A rezsicsökkentés örök szálka Brüsszel szemében

A magyar energiapolitika az elmúlt években kifejezetten arra törekedett, hogy megteremtse Magyarország szuverén ellátásbiztonságát, valamint hogy a lakossági fogyasztóknak megfizethető legyen az energia – mondja Cseh Tamás Zoltán, az Alapjogokért Központ energiapolitika tanácsadója. A kutatóintézethez most csatlakozott jogász, energetikai szakértő szerint ráadásul a magyar modell specifikuma, hogy mindez fenntartható módon, a megújuló energiatermelés erős ösztönzése mellett ment végbe. A rezsicsökkentés viszont most ismét a brüsszeli viták középpontjába került, a szakértő szerint ezért szakpolitikai szempontból is kiemelkedő a közelgő nemzeti konzultáció vonatkozó része.

– Az Európai Bizottság ismét azt javasolja, hogy a rezsicsökkentés ma ismert magyar rendszerét szüntessék meg. Milyen hosszú távú veszélyei lehetnek ennek a javaslatnak?
– Úgy tűnik, hogy amit az Európai Bizottság jogi úton 2013 és 2020 között kötelezettségszegési eljárásokkal nem tudott elérni, azt most, a ténylegesen nehéz, háborús gazdasági körülményeket kihasználva pénzügyi úton kívánja a magyar szabályozásra ráerőltetni. Az uniós országspecifikus ajánlások között ugyanis az szerepel, hogy a magyar kormány 2023 végéig az összes hatályban lévő energiatámogatást szüntesse meg, ellenkező esetben a bizottság 2024 tavaszán – vagyis az európai parlamenti választások előtt pár hónappal – javasolhatja a tanácsnak, hogy Magyarországgal szemben túlzottdeficit-eljárás induljon, amely alkalmas a Magyarországnak járó finanszírozási források további felfüggesztésére. 

– Mi az alapvető oka, hogy az Európai Bizottság támadja ezt az intézkedést?
– Az kitűnik, hogy az Európai Bizottság valójában már a bevezetéstől, 2013 óta nem tudja elfogadni a magyar rezsicsökkentés intézményét, az ugyanis szálka Brüsszel szemében. A rendszer – hatékonyan alkalmazkodva a mindenkori hazai és külföldi energia-realitásokhoz – a kritikák ellenére elérte azt, hogy a fogyasztók fenntartható módon, gazdasági teherbíró képességükhöz képest megfizethető árú áram- és gázszolgáltatáshoz, távfűtéshez és víziközműhöz jussanak hozzá. Így volt ez 2013-ban, a rezsicsökkentés első szakaszában, és így van ez a 2022-től életbe lépett rezsicsökkentési rendszer második szakaszában is. 

A bizottság megközelítésével az a probléma, hogy minden szektort – így az energetikai szektort is – mint egy steril laboratóriumban működő egységet néz. Ez a megközelítés az 1990-es években uralkodó, a nyugati jóléti államok gazdasági berendezkedését tükröző neoliberális, az árcsökkenést önmagától előidéző piaci elveken alapul, amelyek mára az energetikában bizonyos értelemben már meghaladottak, hiszen nem idéztek elő „automatikus” árcsökkenést. Uniós vezetők azonban nem képesek sem ezt, sem pedig azt belátni, hogy az egyes tagállamok kormányai nem elvont piaci gondolatok mentén kívánják az energiapolitikájukat meghatározni, hanem saját energiabiztonságuk, egyedi társadalmi és gazdasági sajátosságaik alapján – hiszen ők elsődlegesen saját állampolgáraik irányába felelnek.

– Akkor mi is történt? Menjünk vissza a kezdetekhez!
– 2010-ben – a mai fejjel visszagondolva – teljesen más geopolitikai, illetve hazai társadalmi és gazdasági viszonyok álltak fenn. Az európai energiaellátás a relatíve olcsó és alapvetően megbízható orosz gázra épült, a nemzetközi konfliktusok kezelhető eszkalációs szinten mozogtak, az áringadozások kiszámíthatóbbak voltak. A magyar energiaipar jelentős része viszont külföldi tulajdonosok kezében volt, és a magyar lakosság teherbíró képessége nagyon alacsony szinten mozgott.

– Ez utóbbi nagyon visszafogott megállapításnak hat. Mit jelent pontosan, hogy „alacsony szinten mozgott”?
– A KSH adatai szerint a rendszerváltoztatást követően egészen 2010-ig a magyar háztartások által viselt energiaköltségek a negyvenszeresére nőttek, a háztartási gáz ára pedig ugyanezen időszakban 3500 százalékkal emelkedett. Míg az energia ára éves átlagban 20,2 százalékkal emelkedett, addig a reálbérek mindösszesen egy százalékkal. A magyar háztartások a pénzük jelentős részét az energiaszámlákra fordították, nem sokkal elmaradva Bulgáriától és Romániától. Tehát a magyar társadalom jelentős részének megélhetési problémát okoztak a rezsiszámlák. Így 2010-től kezdődően a döntéshozóknak választaniuk kellett: folytatják-e az elvont piacgazdasági modell szerint a magyar energiapolitikát vagy a társadalmi és gazdasági realitásokat figyelembe véve változtatnak ezen. 

A döntés világos volt: a kabinet 2010-től először befagyasztotta az árakat, majd 2013. január 1-jét követően – egy éven belül, három lépésben – mintegy 28 százalékkal csökkentette a lakossági energiaárat. Ezzel a magyar társadalom anyagilag erősebbé vált, a rendszer fenntarthatónak bizonyult, és az energiaszolgáltatók működését sem borította fel. Persze a rezsicsökkentést már a kezdetektől támadták, és Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárás indult. A bizottság ebben az eljárásban kifejtette: számára lényegtelen, hogy a magyar intézkedés célja az energia árának csökkentése a lakossági felhasználóknak, mert minden intézkedés csak akkor lehet helyes, ha megfelel a versengő piacnak, valamint az energiaszolgáltatók által elvárt nyereségnek. Ezt az eljárást 2020-ban jogi úton Magyarország megnyerte, de úgy tűnik, hogy ezt az eredményt a bizottság mind a mai napig nem tudta elfogadni. 

– Ha jogilag nem is, de „szakpolitikailag” volt megalapozott része a kritikáknak?
– A rezsicsökkentés eredményei szerintem minden szempontból vitathatatlanok és tényeken alapulnak. 2020-ra hazánkban az energiaköltségek átlagban több mint 35 százalékkal csökkentek, a rezsiszámlákkal való elmaradás, illetve az otthon felmelegítésére való képtelenség pedig több mint a felével csökkent. A villamos energia hazai ára a második legolcsóbb lett az EU-ban, míg a földgáz ára a legolcsóbb lett. Amellett pedig, hogy az energiaár csökkent, a jövedelmi viszonyok jelentősen javultak. Így több pénz maradt a magyar családoknál.

– Miért kellett módosítani akkor a rezsicsökkentés szabályain? Mi változott 2022-re?
– A geopolitikai helyzet először a Covid-járvánnyal, majd pedig az orosz–ukrán háború kirobbanásával jelentősen megváltozott, melyet napjainkban pedig tetéz a közel-keleti konfliktus is. Az eddigi orosz energiaforrás – a háború és a szankciók miatt – bizonytalanabbá vált. A fokozódó bizonytalanság és szankciók kiváltották az energia árának hirtelen mértékű emelkedését és az árak extrém volatilitását. A földgáz világpiaci ára 2021 és 2022 között, másfél év alatt mintegy hússzorosára emelkedett. 

A sztármegoldásként hirdetett cseppfolyósított gáz, az LNG pedig mint az újfajta európai gázfüggőség jele hosszabb távon is drágább forrás lesz, mint a csővezetékes földgázforrás. Ismét kiderült, hogy azok a neoliberális piaci válaszok, amelyeket eddig az Európai Unió képviselt, ebben a helyzetben sem működtek. Az európai országok – így többek között Franciaország, Olaszország, Csehország, Lengyelország vagy Szlovákia – sorra vezették be a különböző típusú fogyasztói ársapkákat és a szolgáltatói nyereségkorlátozást. A nemzetközi folyamatok mellett idehaza az is változott, hogy 2022-re a hazai energiaszolgáltatók túlnyomó hányada már nemzeti tulajdonba került, a magyar társadalom jövedelmi viszonyai pedig, legalábbis 2010-hez képest, jelentősen javultak.

– Tehát a negatív nemzetközi környezet dacára itthon elkezdtek beérni az intézkedések?
– Minden körülményre figyelemmel kellett lenni, és a rezsicsökkentési intézményt úgy módosítani, hogy az kiszámítható maradjon, az átlagfogyasztásig mindenkinek továbbra is lehetővé tegye a megfizethető energiához való hozzáférést, illetve annak lehetőségét. Mindez történt úgy, hogy a módosított rendszer továbbra is garantálja az ellátásbiztonságot a felhasználási volumencsökkentés ösztönzésével. 

Így tehát a magyar kormány energia-veszélyhelyzetet hirdetve úgy döntött, hogy a rezsicsökkentésnél hármas tagolást vezet be mind a villamos energia, mind pedig a földgáz esetében: a lakosság háromnegyedét érintő rezsicsökkentett árat, a lakossági piaci árat, valamint a versenypiaci árat. Az említett tagolást kiegészítette számos kedvezménnyel, többek között a nagycsaládosok kedvezményével. Ezt meghaladóan, az ellátásbiztonság érdekében, a rendelkezésre álló forrásból betárolt és a tárolókat feltöltötte: a gáztárolók most is 98 százalékos töltöttségi szinten állnak. A rendszer biztosítja az előbb említett célokat úgy, hogy Magyarországon még most is az EU-ban az egyik legalacsonyabb a lakossági energia ára, tekintettel a rezsicsökkentett árral és lakossági piaci árral érintett fogyasztók fogyasztói súlyára. 

– Mi lenne annak a következménye, ha kivezetnék a rezsicsökkentést úgy, ahogyan azt a tanács javasolja? 
– Ha elfogadnánk a javaslatot, és 2023 végével, egyik napról a másikra kivezetnénk a rezsicsökkentést, akkor annak elsődleges hatása közvetlenül a lakosságot és a kisvállalkozásokat érintené, és nagyfokú fizetési nehézséget, befizetetlen számlákat, extrém fogyasztási visszafogást jelentene, így másodlagosan a gazdaság jelentős visszaesését eredményezné. Ebből következik, hogy a rezsicsökkentés a magyar gazdaság egyik meghatározó intézménye. Persze időről időre, a megváltozott körülményekre tekintettel érdemes finomhangolni, az eredeti cél megtartásával újra és újra az adott hazai és külföldi gazdasági és társadalmi környezethez igazítani. De a rezsicsökkentés megtartásának szükségessége vitathatatlan, ezért az új nemzeti konzultáció vonatkozó kérdései nemcsak politikai, de szakpolitikai szempontból is kiemelt jelentőségűek. 

Névjegy Dr. Cseh Tamás Zoltán LL.M energetikai szakértő, ügyvéd, az MVM Zrt. volt vezérigazgató-helyettese és igazgatósági tagja, 2016-tól 2018-ig közműszolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár, 2023 novemberétől energiapolitikai tanácsadóként csatlakozott az Alapjogokért Központhoz.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Shutterstock)