Szalay-Bobrovnicky Kristóf azt mondta, hogy a legfontosabb „terep” az emlékezés. Úgy fogalmazott: bár az elnyomás idején rejtőzködni kellett, mert veszélyes volt emlékezni, mégis Mosonmagyaróváron „a rendszerváltoztatás idején az egykori áldozatok vették a hátukra az emlékezést, nekik köszönhetjük, hogy az emlékezés és a magyar szabadság ügye azóta sem kopott meg”.
– Október 26-a gyásznap, nemcsak Mosonmagyaróváron, hanem mindenhol, ahol a magyar szabadság ügyét számontartják – jegyezte meg. – A maga kegyetlen őszinteségével mutatja meg minden esztendőben, hogy milyen fontos és értékes a szabadság.
Az eseményeket felidézve a tárcavezető kijelentette: a mosonmagyaróvári sortűz jól mutatja a diktatúra védelmezői és az emberek szembenállását.
Dudás István parancsnok önkényesen, jogtalanul és gyáván a tömegbe lövetett, majd saját embereit is elárulva Csehszlovákiába menekült. Felszólítás és figyelmeztető lövés nélkül lőttek és kézigránátot dobtak az emberekre. A karhatalom ölni akart
– mondta.
– Később 1956 nem létezett, és azok, akik ellenálltak, nem hazafiak voltak, hanem fasiszta csőcselék, fantaszták és ügynökök. A gyilkos és a diktatúrának is mérhetetlen károkat okozó Dudás Istvánok pedig hősök voltak – folytatta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!