– Miniszterelnök úr, sajnos ezt a beszélgetést nem lehet mással kezdeni, mint a magdeburgi merénylettel.
– Amíg a migrációs invázió nem következett be Európában, ilyesmi nem történt. Azóta viszont visszatérően megtörténik. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy nekünk nem kell átélnünk ilyesmit. Megakadályozni a további merényleteket csak olyan országokban feladat, ahová beengedték a migránsokat. Ahová nem engedték be, ott egyetlen következtetés adódik, ezután sem szabad beengedni őket, pont. Nem tudom, melyik nehezebb, nem beengedni őket, vagy ha már beengedted, akkor megvédeni magad. Nekünk, magyaroknak, szerencsére időben volt eszünk és merszünk nemet mondani. Ha elhibázod, benne vagy, és onnan más világ kezdődik. A németek már ebben a másik világban élnek.
– Németország és Franciaország a politikai zűrzavar és a gazdasági válság kettős szorításától szenved, ami egész Európára kihat, ebből viszont nem lehet kimaradni. Látja bármi jelét, hogy ez megváltozhat?
– Ez még csak a kezdet. Amerika és Európa együtt elköltött a háborúra mintegy 300 milliárd eurót. Ebből a pénzből az életszínvonal gyors emelkedését lehetett volna elérni egész Európában. Az európai fejlettség szintjére felhozhattuk volna a teljes Balkánt. Megfékezhettük volna a migrációt, lehetett volna építeni egy teljesen új európai védelmi rendszert. De ez a pénz elégett. Az eredmény? Ukrajna területének ötöde megszállás alatt, meghalt sok százezer ember, megnyomorodott, megsérült további több százezer, százezrek maradtak özvegyen, árván. És közben milliók menekültek el Ukrajnából, amelynek infrastruktúrája, közlekedési és energiarendszere földig rombolva, és az ország képtelen arra, hogy a belátható jövőn belül gazdaságilag fenntartsa magát.
– Önnek volt már nehezebb éve az ideinél?
– Könnyű év az én szakmámban nincs. Az viszont igaz, hogy ilyen balszerencsés időszak sem volt még.
A világ nyugati felén több életidegen, veszélyes eszméknek hódoló, országaikat megvédeni képtelen vezető van egyidőben hatalomban. A 2020-as választás után, amit nyilvánvalóan elcsaltak, hogy megfosszák Donald Trumpot az elnökségtől, egy éven belül távozott Angela Merkel, a németek erős és stabil kancellárja, és Franciaország bonyolult politikai rendszere is a csúnyábbik arcát kezdte mutatni. És éppen ekkor vállaltunk egy erőnket meghaladó katonai konfliktust Oroszországgal. Ilyen rosszul még nem álltak a csillagok az égen, a mögöttünk hagyott négy év volt a legnehezebb időszak, amióta a rendszerváltás szele besodort engem a politikai életbe.
– Az egyik csillag most felragyogott az ön számára, Donald Trump visszatért, és az önök személyes kapcsolata kitűnő. De következik-e ebből bármi pozitívum Magyarországra nézve? Az amerikai kormányzattal való eddigi rossz kapcsolatból ugyanis következtek negatívumok.
– Egy egészséges gondolkodású ország külpolitikájának az a célja, hogy barátokat gyűjtsön. Legyen minél több olyan ország a világon, amely érdekelt a magyarok sikerében. Az új amerikai elnök kedveli Magyarországot. A kínai elnök az Európai Unió két országába látogatott el, Franciaországba és hozzánk. A barátunk Törökország elnöke, korrekt partnerünk az orosz elnök, és jó barátunk az izraeli miniszterelnök is. Aligha volt ilyen a magyar diplomácia történetében. Hogy miként kell ezeket a tányérokat egyszerre pörgetni, hogy egyik se essen le, és az egymás közötti konfliktusaik ne rontsák el a hozzánk való viszonyukat, az bonyolult ügy, de nem lehetetlen. Azért kell barátokat gyűjteni a világban, hogy a magyaroknak, minden magyar embernek, ebből kézzelfogható előnye származzon. Amerika viszonylatában ez most azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben nem volt a két ország között kettős adóztatást elkerülő egyezmény, ezért Amerika, amely korábban a második legnagyobb befektető volt Magyarországon, hirtelen a negyedik helyre esett vissza. Ez komoly veszteség volt Magyarországnak is. A magyarok jelentősen profitálnak majd abból, hogy lesz egy fair vízumrendszer és kettős adóztatást kizáró egyezmény a két ország között, és erőteljes amerikai tőkebefektetések érkeznek majd Magyarországra. Ezen kívül a világ biztonságosabb lesz, közeledünk a béke felé, talán el is érjük, és a világban elburjánzott számos ideológiai marhaságot egy metszőollóval visszametszik.
– Európában, különösen Brüsszelben, nem győzött Donald Trump. Az Európai Parlamentben azonban megalakult a Patrióták képviselőcsoportja, ami nagy politikai teljesítmény, de nem tudtak helyzetbe kerülni, a néppárt és a szocialisták minden pozíciótól elzárták őket. Lát lehetőséget a további növekedésre?
– 1990 óta, a kommunizmus bukása után a nyugati világban újfajta politikai küzdelem zajlik. A liberálisok nemzetközi világkormányzást és progresszív világrendet építenek, a velük szemben fellépő patrióták pedig ragaszkodnak a nemzetek alapján szervezett világrendhez. Most Donald Trump győzelmével a patrióták sorsfordító esélyt kaptak. Persze a legfontosabb az volt, hogy az európai patrióták saját magukat létrehozták, összeszervezték. Amíg nem állsz össze a hasonszőrűekkel, nem hirdeted meg a programodat, nem emeled fel a zászlót, addig legfeljebb álmodozhatsz. A második legfontosabb, hogy Amerikában a patrióták nyertek. Donald Trump patrióta, a Republikánus Párt pedig, amióta a hivatalba lépő elnök átalakította, egy patrióta párt. Ez majd Amerika és Európa együttműködésén is meglátszik. Ami az Európán belüli helyzetet illeti, megerősödtünk ugyan az amerikaiak győzelmével, de nem kerültünk többségbe, ezért a küzdelem folytatódik. Van haditervünk, hogy miként alakítunk ki együttműködést az európai konzervatívokkal, hogyan akarjuk világossá tenni az Európai Néppárt tagpártjai számára, hogy az igazi kereszténydemokrata jobboldal és hagyomány a patriótáknál van, és nem náluk.
Először átrendezzük az európai párttérképet, és utána át akarjuk venni az európai parlamenti többségen keresztül az Európai Bizottság irányítását is.
Ezek az ambícióink. Végrehajtása néhány évet bizonyosan igénybe vesz, de a patrióta győzelem olyan lehetőségeket és távlatokat nyitna meg az európai nemzetek és polgárok számára, amelyekért érdemes dolgozni.
– A magyar uniós elnökség véget ért. Ön szerint, amit letettek az asztalra, miben különbözött az előző uniós elnökségektől?
– A jelmondatom az, hogy egyedül sohasem lehetsz elég okos. Idősebb, régi barátaimat ezúttal is megkérdeztem, mit javasolnak, milyen legyen a magyar elnökség. A legmeggyőzőbb tanácsot a korábbi francia elnöktől, Nicolas Sarkozytől kaptam, aki azt mondta, a magyaroknak el kell dönteniük, hogy bürokratikus vagy politikai elnökséget akarnak. Ha azt akarjátok, hogy meglapogassák a vállatokat az európai szalonokban, akkor ti is mondjátok, hogy 58 jogalkotási dosszié van nyitva, mindegyikben teszünk egy lépést előre. Vagy adjatok politikai elnökséget Európának, hiszen égető kérdések vannak az asztalon, akarjátok azokat megoldani. De – figyelmeztetett Sarkozy – ha ezt választod, mindenki támadni fog, mert ezek konfliktusos, vitatott, tehát megosztó ügyek. Az első a háború. Ha politikai EU-elnökséget viszünk, akkor a békével és a békemisszióval kell kezdeni. A második a schengeni bővítés, Románia és Bulgária ügye. A harmadik a Nyugat-Balkán, amit már rég föl kellett volna venni az Európai Unióba, de elakadt a bővítés. A negyedik, hogy tönkremegy az európai gazdaság. Aztán az európai mezőgazdaság jövője. Leültem a miniszterekkel és a munkatársaimmal, fölmértük az erőforrásainkat és a bátorságunkat, ezután vállaltuk a politikai elnökséget. Ki emlékszik arra, hogy milyen uniós elnökségek voltak előttünk? Senki. Mi békemissziót indítottunk, sikerült kibővítenünk a schengeni térséget, előrevittük a balkáni integrációt, egyetértést hoztunk létre az agrárminiszterek között, és megegyeztünk az európai gazdaság megmentésének forgatókönyvében is, a versenyképességről szóló budapesti nyilatkozat elfogadásával.
A magyar elnökségre sokáig emlékeznek majd.
– Térjünk haza Magyarországra. A magyar gazdaság képtelen magára találni, márpedig 2010 óta az ön kormányzásának alapmotívuma, hogy kisebbet-nagyobbat, de minden évben lépett egyet előre Magyarország és a magyarok. Aggasztja ez a mostani helyzet?
– Természetesen szeretnénk minden évben előre lépni. De van olyan év, amikor az is siker, ha életben maradunk, az is jó, ha nem csúszunk vissza. A háborús évek ilyenek. A háború három évét Magyarország kibekkelte. Próbáltunk a kanyarban előzni, és még a háborús helyzetet is valamennyire a javunkra fordítani, de ez Európában senkinek sem sikerült. A háborúban mindenki rosszul járt, minden gazdaság. Komoly teljesítmény, hogy Magyarország nem süllyedt vissza, és nem került olyan állapotba, különösen a versenyképesség szempontjából, mint a legtöbb európai gazdaság. Így most, amikor vége lesz a háborúnak, repülőrajtot vehetünk. Repülőrajtot az tud venni, aki a felkészülést, az alapozást elvégezte, bemelegített, tudja, hogy melyik rajtkockába kell beállni, és tudja, hogy mikor fog eldördülni a startpisztoly. Mi felkészültünk, és 2025-ben repülőrajtot fogunk venni. Visszatér a háborús politika helyett a békeévek politikája, és megint lesznek nagy gazdasági sikereink.
– És ha nem ér véget a háború?
– A háború 2025-ben véget ér. Vagy úgy, hogy sikerül béketárgyalással lezárni, vagy úgy, hogy az egyik harcoló fél megsemmisül.
– Az idei év újdonsága az is, hogy a Fidesz rég nem látott versenyre kényszerült, új kihívó jelent meg, Magyar Péter, illetve a Tisza Párt. Ez meglepte önt? Veszélyesnek tartja, vagy besorolja az eddigi vetélytársak mezőnyébe?
– A miniszterelnöknek az emberek és az ország ügyeivel, és nem az ellenzékkel kell foglalkoznia. Annyit azért mondhatok, hogy a mostanihoz képest Gyurcsány egy Adenauer volt. Egyébként a verseny jó. Ha nem versenyzel, elkényelmesedsz, és azt hiszed, hogy rutinból is elvégezheted a munkádat. Ez a politikában életveszélyes. Mindig érdeklődéssel figyeltem, amikor az élet új és új kihívókat állított elénk. Hogy az ország számára jó-e, ami az ellenzéki térfélen történik, az már egy másik kérdés. Az biztosan jó az országnak, ha a politikai viták tényekről és fontos dolgokról szólnak, lehetőleg intelligens módon és megoldásokat felkínálva. Ha pedig az agresszív hőbörgés válik uralkodóvá, amit most az új ellenzéki stratégia hozott magával, az biztosan nem jó. De hát gyenge az a versenyző, amelyik arra panaszkodik, hogy milyen eszközöket vet be vele szemben az ellenfele. Mindent bevet, nem kérdés. Brüsszelből ezúttal olyan megbízottakat jelöltek ki a leváltásunkra, akik ezt a fegyvernemet választották. Megküzdünk velük is. Van azonban, ami a sok alakváltozás ellenére is állandó. 2010-ben Magyarország eldöntötte, hogy nem azon az úton halad, amit Brüsszel javasol neki, mert akkor tönkremegyünk. A nagy pénzügyi válság után számomra is ez volt a tanulság. Ezt tovább erősítette a migrációs válság is, még világosabb lett, hogy nem szabad Brüsszellel azonos úton haladni. Visszaigazolta ezt a Covid is, amikor az emberek gyógyítása helyett az unió bürokratáinak az volt fontosabb, hogy nem nyugati vakcinák ne kerülhessenek az európai gyógyszerpiacra. És tovább erősödött most is, hiszen ha Brüsszellel haladnánk, akkor nyakig lennénk a háborúban. 2010 óta pontosan tudjuk, hogy Magyarországnak, bár uniós tag, amit meg kell őrizni, és Brüsszellel is keresni kell az együttműködést, nem szabad Brüsszel útján haladnia. Nem szabad megengedni, hogy a brüsszeli bürokraták mondják meg, mi lesz Magyarországon. Mert akkor szegények leszünk, a gazdaságunk versenyképessége leromlik, bejönnek a migránsok, genderőrület terjed el, és a végén még egy háborúban is ott találjuk magunkat. A brüsszeli bürokrácia nagy és erős, sok pénz és eszköz fölött rendelkezik. Aki eltér az irányvonaluktól, annak folyamatosan harcolnia kell a szuverenitásáért. Ezt teszi Magyarország. De ha nem ezt tettük volna, akkor a magyar családoknak az energiáért háromszor-négyszer annyit kellene fizetniük, mint most, akkor a magdeburgi jelenetek magyar városokban is előfordulhatnának, és a 300 milliárd euróban, amit elvittek a nyugatiak Ukrajnába, a mi pénzünk is benne lenne, és közben nem tudnánk, hogy miként keveredjünk ki egy háborúból, amit lehetetlen megnyerni.
– Miniszterelnök úr, mit üzen a magyaroknak 2024 karácsonyára?
– Merjenek bizakodni. Nehéz elhinni három év brutális háború után, amely a szomszédban zajlik, az elhibázott brüsszeli politika mellett, a gazdaságokat sújtó szankciós politika elszenvedőjeként, a háborúra adott rossz brüsszeli válaszok miatti magas inflációs évek után, hogy a következő év jó lesz, sőt fantasztikus lesz. Hiszem, ha látom, mondják a magyarok. Hát azt kívánom, hogy lássák meg.
