Egy negyvenes éveiben járó, felsőközép-vezető hölgy, Éva vezetői tanácsadásra jelentkezett be. A beszélgetések során azonban egyre „vadabb” dolgok kerültek felszínre. A hölgy rendkívül labilis volt, elmondása szerint egyre gyakrabban élt meg óriási hangulatingadozásokat, és a kollégái érzései szerint „falat épített maga köré”. Munkatársai visszajelzéséből az is kiderült, hogy nem lehet vele vitatkozni, ha bárki szembeszáll vele, lelki terrort alkalmaz, üvöltözik. Egyetlen igazság lehet csak, amit a főnökük mond. A tanácsadás során egyre inkább kirajzolódott, hogy Éva esetében előrehaladott nárcisztikus és borderline személyiségzavar áll fent – idézte fel egyik páciense történetét, természetesen álnéven Léder László pszichológus, aki szerint nem árt tisztázni, mit is jelent pontosan ez a személyiségzavar és miért veszélyezteti a jövő nemzedékét?
A nárcisztikus személyek a legtöbb esetben intelligensek és vonzók, a társalgás nagymesterei, ám a karizmatikus jellemük mögött valójában mérgező személyiség húzódik meg. A kezdetben nagylelkű, szórakoztató jellemvonások az idő múlásával átalakulnak és előbb vagy utóbb kiderül, érzelmileg csak akkor érzik jól magukat, ha középpontban lehetnek és minden energiát mások érzelmi kizsákmányolásából szereznek.
A szülők büszkesége
– Ebben a nagyon nehezen kezelhető betegségben talán az a legszomorúbb, hogy a kötődési zavar okozza. Ez azt jelenti, hogy egy nárcisztikusnak nem volt egyszerű gyerekkora, a szülők szeretetét nem vagy csak feltételekhez kötve kaphatta meg. A nárcisztikus személyiségzavaros páciensek többsége magányosan nőtt fel, és ugyan lehet, hogy sok figyelmet kaptak, mégis érzelmileg elhanyagoltak voltak. Az őszinte szeretet helyett folyamatosan elutasították őket, ami miatt nem alakulhatott ki érzelmi kötődés sem – sorolta a pszichológus.
A személyiségzavar kialakulásához vezet a határok nélküli gyermekkor, vagyis az, hogy a szülők – az érzelmi háttéren kívül – mindent megadnak. A gyermek úgy nő fel, hogy nincsenek kötelességei, a házi feladatának a megírását nem kérik tőle számon, nincs napirendje, későn fekszik le aludni, és mondhatni mindegy, mikor ér haza. A laza szülői álarc mögött így valójában súlyos érzelmi elhanyagolás húzódik meg.
A nárcisztikus emberek gyakran bántalmazó családból jönnek, ahol a szülők fizikálisan, szexuálisan és érzelmileg is kizsákmányolták őket, gyakran számolnak be arról, hogy szüleik alkoholisták voltak vagy egyéb függőségben szenvedtek. Ez az érzelmi bizonytalanság azonban egy gyermeki lélekben visszafordíthatatlan károkat okoz, és személyiségzavarok kialakulásához vezet.
– Az elmúlt években egyre többeket érint ez a személyiségzavar, az érzelmileg elhanyagolt gyermekek komoly veszélyben lehetnek, a nárcisztikus személyiségzavar korunk egyik népbetegségévé válhat – figyelmeztetett Léder László, aki szerint sok esetben az sem jelent tartós megoldást, ha valaki segítséget kér. Mint fogalmazott, ha eljut valaki terápiára, még az sem garancia, hogy ezek a gyermekkori traumák a felszínre törnek, az érintettek többsége boldog gyerekkorról számol be, pedig valójában elhanyagolt érzelmi környezetből érkeznek. Ez egyfajta védekező mechanizmus, gyakori, hogy rózsaszínűre festik a múltat és az elhanyagoló vagy bántalmazó szülőkről kellemes emlékük marad.
Megbélyegezve
– A legtöbb esetben egy nagy konfliktus miatt, mint egy válás, bántalmazás vagy egy munkahelyi krízis okán kerülnek szakemberhez ezek az emberek, és ha van esély minimális önreflexióra, akkor van esély a gyógyulásra vagy javulásra is, ám ez nagyon ritka. A felismerést és a személyiségfejlődést nehezíti ugyanis az is, hogy a múltat is eltorzulva látják, vagyis úgy érzik, hogy mindenben nekik volt igazuk, miközben sokat szenvedtek mások miatt – mutatott rá.
A szakember hozzáfűzte, a gyerekek pszichés egészségét veszélyezteti az is, amikor a szülők eszközként kezelik őket. – Szomorú tény, hogy amikor a házasságok fele válással végződik, a gyermek sok esetben kellékké válik a szülői harcban. A felek ilyenkor észre sem veszik, milyen maradandó sérüléseket okoznak ezzel, arra hivatkozva, hogy ők csak jót, sőt a legjobbat akarják gyermekeiknek – mondta.
A pszichológus arra a jelenségre is felhívta a figyelmet, amely szerint a bontóperek során gyakori, hogy az egyik, sértett fél súlyos vádakkal illeti a szülőtársát.
A válóperek embertelensége hosszú ideje problémát jelent, és főképp a férfiakat érinti, amely teljesen eltorzította a mentálhigiénés statisztikákat: kialakult egy olyan téves hiedelem, hogy minden második férfi bántalmazó. A válóperek nem fair módon való rendezése során gyakran hangzik el, hogy a másik alkalmatlan, pszichotikus, felelőtlen vagy épp nárcisztikus. Ezek a bélyegek viszont nemcsak hamis képet festenek a valóságról, de generációk életét teszik vele tönkre
– szemléltette Léder László.
Önimádat helyett önszeretet
De miként kerülhetjük el, hogy gyermekünk nárcisztikus legyen? A szakember szerint ez igen egyszerű: szeretettel, feltétel nélküli szeretettel. – Ma már azt is tudjuk, hogy az egészséges önbizalmat nem csak az anyai szeretet határozza meg, sőt az apák szerepe ebben meghatározó és például kamaszkorban felerősödik a szerepük. Rengeteg tanulmány született az elmúlt évtizedekben arról, hogy az apáknak milyen fontos szerepük van a gyermekeik életében.
Egy amerikai kutatás adatai szerint a drogközpontokba kerülők 75 százaléka, a nemi erőszakot elkövetők nyolcvan százaléka, a fiatalkorúak börtönében lévők 85 százaléka apa nélkül nőtt fel.
Ezek a számok jól mutatják, hogy az apa jelenléte sorsdöntő lehet – hangsúlyozta.
Léder László ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: az, hogy egy kisgyermek egocentrikus, ebben a korban teljesen egészséges. A gyermeki fejlődés része ugyanis, hogy minden róluk szól, mindent a saját szemszögükből látnak. Ugyanakkor ha a gyermek iskolás korára sem képes elfogadni a külső visszajelzéseket, vagy nem képes empátiára, már érdemes odafigyelni, mert rálépett egy olyan útra, amely neki és a környezetének is nehéz lesz.
Rózsaszín pszichológia
– A betegség körül számtalan tévhit él, a közbeszédben inkább csak arról lehet hallani, hogy ez a zavar főképp csak a férfiakat érinti és számos párkapcsolat, házasság fut zátonyra amiatt, mert a férj egy lehetetlen, nárcisztikus alak. A valóság viszont az, hogy legalább annyi női nárcisztikus van, mint férfi, ha nem több, ugyanis a nárcisztikus személyiségzavar egyik gyakori kísérőbetegsége lehet a borderline, amelyről tudjuk, hogy sokkal több nő szenved tőle – fejtette ki Léder László.
De hogyan kerültek a férfiak a mentális betegségek célkeresztjébe? A pszichológus szerint az elmúlt években egyre inkább felerősödött az úgynevezett rózsaszín pszichológia, amely egyértelműen nőknek szól.
A közösségi médiát elárasztó önjelölt segítők, tanácsadók és coachok egy része a nárcisztikus személyiségzavarra szakosodtak.
A TikTok videómegosztó csatornán nem kell sokáig keresnünk, ha el akarunk merülni a témában, a több tízezer követővel rendelkező „szakemberek” számos kérdésre adnak választ: hogyan ismerjünk fel egy nárcisztikust, miért bánt minket egy nárcisztikus? De arról is találunk tartalmat, ha esetleg mi magunk küzdenénk a személyiségzavarral.
– A „pink pszichológia” nemcsak a közösségi médiába törte be magát, de teljesen eltorzította az ismeretterjesztő forrásokat, a „szaklapok” egy része a nők kegyeit keresi, és ezek a tudományosan aggályos tartalmak sok esetben a férfiakat kiáltják ki bűnösnek – hívta fel a figyelmet Léder László, aki arra is kitért, hogy bár vannak egyértelmű jelei annak, ha valaki nárcisztikus, fontos, hogy tudjuk, egyetlen személyiségzavart sem lehet egy közösségi vagy videómegosztó oldalon keresztül diagnosztizálni.
Magányos kempingezők
– Nem érdemes ezeknek a „tanácsadóknak” a tartalmaira támaszkodni párkapcsolati kérdésekben, már csak azért sem, mert korántsem biztos, hogy ha valaki egy kapcsolatban mindig elveszíti a fejét, akkor egy másik párkapcsolatban is így lesz majd. Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, amikor valaki egy passzív-agresszív ember mellett él, s emiatt folyamatos feszültséget érez magában, ami ki is tör belőle, és a környezete csak azt látja, hogy ő az, aki folyton dühös, feszült. Ám valójában nem az ő személyiségével van a valódi probléma, hanem a passzív-agresszív féllel, aki ugyan nem üti meg, de mégis csendben, észrevétlenül teszi tönkre párja életét, az örökös lelkiismeret-furdaláskeltéssel vagy a bizalmatlanságával. Tehát nem minden az, aminek látszik – példázta a szakember.
A pszichológus tisztázta: a nárcizmus, vagyis az önbizalom fontos része az egészséges személyiségünknek, hiszen attól még képesek vagyunk kapcsolódni másokhoz. – Az egészséges önbizalmú emberek a magabiztosság mellett jól reagálnak a realitásra, vagyis képesek változtatni, valamint elfogadni a kritikát és tanulni abból.
Egy nárcisztikus személyiségzavaros ezzel szemben, mondhatni, leszakad a valóságtól, ha nem ér el sikert valamiben, akkor kizárólag a környezetét vádolja. Fejlődésképtelen és jellemző rá, hogy mindenre a saját igazsága szerint emlékszik. Ezek az emberek pszichológushoz is csak amiatt járnak, hogy igazolják a saját igazságukat, képtelenek felismerni, hogy a probléma bennük, velük van. A szakembereket gyakran meg is tévesztik, időbe telik, mire a terapeuta rájön, kivel áll szemben
– mondta a pszichológus.
Kiemelte, vannak tipikus munkakörök, ahol gyakrabban belefutunk a nárcisztikusokba, a vezetői pozíciók mellett ezek az emberek örömmel állnak ki egy-egy társadalmi ügy mellett is, ahol harcolhatnak a saját igazukért. – Sok vezetői pozícióban lévő ember van, aki bizony nárcisztikus, ugyanakkor legalább ugyanannyi női vezető fordult meg nálam, mint férfi, ezzel a személyiségzavarral. Csak a nemi szerepek miatt van eltérés: vagyis egy férfi vezetőtől jobban elfogadják, ha üvölt, egy nő esetében kevésbé elnézők – magyarázta a pszichológus.
– A nárcisztikusok elhasználják a környezetüket, és amikor ez megtörténik, továbbállnak. Egyfajta kempingezés az életük, mindig máshol verik fel a sátrukat, aztán amikor felélik a környezetük erőforrásait, továbbállnak. Igazi magányos emberekké válnak, előbb vagy utóbb bezárulnak körülöttük az ajtók, mert nehezen elviselhetők – foglalta össze Léder László, hangsúlyozva, nem szabad hagynunk, hogy gyermekeink, a jövő generációi önhibájukon kívül ilyen élet felé sodródjanak.
