Diszfunkcionális családban nevelkednek a függők

A függők életében van egy „buli van”, egy „baj van” és egy „vége van” korszak. Annál nagyobb esélye van arra a szerhasználónak, hogy felépüljön, minél előbb képes segítséget kérni, és eljut a megfelelő kezelőhelyre, szakorvoshoz, addiktológiai szakemberhez vagy önsegítő csoportba – mondta el a Magyar Nemzet kérdésére Bőhm Andrea. Az addiktológiai konzultánst arról kérdeztük, mit tehet a szülő, ha droghasználati problémái vannak, és arról, hogy milyen eséllyel indul a gyermek, ha olyan családba születik, ahol a szülők használtak vagy használnak kábítószert.

Fotó: Elnur Forrás: Shutterstock/parent,argument,arguing,bad,husband,anger,domestic,mother,disapp

Következő kérdés, hogy a kapcsolatban vagy a családban, amelynek diszfunkcionalitását nézzük, helyükön vannak-e a családon belüli szerepek és azok elég világosak-e – magyarázta Bőhm Andrea, aki azt is megjegyezte, bizonyos családokban például a nagyszülők funkcionálnak szülőként. 

A funkcionális családban a biztonságos kötődés az uralkodó, az intimitás hiánya bizonytalan kötődést eredményez 

– mondta a szakember, majd kiemelte, ha a rendszer minden tagja számára biztosított a fejlődés, az jó, ha nem, akkor nagy százalékban diszfunkció jelenik meg. 

A szenvedélybetegek családjában előforduló diszfunkciókként említette Bőhm Andrea a család hiányát, nélkülözését, szétesettségét, a szülő addikcióját vagy pszichiátriai zavarát. Ugyanúgy gondot okoz a családi működésben a szülő súlyos párkapcsolati problémája, a gyermek alapvető érzelmi szükségleteinek nyílt vagy burkolt érzelmi elutasítása, az erőszak, a bántalmazások mind nyilvánvaló diszfunkcióknak számítanak, akár a gyerek akár másik családtag szenvedi el. 

A parentifikáció azt jelenti, hogy a szülő betegsége vagy akadályoztatása, esetleg függősége miatt a gyermek kénytelen átvenni a szülői funkciókat, ami ugyan a család fenntartását szolgálja, ám a gyermek hosszú távon elveszíti a fejlődési perspektíváit – hozta fel a szakértő.