– Átölelni nehéz lenne, ahhoz egy diákszakkört kellene magammal vinni – mondja a matuzsálemkorú fa törzskerületére utalva a harminchat éves természetvédelmi mérnök, „faprofesszor”. Minden ilyen fa szinte testvérének, rokonának számít. Sajnos ezen emberöltő alatt is már jó néhány elpusztult, sokszor kiegészítette a dr. Pósfai György fémjelezte Dendrománia adatait, amely a legnagyobb, legöregebb fákat ismerteti.
Az ötvöskónyi matuzsálem
Takács Márton Gödöllőn él, egy agrárvállalkozás laborigazgatója, de a szívéhez legközelebb természetesen a Somogy vármegyében, Ötvöskónyiban, a Czindery-kastély parkjában található nagylevelű hárs áll.
Ennek a híres hársnak mellmagasságban 10,7 méter a törzskerülete, ez a megye legvastagabb egytörzsű fája. Magassága és lombkoronája pedig 20 méter körüli lehet. A falubeliek úgy tartják, ez a hárs valójában az „utolsó mohikán”, azaz egyike annak a hétnek, amely egykor a hét magyar vezér emlékét őrizte.
Ötvöskónyit nemegyszer Héthársnak is nevezték, a legenda szerint amikor jó Béla király (IV. Béla) Segesdről az Adria partja felé vette útját, hogy a tatárok gyilkos szándékát elkerülje, itt pihent a fa alatt.
Takács Márton szerint sokáig úgy hitték: egy korábbi, idősebb nagylevelű hárs pusztulása után keletkezett a mai fa. Annak törzséből hét új fa sarjadt, ezek összenövéséből állt össze valamikor a török korban ez a hatalmas, különleges példány. Egy dr. Pósfai György által idézett Földváry Miksa-féle fotó azonban minden korábbi elméletet eloszlatott, hiszen ezen az látszik, hogy a fa egytörzsű, ennek fényében nem sarjakból nőtt össze, és jóval idősebb, mint azt gondolták.
A fa sok mindent megért, hiszen villám sújtott bele az 1900-as évek elején, s például a neves Chernel család – amely valamikor a kastélyt birtokolta – tagjai szívesen tarokkoztak és bridzseztek annak szobányi odvában. Volt, amikor az ötvenes években egy szegény család húzta ki a telet benne, s még tüzet is raktak, főztek rendszeresen.
Végül a rendszerváltás előtt, amikor a kastély a nagyatádi kórház tagintézményeként alkoholbetegek gyógyításában jeleskedett, a renitensebbek itt bújtak meg és söröztek, kikerülve az ápolók figyelmét.
2011-ben már Takács Márton érdeme is volt, hogy megkapta a „hős fa” címet. Volt is miért, hiszen abban ez évben egy hirtelen jött májusi vihar letörte a legnagyobb ágát. Ma is „küzd” az életéért, s ahogy Szabad Józsefné, a falu polgármestere mondja, szinte hírnöki hálózat jelenti annak tavaszi rügyezését, a fa évenkénti megújhodását.
Minden évben az egyik legnagyobb ünnepe a település lakóinak, hogy újra kihajtott az öreg hárs. A hős fa látogatható, sokan keresik fel az egész országból, sőt külföldről is, turisztikai célpont lett az évtizedek alatt. A polgármestertől megtudtuk, a kastély privatizációja most van folyamatban, sokat várnak az új tulajdonostól, hogy részt vesz a büszkeségük „gyógyításában”, a kastélykörnyezet megújításában.
