– Idei évre az Együttműködő nemzet éve jelszóval a határon túli magyarság hálózatainak fejlesztését határozta meg célként a nemzetpolitikában. Az ezen célokból indult programok hogyan teljesítettek eddig 2024-ben?
– A nemzeti összetartozás érzése ma erősebb, mint valaha. Ugyan már túl vagyunk ennek a naptári évnek a felén, de a nemzetpolitika egy kicsit olyan, mint az iskolai tanév. Mivel a legtöbb nemzetpolitikai program célzottjai a gyerekek és a fiatalok, ezért hiába január elsejével határoztuk meg például az Együttműködő nemzet éve programot is, a programjaink java része úgy épül fel, hogy az iskolai tanévnél kezdődik és a következő tanév végén fejeződik be. Egyébként a politikai év is hasonló, mert a politikai évad is most szeptember legvégén kezdődik el. Eléggé zsúfolt nyáron vagyunk túl, az ősz pedig azt jelenti, hogy elkezdődik a parlamenti időszak: a költségvetési törvény tervezete a parlament elé kerül, így ez a néhány hónap a nemzetpolitika szempontjából jelentős lesz.
Elkezdődtek azok a programok, amelyek az iskolai tanévhez alkalmazkodnak.
Például a Határtalanul program, ahol nemsokára meg fogjuk hirdetni a nyerteseket, szeptemberben kiutaztak állomáshelyeikre a Petőfi Sándor-program és a Kőrösi Csoma Sándor-program új ösztöndíjasai is. Reméljük, a következő költségvetési törvénnyel hasonló mértékben tudjuk folytatni a nemzetpolitikai munkánkat, mint idén, ugyanis ez elengedhetetlen: most már 14 éve érzi azt a határon túli magyarság, hogy a kormány felelősséget visel sorsuk iránt.
– Az idei EP-választások eredményében enyhe jobbra tolódás figyelhető meg. Ön szerint a határon túli magyaroknak ebben a ciklusban várható ebből valami előnyük?
– Sajnos mi azt látjuk, hogy az Európai Unió a nemzeti kisebbségek ügyeivel vagy nem foglalkozik, vagy próbálja eltolni magától, mondván, hogy intézzék el a kérdést az országok egymás között. Holott mi húsz évvel ezelőtt abban a hiszemben csatlakoztunk az unióhoz, hogy mivel tagok leszünk, azokkal az államokkal, akik velünk egy időben vagy utánunk csatlakoztak, a probléma meg fog oldódni. Nem így történt.
Persze azt a mondást sem kell elfelejtenünk, hogy „segíts magadon, és az Isten is megsegít”.
Olyan módon kell megerősítenünk a nemzetünket, hogy magunkon tudjunk segíteni. A cél az, hogy a nemzetrészek egymást tudják támogatni, és a kormány egy olyan védőhálót tudjon nyújtani minden magyarnak, amire bármikor számíthatnak. Érezzék, hogy Magyarország van annyira erős, hogy biztosak legyenek benne: őket semmiféle bántalmazás nem érheti. Ennek érdekében azonban fontos, hogy a magyarság politikai intézményrendszerét is folyamatosan erősítsük a Kárpát-medencében, minden utódállamban. Ez azt jelenti, hogy mind helyi, megyei, tartományi vagy országos szinten olyan magyar pártoknak kell lenniük, amelyek képesek arra, hogy a választók és a magyarság érdekeit minden szinten képviselni tudják az adott országban.
– Egyesek szerint azonban a külhoni magyarok érdekeit jobban szolgálná, ha inkább az adott nemzet egyik magyar platformmal rendelkező pártjára tennék le a voksukat. Ön hogy látja ezt a kérdést?
– A Kárpát-medencében már több helyen bebizonyosodott, hogy ha a magyar jelöltek vagy magyar nemzetiségű jelöltek nem magyar etnikai párt színeiben jutnak be bizonyos pozíciókba, nem tudják teljes mértékben a nemzetük érdekképviseletét ellátni.
Ha egy magyar párt juttatja be egy fórumra a jelöltjét, akkor annak elsősorban nem a vallása vagy az ideológiai világnézete fogja meghatározni a tevékenységét, hanem hogy magyar. Ez a fő mozgatórugó.
Egy magyar nemzetiségű politikusnak azonban egy más etnikumú pártnál elnyert pozícióban úgy kell dolgoznia, hogy azt az adott politikai párt egyébként akár frakcióülésen is elfogadná. Ez pedig nem feltétlenül esik egybe a magyar nemzeti célokkal.
Szerintünk csak az vezet eredményre, ha nemzeti színekben politizálunk, és a nemzeti közösségünket próbáljuk erősíteni.
Ez nyilván a helyi konfliktusok miatt a magyaroknak nehéz is lehet, de ilyenkor józan gondolkozásra van szükség: félre kell tenni minden személyes érdeket és ellenérzést. Ha ezt nem lehet megérteni, akkor a nemzeti politizálásnak a lényege is elhal, és eredményt sem tudunk elérni.
– Hogyan látja jelenleg a kárpátaljai magyarok helyzetét?
– A felfokozott ukrajnai háborús, nehéz társadalmi és gazdasági helyzet ellenére a magyar közösség helyzete viszonylag stabil. Az egyik legnagyobb kihívást nemcsak a közösség, hanem egész Ukrajna lakossága számára az egyre erőszakosabb katonai mozgósítás jelenti, amely a mindennapi életükre is rányomja a bélyegét. Emellett
komoly kihívásokat jelentenek az áramkimaradások, a helyzetet sikerült egy időre stabilizálni, mindezek ellenére valószínűsíthető, hogy az év őszi-téli időszakában az energetikai ellátottság helyzete romlik majd.
A magyar kormány által a kárpátaljai magyar közösség részére nyújtott támogatásoknak, és a nemzetrész kiterjedt és jól szervezett intézményeinek és kitartásának köszönhetően, a rájuk nehezedő folyamatos nyomás ellenére sem omlott össze a létszámában megfogyatkozott magyar közösség intézményrendszere.
A magyar pártok képviselői, ha nehéz körülmények között is, de végzik munkájukat a megyei, járási és települési önkormányzatokban. Az egyházak, az egyházi, érdekvédelmi és civil szervezetek továbbra is aktívan működnek.
A kezdeti megrázkódtatást követően a kárpátaljai iskolarendszer is újra megkezdte működését, immár a harmadik tanévet kezdik a háborús viszonyok között. Bár az elmúlt három évben a kárpátaljai óvodások és iskolások száma csökkent, azonban a folyamatos kihívások ellenére a kárpátaljai magyar gyerekek döntő többsége továbbra is a kárpátaljai magyar oktatási rendszerben tanul. Az idei tanévben is több mint 14 ezer iskolásról beszélhetünk.
– Felvidéken szombaton tisztújító kongresszust tartott a Magyar Szövetség. Sok kritka érte a szervezetet az elmúlt időszakban, ön miben látja az eddigi sikertelenség okát?
– A Magyar Szövetség létrejötte lassú folyamat volt és a „magyar” név felvétele is nagyon későn történt meg, ennek mindjárt az elején meg kellett volna történnie. A szlovák közvélemény is tisztán látta: egy olyan magyar pártról van szó, amely nem merték vállalni, hogy a Szövetség elé tegyék a „magyar” jelzőt.
Elsősorban azért, mert nem akartak emiatt szavazatokat veszíteni, tehát politikai félelmeik voltak.
Sokkal jobban jártak volna, ha már a legelején karakánabb módon felveszik ezt az új pártnevet, és egy valódi, ténylegesen pártszerűen működő formációt építenek ki. Ebben nyilván az akkori elnöknek, Forró Krisztiánnak is volt hibája, de rajta kívül a többiek nem feltétlenül érezték azt, milyen súlya van egy-egy választásnak, és hogy a politikai munkának a módszere jelentősen megváltozott ahhoz képest, ahogy még ők dolgoztak tíz-húsz évvel ezelőtt. Forró Krisztián hiába dolgozott rengeteget, párttársai nem segítették érdemben, a párt ezért sem tudott pozitív eredményt elérni.
A Magyar Szövetséget ezért oly módon kell megszervezni, átszervezni, hogy az lehetőleg minden magyar közösséghez el tudjon érni. Legyen szervezettebb, a döntéshozó mechanizmust is le kell csökkenteni, pártszerűbbé kell tenni. Olyan programot és olyan jelölteket kell kiállítani, akiket a választók támogatnak, a politikai munkát pedig a 2024–25-ös éveknek megfelelően kell végezni. Egy harcban nem lehet lovasrohammal menni a lopakodó bombázók ellen.
– Romániában idén választási szuperévet tartanak. Júniusban volt a EP-, valamint az önkormányzati választás, ahol az RMDSZ sikernek könyvelhető eredményt ért el. November 24-re és december 8-ra kiírták az elnökválasztás első és második fordulóját, december 1-jén lesznek a parlamenti választások. Ön szerint mi várható ezektől a voksolásoktól?
– Az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy az RMDSZ a magyar szavazatoknak csaknem a száz százalékát meg tudta szerezni. Ez jó alapot nyújt arra, hogy a törvényhozási választásokon jól szerepeljen mindkét fordulóban. Az RMDSZ-nek nyilván az a célja, hogy az öt százalékot meg tudja ugrani, be tudjon jutni a parlamentbe. A tavalyi évig kormánypárt volt, és egyébként a legstabilabb kormányerőt jelentette a román kormányban.
Ezt a román közvélemény is elfogadta: nem ellenségként tekintett a magyar pártra, hanem olyan konszenzust kereső és jó szakemberekből álló kormánytagokként, akik esetében Románia nemzeti érdeke is, hogy ott legyenek.
Reméljük, hogy a törvényhozási választásoknál ezt fogják tudni hozni, és vissza tudnak kerülni a román kormányba. Már csak azért is, mert az RMDSZ és az erdélyi magyarság hidat tud képezni a román és a magyar kormány között. Számos olyan dolog van az élet minden területén, ami ezt a két országot összekapcsolja. Közös érdekeink vannak, egymás mellett élünk.
– A magyar nemzetpolitika szempontjából mit tart a legégetőbb feladatnak, és mit szeretne elérni a 2026-os ciklus végéig?
– Azt, hogy az elkezdett programokat tudjuk vinni tovább. A legfontosabb, hogy minél több gyereket, fiatalt tudjunk megszólítani és bevonzani a programjainkba. Szeretnénk, hogy egy életre rögzüljön mind a magyarországi, mind pedig a határon túli magyar gyerekekben az, hogy nincsenek egyedül, és erősítsük az egységes nemzetben való gondolkodást.
Ha a Lendva környékén élő magyar gyerek elindul kelet felé, tudja azt, hogy nyolcszáz kilométert is képes úgy haladni, hogy a magyar nyelvet tudja használni.
Ha pedig felnő, szeretnénk, hogy a szülőföldjén tudjon érvényesülni és boldogulni. Az elmúlt évek során rendkívül sokat tettünk azért, hogy ezt erősítsük. Az anyagi támogatás mellett hálózatokat építettünk a vállalkozók, oktatási és kulturális szakemberek, a sport és egészségügy területén dolgozók között és az élet valamennyi területén. A célunk, hogy a magyar gyermekeket, a magyar embereket az élet minden területén egy hálózat részeseivé tegyük annak érdekében, hogy az őket összekötő szálak széttéphetetlenek legyenek. Amennyiben ezt sikerül elérnünk, akkor a magyar nemzettudatot a következő hetven évre is sikerült meghatároznunk.
