– Ezt a díjat pedagógusi munkám egyik visszajelzésének tartom, ami bizonyos dolgokban megerősít, de el is gondolkoztat, hogy hol vagyok egy folyamatban, milyen teendőkre kell jobban odafigyelnem, miben kell továbblépnem – mondta Kovalcsik István, az újpesti Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium tanára a Magyar Nemzetnek. Hangsúlyozta, mivel annyi jó tanár van, most sem érzi igazán úgy, hogy ő lenne az Év tanára, de vannak olyan tevékenységek, melyekben sokat tett az évek során, ugyanakkor van benne némi különcség is, ami felkelthette a döntéshozók figyelmét.

Közösségépítés és hitelesség
A díjazott kiemelten fontosnak tartja a közösségépítést és a pontosságra, hitelességre nevelést.
Azt, hogy tanítványai az egymáson való felülkerekedés helyett inkább az együttműködésre figyeljenek oda, és a sarkított, egyszerűsített kijelentések helyett az árnyaltabb, részletesebb, mélyebb ismeretekre támaszkodjanak, ne döntsenek vagy formáljanak véleményt felszínes információk alapján
– osztotta meg.
Az Év tanára idei díjazottja kiemelte: közösséget építeni az iskola falain belül is szükséges, de sokszor hatékonyabb a tanórákon kívül, kötetlenebb környezetben, például kiránduláson olyan dolgokba bevonni a diákokat, amelyekről akkor észre sem veszik, hogy az is az oktatás-nevelés része, felnőttkorukban viszont rájönnek azok jelentőségére. A gyerekek mintákat követnek, melyeket szüleiktől, diáktársaiktól, az iskolától mint közösségtől és környezettől, valamint a mindannyiunkat körülvevő zajos világból kapnak. A későbbiekben ennek a kusza egyvelege jobban letisztul, megérik bennük, és akkor dől el, hogy merre mennek tovább az életben – fejtette ki.
Vallásos család
Családi hátteréről elmondta: vallásos édesapja még tinédzser volt, amikor nagybátyját 1949-ben, 23 évesen halálra verték az ávósok, mert kiállt a papjuk mellett, aki nem volt hajlandó Mindszenty József bíboros ellen prédikálni, és édesanyja református lelkész bátyját is naponta vegzálták a rendőrök a Rákosi-korszakban. Ennek ellenére nem a gyűlölködés, hanem az építő hozzáállás jellemezte családját, ezt igyekszik Kovalcsik István is továbbvinni.
Szülein kívül példaképének nevezte Böjte Csabát, akire azért néz fel, mert a hétköznapi életben mutatja meg, hogyan lehet embereket felemelni és továbbsegíteni az útjukon.
A példamutatásban a kitüntetett tanár is élen jár, mivel környezettudatosságra neveli tanítványait, ő maga például főleg kerékpárral közlekedik. Hangsúlyozta a természetközeliség fontosságát is, gyakran jár túrázni, szeret időnként kicsit elvonulni a világtól, mert a teremtett természeti környezet kitisztítja, rendezi a gondolatokat.