Kókuszos szaloncukrokat tesztelt idén a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). A szervezet szakemberei összesen 19 termék laboratóriumi vizsgálatát végezték el – tájékoztatta a Magyar Nemzetet a Nébih.
A Szupermenta gyorstesztjében összesen 19 kókuszos szaloncukor szerepelt, melyek közül tizenöt cukorral, négy pedig édesítőszerrel készült. A dobozos és zacskós kiszerelésűek mellett lédig szaloncukrokat is vizsgáltak.
Fajtájukat tekintve tizenöt mártott és négy töltött szaloncukor vett részt a tesztben.
A termékek – megnevezésük alapján – különböző bevonattal rendelkeztek: hatnál tejcsokoládé, kilencnél étcsokoládé, négynél pedig kakaós (ét)bevonómassza takarta a kókuszos tölteléket.
A Nébih közölte: a laboratóriumaikban végzett élelmiszer-biztonsági és -minőségi vizsgálatok részeként ellenőrizték többek között a termékek cukor-, édesítőszer-, valamint transzzsír- és allergéntartalmát, továbbá a szemszám- és a bevonatarány vizsgálatát is elvégezték. Hatósági jelölés- és dokumentum-ellenőrzés ezúttal nem történt, de
a vizsgált élelmiszer-biztonsági és minőségi szempontok alapján a szakemberek minden eredményt rendben találtak.
A szakértő és laikus kóstolók pontozása alapján kialakult rangsorban a dobogó legfelső fokát a Spar kókuszos szaloncukor, étcsokoládéval 22 százalék mártott, lédig érdemelte ki, a második helyezést a Favorina kókuszos szaloncukor tejcsokoládéba mártva, 350 g érte el, a harmadik helyen pedig a Lissé szaloncukor kókuszos tejcsokoládéval mártott, 300 g végzett.
Honnan származik a szaloncukor?
A ma ismert szaloncukor története a formázott fondanttal kezdődött, amit Franciaországban már az 1890-es években is legalább tizenhétféle ízesítésben kínáltak tálkából, a szalonban, ahol a fenyőfát is felállították. Egyesek szerint az elnevezés is innen származik, mások
a nevet Jókai Mórtól eredeztetik, aki szalonczukedlinek hívta a selyempapírba csomagolt csemegét.
A csokoládéval bevont, fára akasztott édesség csak a hatvanas években kezdett el terjedni.
A Magyar Édességgyártók Szövetsége szerint tulajdonképpen magyar találmány, de nem tekinthető hungarikumnak. Készítésével egészen biztosan magyar cukrászok kezdtek el foglalkozni elsőként még az 1800-as években, és azóta is csak a magyarok készítik ebben a formában. A fenyőfa szaloncukorral díszítése is csak nálunk szokás, ezt eleinte csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak – írja a Metropol.
