Schmidt Mária: Csurka István a magyarság ügyét tartotta mindig szem előtt

Érdemes Csurka Istvánnak az újraértékelését elvégezni – fogalmazott Schmidt Mária a néhai író és politikus születésének 90. évfordulója kapcsán tartott konferencián. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint Csurka személye a rendszerváltoztatás után egy példátlan karaktergyilkosság középpontjába került. A konferencián többek között Lánczi András filozófus és L. Simon László kultúrpolitikus is előadást tartott, bemutatva Csurka politikai és írói munkásságát is.

– Hallgatás övezi Csurka István személyét, azonban a rendszerváltoztatásról nem lehet úgy beszélni, hogy őt ne említsük meg – fogalmazott Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum, valamint a XX. Század Intézet főigazgatója a néhai író és politikus életét bemutató, Csurka 90 – Idő és sors konferenciát megnyitó beszédében. Mint mondta, Csurka folytatta Zrínyi Miklós vagy Petőfi Sándor hagyatékát, mivel író és a politikus egy személyben volt.

A magyarság ügyét tartotta mindig szem előtt

– tette hozzá Schmidt Mária, aki szerint Csurkának rossz volt az időzítése, mivel mindenben túl korán volt igaza.

Jelezte, hogy Csurka nagy ellenszéllel találta magát szemben a rendszerváltoztatás után a magyarság ügyének a képviseletével. A főigazgató úgy vélte, hogy Csurka személye egy példátlan karaktergyilkosság középpontjába került, ami mindenki mást megtört volna, azonban őt nem, ez pedig hősiességre vall.

A legnagyobb vád ellene az antiszemitizmus volt

– emlékeztetett Schmidt Mária.

Felhívta a figyelmet, hogy 1992-ben az amerikai kongresszus is elítélte antiszemitizmus vádjával Csurkát, azonban manapság már az amerikai akadémiai élet úgy vélekedik az antiszemitizmusról, hogy az kontextusfüggő.

Érdemes Csurkának az újraértékelését elvégezni

– zárta előadását Schmidt Mária.

Legendás alak volt

– Csurka-reneszánszt még mindig nem tapasztalhatunk, de reméljük, hogy a konferencia ennek a kezdete lesz – fogalmazott előadásában Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója, aki szerint Csurka legendás magyar alak volt. Felidézte a politikai pályafutását, kiemelve, hogy 1992-ben megírta híres dolgozatát, majd indult az MDF elnöki székéért, amit elveszített Antall Józseffel szemben. Ezt követően Csurkát kizárták az MDF-ből, majd megalapította a MIÉP-et.

Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója (Fotó: Ladóczki Balázs)

Békés Márton felidézte, hogy Csurka az 1985-ös monori találkozón elmondott beszédében ismertette a magyar megmaradás programját, majd az 1987-es lakiteleki találkozón reformokra akarta rábírni a pártállami kormányt.

1988-ban a Hitel folyóiratban leírta a harmadik utas, népi mozgalom XX. század végi programját, a megmaradás egyenes útját, aminek célja a dolgozó emberek felemelése

– tette hozzá a történész.

Jelezte, hogy 1989-ben már a Nyugat és a globalizáció okozta veszélyről írt Csurka a Hitel folyóiratban, egy harmadik út felállítást szorgalmazva, szemben az általa moszkvainak és New York-inak nevezett úttal.

1996-ban nemzeti összefogás címmel újabb programot hirdetett, hogy egyesüljenek a nemzeti pártok. Ezt követően a Fidesz lett a jobboldal legnagyobb pártja, a MIÉP pedig konstruktív ellenzéki pártként volt jelen az Országgyűlésben

– közölte Békés Márton.

Elmondta, hogy 2007-ben arról írt Csurka, hogy új, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező nemzeti kormányra és új alkotmányra van szükség. 2010-ben Csurka a Fidesz győzelmét történelminek nevezte, amit 1990-ben még meg tudott akadályozni a baloldal.

A kormány úton van afelé, hogy nemzeti rendszer legyen

– idézte fel Csurka István gondolatait Békés Márton, majd ismertette, hogy nem sokkal a halála előtt Csurka üdvözölte az első békemenetet, ami szerinte meg tudta védeni az addigi vívmányokat.

Csurka drámái leírták az egész társadalmat

– Aki az igazsággal foglalkozik, annak a hazugsággal is kell foglalkoznia. Csurka István ezt a kettőt együtt kezelte – fogalmazott előadásában Lánczi András. A Széchenyi-díjas filozófus elmondta, hogy Csurka számára három meghatározó esemény volt az életében, amik közül az egyik az 1956-os forradalom.

Egy írónál nem mellékes, hogy mit olvas, és azt miként dolgozza fel. Csurka nem volt teoretikus ember, mivel tapasztalatra építette az igazságot

– tette hozzá Lánczi András, aki szerint Csurka drámái leírták az egész társadalmat, konfliktusokkal, karakterekkel, vitákkal és az igazsággal.

Lánczi András filozófus (Fotó: Ladóczki Balázs)

– Megjelent a drámákban, hogy látja az egész magyar társadalmat – vélekedett a filozófus. Elmondta, Csurka felvillantotta az összes olyan témát, ami politikai kérdés volt, mint a város–vidék ellentéte is A drámáiban megjelent például a fővárosi élet szembeállítása a vidékivel, amit felmagasztal, mivel ott még tisztaság van.

Minden szociológust agyon kell ütni

– idézte fel a filozófus Csurka István szavait, aki szerint az írók már mindent megírtak korábban, amit a szociológusok is. 

Lánczi úgy vélte, hogy Csurka írói vénával akarta elmondani politikusként is az igazságot, a politikai kudarcainak a legfőbb oka pedig a kérlelhetetlen igazságkeresése volt.

Csurka István, az író

– A rendszerváltozás utáni években az önmagukat haladónak tartó értelmiségiek folyamatosan próbálták kiretusálni a számukra nem tetsző írókat – fogalmazott L. Simon László kultúrpolitikus az előadásában. Szerinte ebben a harcban az is legitim, ha a liberálisok az ellenfelet erkölcsi és szakmai értelemben próbálják diszkriminálni.

Amikor a baloldal számára kedves emberről derült ki, hogy együttműködött a diktatúra állambiztonságával, rögtön elkezdődött a maszatolás, azonban amikor egy konzervatív személyről derült ki, hogy zsarolás hatására szervezték, rögtön össztűz alá került

– tette hozzá L. Simon László, utalva arra, hogy zsarolással Csurkát is beszervezte a kommunista állambiztonság, ám soha nem jelentett.

A kultúrpolitikus véleménye szerint veszteség, hogy Csurka alkotói teljesítményéről az 1970-es és 1980-as években sokkal többet írtak, mint a rendszerváltoztatás óta. Elmondta, hogy amikor 2009-ben rábeszélte Csurkát, hogy lépjen vissza az írószövetségbe, azzal érvelt, hogy benne az írót látják, nem a politikust.

Csurka írói szerepfelfogásában máig érvényes gondolatokat találunk, a túlélés, valamint a felszínen maradás zálogát

– tette hozzá a kultúrpolitikus.

Legnagyobb bajaink egyike a középszer piedesztára emelése

– ismertette Csurka gondolatát L. Simon, kifejezve egyetértését.

Egy magyar írónak van feladata a világban

– idézett ugyancsak Csurkától a kultúrpolitikus az előadása végén.

Kapcsolat az írószövetséggel

– Csurka 1963-ban lépett be az írószövetségbe – mondta Soltész Márton, irodalomtörténész. A Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója a Csurka és az írószövetség kapcsolatáról szólva jelezte: az írószövetség 1981-re a demokratikus nemzeti ellenállás zászlóshajója lett, ekkor pedig Csurka István is fontosabb szerepet vállalt a szervezet vezetésében.

Az írószövetség fölösleges idő és pénzpocsékolás

– jellemezte az 1980-as években a szervezetet Csurka, majd  kilépési szándékát is megfogalmazta, amit később visszavont.

Csurka 90 konferencia (Fotó: Ladóczki Balázs)

Az irodalomtörténész felidézte, hogy az írószövetség 1986-os közgyűlésén Csurka a gyújtó hangú beszédet mondott, felidézve 1956 szellemiségét. Megemlítette, hogy először 1989-ben, majd másodszor 1993-ban lépett ki az írószövetségből, és képes volt felismerni, hogy 1989 után szerepet váltott, a politikai alteregójával pedig nem akarta kompromittálni a szervezetet.

Csurka Istvánnak elvitathatatlan szerepe volt az 1989-es szellemi és politikai fordulatban

– fogalmazott előadása végén az irodalomtörténész.

Csurka és az állambiztonság

– 1956. szeptemberében Csurka István végzős hallgatóként számon kérte a színművészeti főiskola sztálinista vezetését. Ez volt az első fekete pont –mondta Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze Csurka István és az állambiztonság kapcsolatáról. Mint mondta, 1957-ben az állambiztonság nagy erőkkel szállt ki a főiskola kollégiumába, ahonnan elvitték Csurkát.

Ennek az oka az volt, hogy félt a hatalom a fiataloktól, hogy újra felveszik a fegyvert

– említette a történész.

Jelezte, hogy a több mint egy hónapig tartó letartóztatását követően Csurkát internálták, aminek az volt az oka, hogy tele voltak a börtönök, így a kistarcsai internáló táborba került. 1957 nyarán Csurka nyomásra aláírta a beszervezését, azonban soha senkiről nem tett kompromittáló jelentést. Csurka nem járt közösségbe a beszervezése után, így elérte, hogy ne kelljen jelentenie senkiről, az életét pedig a lóversenyek töltötték ki. A történész felhívta a figyelmet, hogy az 1980-as években már Csurkát is megfigyelte az állambiztonság.

Csurka volt az első, aki 1993-ban felvállalta, hogy 1957-ben beszervezték

– emlékeztetett Balogh Gábor, majd előadása végén felidézte, hogy a rendszerváltoztatás után tudatosan összemosták a diktatúra haszonélvezőit azokkal, akik csak próbáltak túlélni.

Borítókép: Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (Fotó: Ladóczki Balázs)