Till Tamás ügyén is dolgozott az egykori rendőrnyomozó, aki elmondta lapunknak, hogy mi a következő lépés

A tizenegy éves fiú volt az első, akinek az eltűnése után a fotója amerikai mintára szerepelt a tejesdobozokon.

Till Tamás Fotó: Mediaworks archív

Beszélt arról is, hogy amikor egy gyermek eltűnése miatt nyomoz a rendőrség, rengeteg embert vonnak be a keresésbe. 

Első időkben fizikálisan azonnal keresni kezdik a kor adta legmodernebb eszközökkel és persze emberi erővel. Élőláncban vizsgálják át a lakatlan területeket, tanúkat hallgatnak ki, kutyás keresést indítanak. Abban az időben még nem nagyon volt mobiltelefon, így ezekhez köthető lehetőségek nem voltak számottevőek.

Emellett kórházakat, hajléktalanszállókat, rokonokat, barátokat keresnek meg a nyomozók. Sok lehetséges verziót állítanak fel arról, hogy mi történhetett onnan, hogy „elszökött otthonról”, át azon, hogy „elfelejett hazamenni” egészen a „baleset, bűncselekmény aldozata lett” verzióig. Továbbá a rendőrség olyan kapcsolatokat is vizsgál, amelyek jelentéktelennek tűnhetnek. Arra, hogy a rendőrség csak egy nappal később vette komolyan az eltűnés bejelentését, azt mondta, anno valóban volt egy ilyen hozzáállás, hogy „biztos elszökött, veszekedtek, nem akar hazamenni”, azonban 

az idő múlásával a lehetőségek is fogynak, mert kihűlnek a nyomok. 

Felidézte továbbá, hogy a helyi rendőri szerv munkáját a jogszabályi előírásoknak megfelelően felügyelte akkor is a megyei rendőr-főkapitányság, ugyanis bizonyos időközönként fel kell terjeszteni az iratokat revízióra. 

Arra, hogy miért nyitották újra Till Tamás aktáját, azt mondta, ha felmerül egy új információ, bármennyi idő is telt el, visszaellenőrzik. 

Kihallgatják azokat, akik új, addig nem ismert infóról számolnak be. Ha új technikai lehetőség van egy terület átvizsgálására – ilyenek a geofizikai mérések, vagy éppen a műholdfelvételek –, azt bevetik.

Emellett, ahogy fejlődik a genetika, a vérvizsgálat tudománya, azt is alkalmazzák, például az eltűnés helyszínén begyűjtött mintákon. Azokat összehasonlítják a DNS-nyilvántartásban szerepelő adatokkal, amelyet akár az eltűnt fogkeféjéről vagy a hozzátartozóktól gyűjtenek be. Az ismeretlen holttestekből, maradványokból, csontvázakból vett mintákat automatikusan lefuttatják az eltűnt személyek DNS-nyilvántartásában.

A volt nyomozó leszögezte, hogy ha a helyszínen a lehetséges elkövető is hagyott nyomot, az biztosan rögzítve van, bár lehetséges, hogy most ugyan nem szerepel az adatbázisban, hogy ez kihez tartozik, azonban manapság már a legtöbb elkövetőtől – lopás vagy testi sértés ügyében is – vesznek DNS-mintát, ezeket szintén összevetik a bűncselekmények, eltűnések helyszínén talált mintákkal. Ez azt jelenti, hogy ha egy később elkövetett bűncselekmény miatt vesznek mintát, akkor is hozzáköthető egy korábbi helyszínhez. Emlékeztetett arra, hogy pár éve egy győri lány gyilkosát így sikerült azonosítani. 

A férfi elütötte a lányt, aki később magához tért, ezért a férfi megfojtotta. Több mint tíz évvel később egy másik bűncselekmény miatt került az elkövető a rendőrség látókörébe, ekkor DNS-mintát vettek tőle, ami lebuktatta a gyilkost. 

Till Tamás ügyében az egykori nyomozó rávilágított arra is, hogy akik most el tudnák mondani, hogy pontosan mi történt akkor, már halottak, az ügyben csak közvetett tanúk vannak, ami nagyban befolyásolja az újranyitott nyomozás végkimenetelét. Megjegyezte azonban, hogy most, hogy előkerültek Tamás földi maradványai, sokkal nagyobb az esély arra, hogy kiderüljön, mi történhetett, ugyanis 

a beton olyan légmentesen zár, hogy a bomlási folyamatok nagyon lelassulnak vagy akár szinte meg is állnak.

Ez jelentheti azt is, hogy a bőrön, vagy a ruhamaradványokon ott lehet az elkövető DNS-e – hiszen valaki megfogta és zsákba tette a testet –, de találhatnak akár a kocsiról származó festék- és anyagmaradványokat is. Az elkövető akkori autójának tulajdonságait és a fiú testének sérüléseit műszaki szakértő antropológus vagy orvosszakértő bevonásával összevetik. Ma már gyakorlatilag egy programban le tudják modellezni a balesetet – fűzte hozzá az egykori rendőr. Részletezte, megállapítható az ütközés szöge, a sebesség hozzávetőleges nagysága, az áldozat helyzete az ütközéskor. 

Továbbá azt is vizsgálják, hogy élt-e még az áldozat, amikor eltemették. Ez a szakértői kérdés nyilván nagyon rosszul érinti a hozzátartozókat. Sajnos azonban ennek a lehetőségét is vizsgálni kell akkor is, ha a lehetséges elkövető már nem él

– hangsúlyozta. Ha nem maradtak szövetek, a csontokon ott vannak a zúzódások, törések, ebből is ki lehet indulni. Továbbá az is nagyon érdekes pont, hogy élt-e még az áldozat, mert ha igen, akkor az az emberölés minősített esete, nem egy „sima” halálos közúti baleset okozása – részletezte. 

– Más az üzenete annak, és a jog is másként mérlegeli, hogy „elütöttem, azonnal meghalt, minthogy elütöttem, megijedtem, szándékosan tettem azért, hogy ne élje túl” – fogalmazott a Magyar Nemzetnek az egykori rendőrnyomozó.