– A gyorsuló éghajlatváltozás fényében az idei árvíznél egyértelműen rosszabb helyzetekre is számítunk a jövőben. Olyan hidrometeorológiai helyzetek alakulnak ki vízfolyásaink vízgyűjtő területein, amelyekre korábban nem volt példa – mondta a Magyar Nemzetnek Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víztudományi Kar oktatója, aki szerint a 2013-ashoz hasonlóan a mostani, szeptemberi árvízből is le kell vonnunk a tanulságokat.
A Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője úgy véli, minden nagyvíz során szerzett tapasztalat sokat segít a következő védekezésben. A szakértő jelentősnek nevezte a mostani, szeptemberi árhullámot, ám tájékoztatása szerint a 2013. évi eddig mért legnagyobb árvíz után már megtörténtek a szükséges ágazati jogszabály-módosítások, sőt újak is születtek. Az akkori árvíz óta emellett mintegy 150 milliárd forint értékű dunai árvízvédelmi fejlesztés realizálódott, ezek jelentős mértékben hozzájárultak az idei árvízi védekezés sikeréhez.
Elsők Európában
A kutató elárulta, hogy a 2013-as dunai árvíz mértékadó jellegét kihasználva a hazai vízügy olyan egyedülálló méréstechnikákkal mérte fel a gyenge töltésszakaszokat, amelyre addig Európában nem volt példa. Az árhullámot végigkövetve lézerszkenner és ortokamera segítségével a levegőből detektálták a mentettoldali szivárgások kiterjedését. A szivárgásvédelmi fejlesztéseknek ez volt többek között az alapja.
– Ezzel az innovatív gondolkodással mérföldekkel előzte meg a korát a hazai vízügyi szolgálat.
– Az idei évi sikeres védekezés ilyen és ehhez hasonló kiváló szakmai megoldásoknak is köszönhető volt. Nem véletlenül vagyunk büszkék a honi vízügyi szaktudásra – fogalmazott.
Bíró Tibor szerint a 2013-as árvíz után született beruházások egyértelműen bizonyították indokoltságukat. Mint mondta, a korábbi kritikus töltésszakaszok mentén biztonsággal vonult le a víz, a Mosoni-Duna torkolati műtárgya jelentős vízszintemelkedéstől óvta meg Győrt és környékét.
Extrém árvizek jöhetnek
Bíró Tibor azt mondta, a vízügy folyamatosan aktualizálja az árvízi védekezéshez szükséges tervdokumentációkat. Minden nagyobb árvíz után fókuszba kerülnek olyan területek, ahol a végleges árvízvédelmi rendszerrel való bevédés indokolttá válik. – Ezek jellemzően olyan önállóan védekező települések, ahol – elsősorban – a belterület védelmére nincs kiépített rendszer. Az állami védműveken is előfordulnak olyan árvízi jelenségek, amelyek jelentős erőforrásokat igényelnek a védekezés során.
– Ezeket a szakaszokat is bevonják majd a fejlesztések körébe
– jelentette ki. Az NKE oktatója jelezte, a tartós hőségperiódusok előkészítik a terepet a szélsőséges víztöbbleteknek. Tájékoztatása szerint a felhalmozódó látenshőmennyiségek felszabadulásával
olyan többnapos csapadékmennyiségek jöhetnek a jövőben, amelyek egyre kezelhetetlenebb nagyvizeket juttatnak a medrekbe.
– Ehhez társul még a feliszapolódások miatti hullámtérszűkülés, de a tartós kisvizek miatt elburjánzó növényzet is gondot okoz a levezetőképességben. Ezért is szükséges, hogy a nagyvízi mederkezelések az új viszonyokhoz alkalmazkodva megtörténjenek – fogalmazott. A kutató kifejtette: a mederbeli változások, az árvízi előrejelzések pontosítása terén a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium kutatásai sokat segíthetnek nekik idén.
Áradás idején aszályra készülve?
A HungaroMet közlése szerint az idei nyár volt a legmelegebb a mérések kezdete, 1901 óta, az évszak középhőmérséklete országos átlagban 2,7 fokkal haladta meg az 1991–2020 közötti évek átlagát, csapadék pedig szinte alig volt.
Jogosan merül fel hát bennünk a kérdés: árvíz idején miért nem raktározzuk hazánkban a vizet, s hasznosítjuk mindezt aszály idején? Az NKE oktatója tájékoztatott: a víztöbbletek vízpótlási célú hasznosítása a hazai vízügy homlokterében van jó ideje, azonban mindez nem olyan egyszerű, mint ahogyan ezt sokan elképzelik. Hozzátette: töltésrendszerünk defenzív jellegű, vízpótlás szempontjából kifejezetten rugalmatlan.
A folyószabályozások hőskorában a klímaváltozás még nem szerepelt stratégiai tényezőként.
Úgy fogalmazott, egy, a mostanihoz hasonló rekordközeli árvíznél az elsődleges cél a víz biztonsággal történő levezetése, annak töltések között tartása. Az áradó ágakból szerinte azért sem lenne szerencsés kivezetni vizet, mert ezekben nagyon nagy a hordaléktartartalom, amely a kivezetéssel az érintett vízfolyást és annak hálózatát jelentősen feliszapolná, jelentős kotrási kényszert okozva. Bíró Tibor közölte, a vizet mélyártéri területekre lehetne kivezetni, ám ott legtöbbször szántóföldi gazdálkodás folyik, magántulajdonban vannak. A kivezetett víz pedig infrastruktúrát is veszélyeztethet. – A megoldás megtalálása jóval túlmutat a vízügy lehetőségein. Előbb a területhasználatot kell átgondolni, a vízügy pedig szállítja a műszaki terveket – tette hozzá.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: 24 Óra/Flajsz Péter Gergő)
