Nahalka István nyugalmazott egyetemi docens a különböző pedagógiai módszerekről rendezett vitán arról beszélt, hogy „bizonyos értelemben értelmetlen dolog a tanulási idő nagy részét lekötő tananyagrendszert meghatározni”, mert szerinte van olyan iskola, amelyben gyorsan át lehet adni a tudást, és van olyan, amelyben sokkal tovább tart. Véleménye szerint nehéz meghatározni, milyen tananyagra lenne szükség, de az igazán fontos szerinte az, amit a pedagógus helyben alakít ki a gyerekekkel és a szülővel együtt, hogy a gyereknek mire van szüksége, hogyan tudna a legjobban fejlődni.
„Sokak szerint a közös kánon segíti, hogy az esélyek ne legyenek nagyon különbözők, de a kutatások bebizonyították, hogy ez nem így van” – mondta Nahalka István. Hozzátette, ha egységessé teszik a tananyagot, akkor nem lehet differenciálni a gyerekek között, ráadásul „a társadalmilag jobb helyzetben lévők könnyebben elfogadják, hogy velük valamiféle erőszakot tesznek”, míg a többiek nem viselik el ezt annyira. „A mostani Nemzeti alaptantervben nincs differenciálás, csak a tanítási módszerben, ez pedig nem jó” – jelentette ki az oktatáskutató.
Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója azt mondta, hogy a konzervatív oktatás világa egyfajta tranzakció a nemzedékek között, több száz éves élettapasztalat és kulturális örökség átadása a következő nemzedéknek. Minden nemzetnek saját kulturális öröksége van, de ha ezt nem adják tovább, akkor műveletlenek lesznek a gyerekek, sőt, minden nemzedéknek a nulláról kell újrakonstruálni az életét, ez pedig iszonyatos veszteség lenne – fogalmazott az igazgató.
Nahalka Istvánnal ellentétben ő úgy vélekedett, hogy minél rugalmasabb a tanterv, minél inkább a szülők és a gyermekek döntik el, mit tanuljanak, annál inkább nőnek az iskolák közötti különbségek és ezáltal a társadalmi különbségek. Társadalomalkotó ereje van a kulturális kánonnak, ugyanakkor szükség van folyamatos vitára arról, hogy mi kerüljön bele – mutatott rá.
Setényi János arról is beszélt, hogy szerinte az oktatásban nem kell mindennek élvezetet okoznia a gyerekeknek, ne a gyermekkedély irányítsa az oktatási rendszereket. A gyermekeknek olyan könyveket is el kell olvasniuk, amelyek nem tetszenek nekik, mert a felnőttség része, hogy az ember olyan dolgokat is megcsinál, amelyek elsőre nem megnyerőek – mondta az igazgató.
Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese azt mondta, a konzervatív pedagógiai irányzat kiindulási alapja valóban az, hogy van egy kulturális átörökítődés, amely identitáskijelölő, de jóval több is annál, mert kulturális tartalom és tudásbázis nélkül nincs hatékony kreativitás sem.
A kánon nem önmagáért van, nem azért művelődünk, hogy műveltek legyünk, a kánon ismerete közös nevező, közösséget ad, belépőszint olyan diskurzusokba, amelyek hozzátartoznak a civilizált léthez, jó esetben a kánon és annak elsajátítása olyan szociális sémákat ad, amelyek jól hasznosíthatók a mindennapi életben – hangoztatta a főigazgató-helyettes.
