Leszállás közben látom, hogy két gép gurul be a felállási vonalra. Olyan csendesen, rácsapás nélkül oldalgok a másik kettő mellé, mint akit megvertek. Ők se beszélnek, Huszár és Boldizsár azok. Boldizsár Laci fejét csóválja, és csak szívjuk a cigarettát. Telefonon jelentjük az eseményeket, de minden századtól hiányoznak még. Nézzük az óránkat, már nem jöhetnek, már lejárt a maximális repülési ideje a Messernek. Lehajtjuk fejünket
– emlékezett vissza a harcban részt vevő Tobak Tibor egykori Puma vadászrepülő könyvében. Az amerikai vadászerők is vérrel fizettek sikerükért, a napi veszteségi listájukra három P–38-as és egy P–51-es vadászgép került.
A Puma vadászosztály majd ezred nemzetünkért vállalt háborús szolgálatuk 371 napja alatt, 1944. május 1.–1945 május 5. között 415 alkalommal 3120 gépbevetésen 408 légi győzelmet arattak: 105 kiváló pilóta és 269 repülőgép elvesztése árán.
Ez várt a magyar pilótákra
„Bele kellene egyszer a bíráknak ülni a mi gépeinkbe és szembetámadni egy kis köteléket, mondok 50-60 darab négymotorost, amelyből legkevesebb 360 darab gépágyú ontja szembe percenként 1200 lövéssel a halált. Akkor majd megtudnák, mi is az igazi harc! Egy félperces támadásnál 24 600 darab gépágyútölténynek repül szembe az ember, a melyet maximum egy 50 méteres kiterjedésű kötelékre céloznak!” – a fenti sorok vitéz Nemes Molnár László repülő főhadnagytól származnak, aki 132 bevetésén összesen 25 légi győzelmet aratott, és mindössze huszonhárom esztendősen halt hősi halált a túlerővel vívott harcban 1944. augusztus 7-én.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!