Kun György és öccse, István csak néhány hónap különbséggel születtek. Külsejük megtévesztően hasonló volt, de ez a hasonlóság 12 évvel később nem csupán érdekesség lett – hanem az életüket jelentette.
A gyermekkor és az üldöztetés
A testvérek 1932-ben és 1932 végén születtek, egy gazdatiszt gyermekeként, aki Zichy grófok hatalmas birtokán dolgozott, Székesfehérvár mellett. A kis korkülönbség miatt nagyjából egymagasak voltak és rendkívül hasonlítottak egymásra, 12 évvel később ez mentette meg az életüket.
1944-ben a családot a seregélyesi gettóba, majd a székesfehérvári téglagyárba vitték, ahonnan a marhavagonok Auschwitz-Birkenauba szállították őket.
Kun György interjújában így emlékezett:
nem tudtam felfogni, hogy mi ez: mi lehet az oka, hogy ennyi embert összezsúfolnak marhavagonokba, és viszik az ismeretlenbe? Nem tudtam akkori fejjel felfogni […] Erősen féltem.
A rámpán a náci tisztek között ott állt dr. Josef Mengele is, aki egyetlen kérdést tett fel az anyjuknak: „Zwillinge?” azaz „Ikrek?”
Anyjuk nem tudott németül, de ösztönösen bólintott. Ezzel – talán anélkül, hogy tudta volna – megmentette két fia életét. Őt azonban azonnal a gázkamrába küldték.
A titok, amely az életet jelentette
Kun György és István a többi iker között találták magukat, Mengele „kutatási anyagai” között.
A barakkban derült ki, hogy a regisztrációt végző Spiegel Ernő – maga is egy deportált magyar zsidó iker – rájött a titkukra: arra, hogy ők valójában nem is ikrek. Spiegel tudta, hogy ha ez kiderül, akkor azonnal kivégzik őket.
Ezért arra utasította a fiúkat, hogy soha ne mondják el az igazságot.
A két testvér ettől kezdve minden nap rettegésben élt. „Ha kiderül, vége az életünknek” – emlékezett vissza Kun György évekkel később. De a borzalmak nem értek véget: Mengele és asszisztensei rendszeresen vizsgálták őket, vért vettek tőlük, injekciózták őket, testüket centiméterről centiméterre dokumentálták.
A legnagyobb veszély 1944 telén érkezett, amikor Mengele helyettese, Heinz Thilo, a legfiatalabb ikreket – köztük őket is – külön barakkba záratta, hogy másnap kivégezzék őket. Spiegel Ernő ekkor ismét közbelépett: élete kockáztatásával üzent Mengele embereinek, hogy a „kutatási alanyokat” nem lehet megölni.
Mengele gyorsan visszavette őket a saját kísérleti programjába, és így megmenekültek.
