Nem ez az első kísérlet a magyar baloldal részéről, hogy a budapesti turulszobrot eltávolítsák. Annak idején eleve a baloldal gáncsoskodásai miatt vált hányattatott sorsúvá a XII. kerületben a Böszörményi út és Nagyenyed utca találkozásánál található turulszobor. Emlékezetes: az emlékművet a második világháborús polgári és katonai áldozatai emlékére 2005 októberében állították, de mivel nem volt rá építési engedély, ezért fennmaradási engedélyt kellett kérni. Ezt azonban nem adták ki, mert az MSZP–SZDSZ-es többségű Fővárosi Közgyűlés nem járult hozzá. Nem sokkal később a Fővárosi Közigazgatási Hivatal (FKH, ez a mai kormányhivatal megfelelője, állami szerv) arról hozott döntést, hogy a szobrot le kell bontani.
A jobboldal nem hagyta annyiban Demszkyék packázását
A kerületi önkormányzat megtámadta a bontási határozatot, a közigazgatási eljárásban másodfokon eljáró Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal (ami szintén egy mai kormányhivatalnak feleltethető meg, állami szerv) azonban helybenhagyta azt. A XII. kerület ekkor fordult először a Fővárosi Bírósághoz, amely 2008. április 9-én jogerőre emelkedett döntésében kimondta: a jogsértő állapotot meg kell szüntetni, a szobrot el kell távolítani.
Az önkormányzat ezután abban bízott, hogy megkapják az ügyben eljáró I. kerülettől a fennmaradási engedélyt.
Pokorni Zoltán a XII. kerület fideszes polgármestere (2006–2024 között) azt javasolta, hogy a turulszobor csak a városrész második világháborús katonai áldozatainak legyen az emlékműve, a szobor fennmaradásához azonban nem adott tulajdonosi hozzájárulást a baloldali többségű Fővárosi Közgyűlés.
Az I. kerületi jegyző később lefolytatta a szobor építési hatósági eljárását, és mivel úgy találta, hogy „az építmény városképileg és műszakilag elfogadható, a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas, az elutasításnak okot adó körülmény időközben megváltozott”, engedélyezte a fennmaradást és a használatba vételt. A jegyző ugyanakkor építésügyi bírságot szabott ki az engedély nélküli építkezés miatt.
Az akkori baloldali kormányzás alatt másodfokú hatóságként eljáró Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal azonban 2008. július elején úgy döntött, érvénytelen az I. kerületi jegyző által kiadott fennmaradási engedély, a szobrot el kell bontani.
Demszky Gábor, aki akkoriban volt Budapest SZDSZ-es főpolgármestere, ezt nyilatkozta:
Turulos szobrot állítani értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonák és meggyilkolt magyar zsidó és nem zsidó civilek emlékére nem az áldozatok emlékének ápolását, hanem meggyalázását jelenti. A turul ma is hivatalos jelképe több honvédségi és más fegyveres szervezetnek, és katonai szimbólumként nem is zavar senkit.
A jobboldali váltás után csillapodtak a kedélyek
A 2010-es kormányváltás után Pokorni Zoltán országgyűlési képviselőként benyújtott egy parlamenti törvénymódosítást, ami új helyzetet teremtett, a több mint 3000 magyar település mintájára a 23 kerületi önkormányzat kezébe adta a döntés jogát a területükön felállítandó szobrokról és emlékművekről. A sors fintora, hogy most ezen módosítás miatt nyílhat lehetősége a kutyapárti polgármesternek az emlékmű eltávolítására.
A kormány, valamint a főváros vezetésében bekövetkezett változás után megszűnt a főváros és a kerület, illetve a kerület és a kormány közötti politikai feszültség. Ennek következtében a turulszobor környéke – mint szimbolikus gyülekezési hely – kikerült a politikai küzdelem homlokteréből. 2010 után már csak kisebb megemlékezések helyszíne volt. Egy évvel később, 2011-ben a szobor megkapta a végleges fennmaradási engedélyt, amivel lezárult az emlékmű viharos történetének egy szakasza.
A balliberálisok nem ismernek kompromisszumot
A szoborról zajló közéleti vita 2019 őszén elevenedett fel ismét. Ekkor jelent meg egy cikk a Mozgó Világ című lapban, amely azt állította, hogy az emlékművön több olyan nyilas neve is szerepel, aki tevékenyen részt vett az egykori Városmajor utcai, Alma utcai és Maros utcai tömeggyilkosságokban, köztük Pokorni József, a hegyvidéki polgármester nagyapjának neve is.
Pokorni Zoltán a Maros utcai gyilkosságok helyszínén rendezett emlékkonferencián szimbolikusan bocsánatot kért a nyilvánosság előtt, és elmondta, hogy nem volt tudomása nagyapja tetteiről.
Szakértői vizsgálatok után a Hegyvidéki Önkormányzat képviselő-testülete arról döntött, hogy a második világháborús turulszobor első világháborús emlékmű legyen, és a rajta szereplő áldozatok javított névsora egy új, második világháborús emlékműre kerüljön. A szobrot első világháborús emlékművé nevezték át, de a róla szóló viták így sem szűntek meg. Ezért Pokorni Zoltán polgármester úgy határozott, hogy legyen a szobor és környezete egyben emlékezettörténeti kiállítóhely, ahol mindenki megismerheti a turul mint szimbólum, valamint a hegyvidéki emlékmű történetét.
Arról, hogy Kovács Gergely, a baloldali pártok támogatásával megválasztott XII. kerületi polgármester ismét zászlajára tűzte a szobor lebontását, itt írtunk részletesen:
