Bayer Zsolt: Pressman úr jön-megy

Az Egyesült Államok budapesti nagykövete újfent tárgyalt a Bírói Tanács bíráival.

Pressman és az OBT tagok Fotó: Janka Szitas Forrás: Facebook

Pressman újfent tárgyalt a Bírói Tanács bíráival.

Ez azért nagyon örvendetes, mert már az első tárgyalása is remekül sikerült. Akkor például ezt olvashattuk az ügyről:

„Alá kívánom ismételten húzni, hogy a bírói függetlenségből fakadóan a bírói szervezet arra jogosított testületei foglalhatnak állást abban a kérdésben, hogy az Alaptörvény, a törvényi rendelkezések és az etikai szabályok fényében jogszerű találkozónak minősíthető-e az OBT két tagjának látogatása és tárgyalásai az Egyesült Államok budapesti nagykövetével. A nagykövet lépése példátlan több szempontból, nemzetközi és belső jogi értelemben is aggályos.”

Továbbá: „Mi lehetett a nagykövet célja a találkozóval?

Ezen kérdés megválaszolásánál elsőként az amerikai bírókra általánosan érvényes – 1973. április 5. napján elfogadott és azóta kilencszer módosított – magatartási kódex rendelkezéseiből szükséges kiindulni. Már a kódex elején rögzítésre került, hogy a bírónak mindenkor úgy kell eljárnia, hogy az növelje az igazságszolgáltatás integritásába és pártatlanságába vetett közbizalmat és bírói hivatalának presztízsét, mások magánérdekeinek előmozdítására nem használhatja fel, valamint nem engedheti meg másoknak, hogy azt a benyomást keltsék, hogy különleges helyzetben vannak a bíró befolyásolására. A magatartási kódex szerint továbbá az amerikai bírónak tartózkodnia kell a politikai tevékenységektől úgy, mint beszédet mondani egy politikai szervezet vagy jelölt nevében, részt venni politikai szervezet vagy jelölt által szponzorált vacsorán vagy eseményen. E kódex szerint emellett kivételes esetekben egy bíró akkor konzultálhat, valamint olyan nyilvános meghallgatáson vehet részt, amely végrehajtó vagy törvényhozó szerv, tisztviselő előtt történik, valamint az ügy a jogot, a jogrendszert vagy az igazságszolgáltatás rendszerét érinti. Ez a szabály Magyarországon nem irányadó, lehet, hogy ez zavarta össze a nagykövet urat, de az sem kizárható, hogy a republikánus David Cornstein nagykövet úr magas színvonalú diplomáciai jelenléte után egy silányabb, provokatívabb, barátságtalanabb, demokrata párti vezetője lett az amerikai követségnek.”

Világos beszéd. Világosabb már nem is lehetne. S gondolná az ember, miután Pressman első találkozásából a magyar bírákkal elég nagy botrány lett, a nagykövet úr észbe kap, és nem tesz többé ilyen lépést. Nos, ez a feltételezés naivitásnak bizonyult. Pressmant nem olyan fából faragták, hogy holmi botrány eltántorítsa eredeti szándékától. Ami nem lehet más, mint „példátlanul súlyos beavatkozás az igazságszolgáltatásba”.

Persze, ha jól belegondolunk, ebben sincs semmi meglepő. Ugyanis Pressman nem nagykövetnek jött ide, hanem helytartónak. És az égvilágon mindenbe beavatkozik, nem csupán az igazságszolgáltatásunkba. Beavatkozik a magyar bel- és külpolitikába, a törvénykezésbe, a kultúrpolitikába – bármibe.

De ha már igazságszolgáltatás. Az Egyesült Államok igazságszolgáltatásáról, bírói rendszeréről ezt olvashattuk a minap:  

„A Legfelsőbb Bíróság politikai összetétele még 2020-ban változott meg drasztikusan a konzervatívok javára. Azóta, hogy Amy Coney Barrettet kinevezték a testületbe, a konzervatív kötődésű bírák aránya 6-3 a liberális szemléletmódú bírókhoz képest. A fejleményeket a liberálisok „agresszív terjeszkedésként” élik meg.

«Minden jel arra utal, hogy ez a 6 bírából álló minősített többséggel rendelkező közösség több fronton is arra készül, hogy az ítélkezési gyakorlatot agresszívan mozdítsák el a konzervatív irányba (…)» 

– állítja Elizabeth Widra, a washingtoni székhelyű, liberális jogvédő szervezetnek, a Constitutional Accountability Centernek az elnöke. Widra szerint a folyamat közben a bírák az olyan alapelvekkel sem törődnek, mint a precedensek tiszteletben tartása, vagy a bírói önmegtartóztatás.”

Ez mindenesetre roppant érdekes. Mert például idehaza elég furcsán nézne ki, ha amúgy bárki tisztában lenne a bírák politikai irányultságával, az pedig még ennél is furább lenne, ha a magyar bírák saját politikai irányultságuk szerint hoznának ítéleteket, és „az ítélkezési gyakorlatot agresszívan elmozdítsák” bármilyen irányba. S ha itthon valaki mégis úgy érzi, hogy egy-egy ítélet politikai elfogultságot hordoz, s ennek netán hangot is ad, akkor azonnal jön a véleménykommandó és elmagyarázza – eléggé agresszíven –, miszerint ilyen nincs és nem is lehet.

Mindezt csak azért említem, mert Pressmannak odahaza is lenne „beavatkozni valója”. De ilyesmi nyilván eszébe sem jut, ilyesmire csak itt vetemedik, a „gyarmatokon”, a (fél)periférián, ahová elküldték politikai szolgálataiért cserébe helytartónak.

S mindez így is marad, ameddig hagyjuk.

Ameddig például haza nem zavarjuk a francba ezt az elviselhetetlen, impertinens, ócska, gátlástalan nyomorultat.

Borítókép: Pressman és az OBT-tagok (Forrás: Facebook)