A kutatók a HKU5–CoV–2 törzset a kínai Guangdong, Fujian, Zhejiang, Anhui és Guangxi tartományokban több száz Pipistrellus nemzetségbeli denevérből vett mintákból mutatták ki. Elemzésük feltárta, hogy ezek a kórokozók a koronavírusok egy külön kládjába tartoznak, ami magában foglalja a közel-keleti légúti szindrómát (MERS) is, és csak távoli rokonságban áll a SARS–CoV–2–vel, azzal a koronavírus törzzsel, ami a Covid–19 világjárványt okozta – írja a Bloomberg.
Nevezetesen, a HKU5–CoV–2 törzs az ACE2-receptorhoz – sok sejt felszínén található fehérjéhez – kötve bejuthat az emberi sejtekbe, ami azt a mechanizmust tükrözi, amelyet a SARS–CoV–2 a sejtek megfertőzésére, replikációjára és terjedésére használ. A laboratóriumi kísérletek azt sugallják, hogy a HKU5–CoV–2 az emlősök széles körét is megfertőzheti, aláhúzva a fajok közötti átvitel lehetőségét. A kutatást Shi Zheng-Li virológus vezette, aki a denevérvírusokkal kapcsolatos munkájáról ismert szaktudós.
Mennyire fenyegeti az új vírus az emberi egészséget?
Ez egyelőre még nem világos. Bár a HKU5–CoV–2 megfertőzheti az emberi sejteket, ez még nem feltétlenül jelenti, hogy hatékonyan átterjedhet emberről emberre, és jelenleg nincs is erre bizonyíték. A kutatóknak a továbbiakban meg kell határozniuk, hogy ez a törzs mennyire elterjedt a természetben – beleértve azt is, hogy jelen lehet-e a vad- vagy háziállatokban, amelyek közvetítőként szolgálhatnak az emberi megfertőződésekhez. Bár a HKU5–CoV–2-t már a tudósok vizsgálják, könnyen lehetséges, hogy más, veszélyesebb vírusok nagyobb kockázatot jelentenek.
A denevérek számos koronavírus-félét hordoznak, és olyan vírusok gazdaállatai, mint például a MERS, a SARS–CoV–1 (a 2002–2004-es SARS-járványt okozó koronavírustörzs), valamint a SARS–CoV–2. Egy 2021-es tanulmány kimutatta, hogy Délkelet-Ázsiában évente több tízezer ember fertőződhet meg állati eredetű koronavírussal, és a legtöbb esetet fel sem ismerik, mert a fertőzés csak enyhe tüneteket okoz, vagy pedig egyáltalán nem okoz tüneteket. A további kutatások elengedhetetlenek a HKU5–CoV–2 emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásának teljes feltérképezéséhez.
Több járványra számíthatunk?
A válasz, hogy sajnos igen. Egy új betegség globális terjedésének veszélyét a modern korban jelentősen megnöveli a légi közlekedés és a nemzetközi kereskedelem globálissá válása. A légi utasok száma több mint kétszeresére nőtt a századfordulóhoz képest, 2019-ben a becslések szerint 4,5 milliárd főt tett ki – még azt megelőzően, hogy a világjárvány megnehezítette volna az utazásokat és a turizmust.
Különösen aggasztók azok a kórokozók, amelyek hatékonyan terjednek a levegőben, mint például a SARS–CoV–2 és az influenza, amelyek a világjárványok leggyakoribb okozói.
A SARS–CoV–2 a Coronaviridae családba tartozó embereket fertőző vírustörzs, a 2019 végén azonosított koronavírus-betegség (Covid–19) kórokozója.
Míg a legtöbb tudós szerint a bizonyítékok súlya azt jelzi, hogy a Covid–19, a SARS–CoV–2 fertőzés vadon élő állatokból való természetes átterjedés eredménye, a laboratóriumi eredet lehetőségét sem zárták ki, különösen annak fényében, hogy a fertőző kórokozókkal dolgozó létesítmények növekvő száma megnöveli a véletlen kibocsátás kockázatát. A tudósokat az is aggasztja, hogy a mesterséges intelligenciával visszaélve, veszélyes vírusok tervezésére is bevethetik.
Honnan jönnek az új betegségek?
Az elmúlt négy évtizedben évente átlagosan több mint három olyan új kórokozót azonosítottak, amelyek emberi betegségeket okoznak. E kórokozók mintegy 75 százaléka állatoktól származik – ez a jelenség ismert zoonózisként. Így például a vízi madarak természetes köztesgazdaként szolgálnak az influenzavírusok számára; a szárnyasok ugyanis anélkül hordozhatják a vírust, hogy megbetegednének, ezáltal fenntartják a fertőzés forrását, ami átterjedhet más fajokra.
Hasonlóképpen a denevérekről is ismert, hogy olyan veszélyes vírusokat hordoznak, mint például az Ebola, a Hendra vagy a Nipah. Nagy, az egyedeik által sűrűn lakott búvóhelyeik elősegítik a vírusok cseréjét, melyeket a vérükkel, a nyálukkal, a vizeletükkel vagy a székletükkel tovább tudnak adni. A természetes élőhelyekre történő emberi behatolás még tovább növeli e veszélyes kórokozók állatokról emberekre terjedését.
Mi okozza a zoonózisok megjelenését?
A kutatók számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek megnövelik az úgynevezett tovagyűrűző események lehetőségét, vagyis azt a helyzetet, amikor egy kórokozó egy adott állatfajról átugorhat az emberre.
Ilyen tényezők lehetnek:
• A természetes ökoszisztémákba való behatolás. A világ népességének növekedésével az emberek gyors ütemben vették birtokukba a vadon területeket, és az emberi zavarástól mentes terület több mint hárommillió négyzetkilométerrel (1,16 millió négyzetmérfölddel) csökkent – ez négyszer akkora, mint Texas – az 1990-es évek óta. Az új települések és az olyan műveletek, mint a fakitermelés és a bányászat, közelebb hozzák az embereket a vadon élő állatokhoz.
• A vadon élő állatok fogyasztása. Egyre nagyobb a vadállat-kereskedelem, különösen az élelmiszerek kereskedelme. Egyes élőállat-piacokon a házi- és vadon élő állatokat ketrecbe zárják, és nem higiénikus körülmények között vágják le. A kínai élőállat-piacok összefüggésben voltak a SARS–CoV–1 és a SARS–CoV–2 megjelenésével.
• Az urbanizáció. A világ népességének körülbelül 55 százaléka él városi területeken, szemben az 1960-as 34 százalékkal. A terjeszkedő nagyvárosi területek új otthont adnak különféle vadon élő állatoknak, beleértve a patkányokat, majmokat, madarakat és rókákat – olyan állatokat, amelyek meg tudnak élni az emberek által eldobott bőséges táplálékból.
• Intenzív állattenyésztés. A vadon élő lényekből származó kórokozók időnként haszonállatokon keresztül jutnak el az emberekhez. Az emberekhez hasonlóan sok tehén, sertés vagy csirke egymás mellé helyezése növeli a betegség terjedésének veszélyét. Az állatok növekedésének felgyorsítására használt antibiotikumok olyan kórokozók kifejlődését is előmozdíthatják, amelyek ellenállnak a kezelésnek.
• Éghajlatváltozás. Az emelkedő hőmérséklet hozzájárult a betegségeket terjesztő szúnyogok, kullancsok és csípős szúnyogok körének bővüléséhez. Ezek a fajok hosszabb ideig fennmaradhatnak, növelve az olyan betegségek terjedését, mint a Lyme-kór, a hepatitis E, a dengue-láz és a nyugat-nílusi vírus.
Mit lehetne tenni a járványok megelőzése érdekében?
A Covid–19 világjárvány jelentősen ösztönözte a fertőző betegségek nyomon követésére és megelőzésére szolgáló innovatív eszközök kifejlesztését, mint például a gyors otthoni teszteket, a szennyvíz-felügyeletet és az mRNS-oltásokat. Emellett felhívta a figyelmet az intenzív gazdálkodással és az egzotikus állatok fogyasztásával kapcsolatos kockázatokra, amelyek kórokozókat, például korona- és influenzavírusokat hordozhatnak.
A további megelőző intézkedések közé tartozik a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozó szabályozás szigorítása, a globális korai előrejelző rendszerek fejlesztése, valamint a „One Health” megközelítés elfogadása, ami integrálja az emberi, állati és környezeti egészséget a jövőbeli kockázatok csökkentése érdekében.
