben hősi halált halt rendőr főhadnagy.
Az avatandók Kóczy T. László széki törzskapitányt ismételve elmondták a vitézi esküt, a főkapitány tiszteletbeli vitézzé avatta Nagyné Pintér Jolánt, A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökét, majd sorban a többieket is.
Ezt követően Vitéz Prinz Philipp Ernst zu Hohenlohe-Langenburgnak, Németország területi törzskapitányának átadta a kinevezési okmányt, vitéz vejkei Vejkey Imre spirituális székkapitányt, valamint vitéz tapolylucskai és kükemezei Bánó Attila historicus székkapitányt törzskapitányokká léptette elő, Medveczky Márton a Rend Oszlopa kitüntetést kapta, és kitüntetéseket vehetett át még néhány arra érdemes rendtag.
Manapság akadnak, akik megkérdőjelezik a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága (I.C.O.C.) által elismert Vitézi Rend továbbélésének értelmét, szükségszerűségét, ezért a templomi ünnepség után ezzel kapcsolatban nyilatkozatra kértük vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főkapitányt.
A magyar vitéz fogalma egyidős a magyar történelemmel
– mondta József Károly. Szerinte akik a Vitézi Rend mai létjogosultságát vitatják, azok a vitézi szellem szükségességét is megkérdőjelezik. Márpedig láthatjuk, hogy erre ma is nagy szükség van akkor, amikor a szomszédságunkban egy elhúzódó háború dúl, a magyar kormány pedig erőfeszítéseket tesz a honvédség korszerűsítése, harckészültségének fokozása érdekében – mutatott rá. Hangsúlyozta:
ezen a téren fontos a technikai fejlesztés, de legalább ennyire fontos, hogy a katonák érezzék azt az elszántságot, azt a vitézi magatartást, amellyel képesek lehetnek a haza védelmére.
Elmondása szerint a Vitézi Rend külföldön és belföldön egyaránt előadásokkal, avatásokkal, megemlékezésekkel, hazafias érdemek elismerésével, emlékművek építésével és hadisírgondozással segít fenntartani a magyarok nemzeti elkötelezettségét, őrzi a bennünket hagyományosan jellemző vitézi szellemet. És olyan feladatokat is előkészít, amelyek később válhatnak publikussá – tette hozzá.
A főkapitány-helyettest az ünnepség után arról kérdeztük, hogy mivel Magyarországon több, úgynevezett Vitézi Rend is tevékenykedik, vajon történt-e már valamilyen érdemi lépés a rendezés érdekében. Berniczei-Roykó Ádám leszögezte:
a többi vitézi rendi formáció hivatalosan nem rend, mert ilyet a mai magyar polgári jogrendszer nem ismer, hanem egyesület.
A probléma könnyen rendezhető lenne, ha átvennénk az olaszországi vagy a romániai gyakorlatot, amely rendként csak az I.C.O.C. által elismert rendeket ismeri el, s eszerint engedélyezi a névhasználatot – mutatott rá, majd hozzátette: a hazai vitézi rendi egyesületek nyugodtan folytathatnák hagyományőrző munkájukat, de a nevükben szerepelnie kellene, hogy „egyesület”, hiszen a bejegyzett elnevezésük is ennek felel meg.
