A szlovák határ szomszédságában, az Ipoly partján, kellő távolságra a zajtól, a városi nyüzsgéstől található Pest vármegye legkisebb lélekszámú települése, Tésa.
A mintegy nyolcvan házból álló faluban kilencvenen élnek, a legfiatalabb lakos kilenc-, a legidősebb 91 éves. Az apró település mégis olyan híres személyeket látott vendégül, mint Petőfi és Jókai, de éveket töltött a településen a házi fogságra ítélt Boronkay Lajos is, aki Kossuth kormánybiztosa volt, és egy ideig Tésán gazdálkodott Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter is.
Noha a település eredetéről nincsenek írásos dokumentumok, Bérci Alberné polgármester, aki 2000 óta vezeti a települést, azt mondta, egy 1222-es feljegyzés szerint az akkor Tesa névre hallgató falu feljebb, az Ipolyhoz közelebb helyezkedett el, ám a törökök alatt elpusztult, később pedig, a XVIII. században már az ártértől kissé távolabb született újjá. – A régi település nagyobb volt, több család lakta, és itt épített kastélyt Foglár György püspök, egri kanonok. A Foglár család a kastély mellett egy templomot is épített, ami máig megtalálható a faluban, a család címere látható mai is a templomon. Régen, a régi Tésa helyén is volt egy templom, de az is az ártéren volt – emlékezett vissza. A kastély, mint mondta, később a Jankovics családhoz került, jelenleg pedig magánkézben van.
Az épület és a birtok a legtöbb kastélyhoz hasonlóan a háború után az államé lett, állami tangazdaságként, diákszállásként, üzemként funkcionált. A rendszerváltás után az önkormányzat szerette volna megkapni az épületet, de licitálni sem volt lehetőség, valaki, aki akkoriban az állami gazdaságnál dogozott, megkapta, illetve megvehette, és a mai napig magántulajdonban van
– fogalmazott a polgármester. Szavaiból kiderült, a falu egyik lakója derítette ki, hogy a kastélyban vendégeskedett Petőfi Sándor és Jókai Mór is, az öregek elbeszélései szerint volt egy fűzfa, a két barát azalatt pihent meg.
Az első világháborút lezáró trianoni diktátum Tésát sem kímélte. – A falut ugyan nem fogta közre a folyó, de nagyon közel vagyunk a szlovák határhoz, melynek túloldalán, Ipolyvisken is magyarok éltek, élnek. A két település lakói között sok volt a rokoni szál, sok házasság született a két település fiataljai között. Emellett van egy úgynevezett „szárazhatár”, azaz az út északi oldala Szlovákia, a déli oldala Magyarország.
Azokat, akiknek itt voltak földjeik, a szlovák határőrök átengedték, de minket, magyarokat nem engedtek Szlovákiába. Az átjárás évtizedekig nagyon nehéz volt, harminc-negyven kilométert kellett utazni. Csak amikor a schengeni határ megszűnt, lett szabad az átjárás
– mondta Bérci Albertné, aki felidézte, az ipolyviski polgármesterrel együtt ünnepelték a szabadságot, asztalokat vittek ki, pezsgőt bontottak, mikor a sorompó felnyílt.
– Tésa legnagyobb vonzereje a csend – mondta a polgármester a falu jelenéről beszélve. Hangsúlyozta, nem beszélhetünk elnéptelenedő faluról, sőt egyetlen eladó ingatlan sincs a településen. – Régen sokan elköltöztek, most az a jellemző, hogy a fiatalok, akik továbbálltak, a szülők halála után pedig eladták az itteni ingatlanokat, jönnek vissza, és visszavásárolnák régi otthonaikat – tudatta. Szavaiból egyértelműen érződik, Tésán a közösség összetartó, az ott élők mindenben segítik egymást, olyan a falu, mint egy nagy család. – Van falugondnokságunk, így aki ebédet kér, annak hoznak, a falu lakóit viszik orvoshoz, vásárolnak nekik, a gyógyszereket beszerzik.
A fiatalabb korosztály annyira magáénak érzi a falut, hogy az egykori Áfész-boltból, melyet réges-régen még az itt élők építettek, önerőből létrehoztak egy közösségi teret. Villanyt szereltek, gletteltek, festettek, van már csocsóasztal, pingpongasztal, összejárnak, társasági életet élnek
– büszkélkedett Bérci Alberné. Hozzátette, az önkormányzatnak az állami normatíván kívül gyakorlatilag nincs bevétele, így igyekeznek olyan pályázatokat megcélozni, melyekre nem kell önerő. – Így kaptunk új temetőkerítést a Magyar falu programban, de egy energetikai KEOP-pályázatnak köszönhetően a hivatal nyílászáróit is lecserélhettük, és napelemeket tudtunk tenni az épületre. Tésán nem a pénz, hanem a közösség összetartó ereje tartja életben a falut, és nyújt segítséget az itt élőknek – mondta a polgármester.
Borítókép: A Foglár család által épített tésai templom a XVIII. századból (Forrás: Facebook/Tésa Barátainak Társasága Egyesület)
