A figyelem a mai kor legjövedelmezőbb pénzforrása, a figyelem azonban korlátozott erőforrás, a techcégek éppen ezért mindent megtesznek, hogy egyre többet kapjanak belőle és minél tovább „bent tudják tartani a gyerekek figyelmét” az adott alkalmazásban, mert így annál több hirdetőt tudnak szerezni – fogalmazott Pöltl Ákos közgazdász az Európai Regionális Egyesület által szervezett konferencián.
Mindig többet és többet
– Vegyünk egy cipőt, amit 14–18 éveseknek akarnak eladni: a célcsoporthoz ma már úgy tud a legkönnyebben eljutni, ha megnézik, melyik platformon töltenek el legtöbb időt a fiatalok. Ez sokkal költséghatékonyabb, mint egy óriásplakáton való hirdetés, hiszen itt pontosan azt a célcsoportot érem el, amelynek a terméket el akarom adni – mutatott rá, hozzátéve, hogy a legnagyobb techcégek hirdetésből befolyó éves nyeresége kétszer akkora, mint hazánk teljes GDP-je.
Hogy miért éppen a gyerekekre összpontosítanak ezek a hatalmas techcégek? A szakember kifejtette, a gyerekek idegrendszere még éretlen, nincs meg az a kontroll bennük, hogy szabályozzák önmagukat és a felhasználási idejüket, emiatt sokkal könnyebb beszippantani őket – fogalmazott.
– Ha valami ingyen van, akkor a figyelmünk a termék: a kiskamaszok naponta hét–kilenc órát töltenek a képernyő előtt, és sok esetben az éjszakai alvás idejében is még videókat néznek. A Netflix vezérigazgatója egy interjúban úgy fogalmazott: „Mi az alvással állunk versenyben, és nyerésre állunk.” Onnantól, hogy valaki belép a TikTok-csatornájára, az alkalmazás azonnal hozzálát az adatok gyűjtéséhez: milyen videókat nézünk, melyiket nézzük végig vagy pörgetünk rajta át, folyamatosan figyel, és levonja a tanulságot rólunk, legközelebb pedig már olyan videókat tesz elénk, amelyek még több figyelmet próbál meg kicsikarni belőlünk – magyarázta.
Digitális cumi
– A személyiségünk magja ötéves korunkig alakul ki, ennek az alapnak legkésőbb tízéves korig nagyon stabil rendszerré kell, kellene válnia. Ám mivel már nagyon korán jelen van a digitális tér a legkisebbek életében, ezzel együtt mindenféle káros behatás is, miközben a szülővel való kötődés mélysége egyre gyengébb, ez a belső mag megtörik, szétesik – vette át a szót Hal Melinda, a Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója.
– Hogy régen minden jobb volt-e, azt nem tudom, de egyre többször merül fel bennem is a kérdés. Az biztos, hogy az X és az Y generáció még stabilabb, mint az Alfa generáció, akiknek nincs megküzdési stratégiájuk, vagyis nem tudnak sem egy stresszhelyzettel megbirkózni, sem érzelmileg igazán elmélyülni. A digitális hadviselés egyik stratégiája ugyanis az, hogy a szülőket leválasztják a gyermekeiktől, hogy a kötődést gyengítsék. Amíg néhány éve a szakemberek még azt látták, hogy egyre több a bizonytalan kötődésű gyermek, ma már inkább azt lehet mondani, hogy egyáltalán nincs kötődés. Egyre több a digitális autizmus: ez egy „szerzett” autizmus, ami a képernyőhasználat, a kék fény miatt alakul ki, és azért, mert a szülőkkel való kötődés nem alakul ki vagy nem mélyül el – magyarázta a klinikai szakpszichológus.
– Ugyanazt a képet látjuk, mint egy biológiai autizmusnál, vagyis az érintett kisgyermek nem tudja tartani a szemkontaktust, nem tud kommunikálni a szülőkkel és másokkal sem, a dopaminszintje állandóan az egekben van, mert a digitális világ folyamatosan stimulálja. A szociális kapcsolatok pedig nem érdeklik, ha mégis társas közegbe kerül, frusztrálódik. Tömeges lelki megrontás zajlik a világban, amit meg kell állítanunk. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha kialakítunk egy védőpajzsot: a kötődő nevelés, a személyes kapcsolatok kialakítása, a gyökerekhez és a hagyományainkhoz való visszanyúlás és a spiritualitás erősítése segít, hogy visszavegyük az irányítást a techcégektől, és a gyermekeink mentálisan ne sérüljenek – mutatott rá Hal Melinda.
