Ha nemzeti kérdésről van szó, ha egyházról, ha oktatásról, ha városrendezésről vagy éppen olyan fejlesztésről, amely végre rendezi Budapest egy elhanyagolt területét, valamiért mindig éles tévedések jelennek meg és pánik alakul ki egy oldalon – írta közösségi oldalán Lánszki Regő.
Az Átlátszó cikket írt, amiben érdekes összemosások, indulatok és tévedések sorakoznak egymás mellett. Nem először, valószínűleg nem utoljára. Ha ez ma az újságírás, akkor sürgősen tenni kell annak érdekében, hogy a tényszerűséget és a minőséget helyreállítsuk
– jegyezte meg a főépítész, majd a megjelent írással kapcsolatban kiemelte: ma Magyarországon Makovecz Imre tevékenységét lenacionalistázni és avíttnak éreztetni szerencsére már nem divat. Leginkább a szocializmusban volt az, amikor a kizárólagos funkcionalizmusnak adtak teret, amikor a XX. századi uniformizáltság sivársága kapott létjogosultságot.
Ma Makovecz munkásságát teljes egészében kidobni már csak egy szűk kör akarja, akik a nemzeti kifejezést meghallva rögtön keresztet vetnek
– tette hozzá. Lánszki Regő emlékeztetett: Makovecz Imre hazánk legnagyobbjai közé lépett nem csak épületeivel, hanem fáradhatatlan útkeresésével és evidenciájával. Az ember, aki nem csak megértette a múltat, hanem azt követve tudott újat alkotni, olyat, ami csak a miénk. Stílusát lehet szeretni vagy nem szeretni, ahogy Gaudít se szereti mindenki, de a nemzetközi építészeti életben is elismert jelentőségének teljes tagadása mögött ugyanaz az értékek elleni árulás húzódik meg, mint amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem létjogosultságát kérdőjelezik meg – fogalmazott bejegyzésében.
Mert tudjuk és halljuk jól: az új egyetemi oktatási épület ellen nem elsősorban városképi kifogások érkeztek a helyben lakók ilyen volumenű építkezésnél érthető aggodalmait meglovagolva. Az egyház és az egyházi oktatás még a XXI. század szabadságának időszakában is van, akit egyre jobban zavar. Mi viszont kiállunk az ezeréves és kétezer éves értékeink mellett ugyanúgy, mint a városfejlesztés állandó és jelenkori standardjai mellett. Mondhatnám a reformáció napján: itt állok, másként nem tehetek!
– jelentette ki Lánszki Regő. Szerinte egy városközpont akkor működik jól, ha ötvözi a generációkat. A lakókat a diákokkal, a zöld parkokat a kapcsolódó kereskedelmi és szolgáltató funkciókkal, az otthonosságot a nagyvárosi küldetéstudattal. Budapest városképét, működőképességét, tisztaságát az elmúlt években sok helyen borzalmas romlás kísérte.
Az a város, amely 150 évvel ezelőtt mert előre száz évben gondolkodni, és úgy alakítani a szerkezetet, a sugárút mellett a körutak rendszerét, értékálló épületeit, most egy olyan városvezetéssel szembesül, ahol a műanyag úttestelválasztó bóják, szemetesekre aggatott gyűrűk és a fejlesztések elutasítása jellemző
– tette hozzá a politikus. Leszögezte: a Pázmány-campus tervei úgy maiak, hogy ötven-száz év múlva is azok lesznek.
