Denevér terjesztette új koronavírust azonosítottak Kínában, küszöbön áll egy új világjárvány? + videó

A kínai Vuhani Virológiai Intézet tudósai a közelmúltban egy denevér által terjesztett másik koronavírus, a HKU5–CoV–2 felfedezéséről számoltak be, amely képes bejutni a sejtekbe az emberi ACE2-vel, vagyis ugyanazzal a receptorral, amely kritikus szerepet játszott a Covid–19 pusztító terjedésében. Bár emberi fertőzésekről egyelőre még nem számoltak be, de a hír megnövelte a globális aggodalmat az olyan állatbetegségek folyamatos fenyegetésével kapcsolatban, amelyek halálos járványokat okozhatnak. A bubópestistől és a himlőtől kezdve a spanyolnátháig és a HIV-ig bezárólag a történelem tele van a világot átformáló járványokkal. Míg az orvostudomány fejlődése segít leküzdeni ezeket a csapásokat, a modern kihívások – például az erdőirtás, az urbanizáció, az intenzív mezőgazdaság vagy az éghajlatváltozás – riasztó ütemben ösztönzik az új fertőző járványok megjelenését.

Több járványra számíthatunk?

A válasz, hogy sajnos igen. Egy új betegség globális terjedésének veszélyét a modern korban jelentősen megnöveli a légi közlekedés és a nemzetközi kereskedelem globálissá válása. A légi utasok száma több mint kétszeresére nőtt a századfordulóhoz képest, 2019-ben a becslések szerint 4,5 milliárd főt tett ki – még azt megelőzően, hogy a világjárvány megnehezítette volna az utazásokat és a turizmust.

Fotó: Flickr/NIAID

Különösen aggasztók azok a kórokozók, amelyek hatékonyan terjednek a levegőben, mint például a SARS–CoV–2 és az influenza, amelyek a világjárványok leggyakoribb okozói.

A SARS–CoV–2 a Coronaviridae családba tartozó embereket fertőző vírustörzs, a 2019 végén azonosított koronavírus-betegség (Covid–19) kórokozója.

Míg a legtöbb tudós szerint a bizonyítékok súlya azt jelzi, hogy a Covid–19, a SARS–CoV–2 fertőzés vadon élő állatokból való természetes átterjedés eredménye, a laboratóriumi eredet lehetőségét sem zárták ki, különösen annak fényében, hogy a fertőző kórokozókkal dolgozó létesítmények növekvő száma megnöveli a véletlen kibocsátás kockázatát. A tudósokat az is aggasztja, hogy a mesterséges intelligenciával visszaélve, veszélyes vírusok tervezésére is bevethetik.

Honnan jönnek az új betegségek?

Az elmúlt négy évtizedben évente átlagosan több mint három olyan új kórokozót azonosítottak, amelyek emberi betegségeket okoznak. E kórokozók mintegy 75 százaléka állatoktól származik – ez a jelenség ismert zoonózisként. Így például a vízi madarak természetes köztesgazdaként szolgálnak az influenzavírusok számára; a szárnyasok ugyanis anélkül hordozhatják a vírust, hogy megbetegednének, ezáltal fenntartják a fertőzés forrását, ami átterjedhet más fajokra.

Fotó: MTI/Balázs Attila

Hasonlóképpen a denevérekről is ismert, hogy olyan veszélyes vírusokat hordoznak, mint például az Ebola, a Hendra vagy a Nipah. Nagy, az egyedeik által sűrűn lakott búvóhelyeik elősegítik a vírusok cseréjét, melyeket a vérükkel, a nyálukkal, a vizeletükkel vagy a székletükkel tovább tudnak adni. A természetes élőhelyekre történő emberi behatolás még tovább növeli e veszélyes kórokozók állatokról emberekre terjedését.

Mi okozza a zoonózisok megjelenését?

A kutatók számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek megnövelik az úgynevezett tovagyűrűző események lehetőségét, vagyis azt a helyzetet, amikor egy kórokozó egy adott állatfajról átugorhat az emberre.

Ilyen tényezők lehetnek:

• A természetes ökoszisztémákba való behatolás. A világ népességének növekedésével az emberek gyors ütemben vették birtokukba a vadon területeket, és az emberi zavarástól mentes terület több mint hárommillió négyzetkilométerrel (1,16 millió négyzetmérfölddel) csökkent – ​​ez négyszer akkora, mint Texas – az 1990-es évek óta. Az új települések és az olyan műveletek, mint a fakitermelés és a bányászat, közelebb hozzák az embereket a vadon élő állatokhoz.
• A vadon élő állatok fogyasztása. Egyre nagyobb a vadállat-kereskedelem, különösen az élelmiszerek kereskedelme. Egyes élőállat-piacokon a házi- és vadon élő állatokat ketrecbe zárják, és nem higiénikus körülmények között vágják le. A kínai élőállat-piacok összefüggésben voltak a SARS–CoV–1 és a SARS–CoV–2 megjelenésével.
• Az urbanizáció. A világ népességének körülbelül 55 százaléka él városi területeken, szemben az 1960-as 34 százalékkal. A terjeszkedő nagyvárosi területek új otthont adnak különféle vadon élő állatoknak, beleértve a patkányokat, majmokat, madarakat és rókákat – olyan állatokat, amelyek meg tudnak élni az emberek által eldobott bőséges táplálékból.
• Intenzív állattenyésztés. A vadon élő lényekből származó kórokozók időnként haszonállatokon keresztül jutnak el az emberekhez. Az emberekhez hasonlóan sok tehén, sertés vagy csirke egymás mellé helyezése növeli a betegség terjedésének veszélyét. Az állatok növekedésének felgyorsítására használt antibiotikumok olyan kórokozók kifejlődését is előmozdíthatják, amelyek ellenállnak a kezelésnek.
• Éghajlatváltozás. Az emelkedő hőmérséklet hozzájárult a betegségeket terjesztő szúnyogok, kullancsok és csípős szúnyogok körének bővüléséhez. Ezek a fajok hosszabb ideig fennmaradhatnak, növelve az olyan betegségek terjedését, mint a Lyme-kór, a hepatitis E, a dengue-láz és a nyugat-nílusi vírus.

Mit lehetne tenni a járványok megelőzése érdekében?

A Covid–19 világjárvány jelentősen ösztönözte a fertőző betegségek nyomon követésére és megelőzésére szolgáló innovatív eszközök kifejlesztését, mint például a gyors otthoni teszteket, a szennyvíz-felügyeletet és az mRNS-oltásokat. Emellett felhívta a figyelmet az intenzív gazdálkodással és az egzotikus állatok fogyasztásával kapcsolatos kockázatokra, amelyek kórokozókat, például korona- és influenzavírusokat hordozhatnak.

 

A további megelőző intézkedések közé tartozik a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozó szabályozás szigorítása, a globális korai előrejelző rendszerek fejlesztése, valamint a „One Health” megközelítés elfogadása, ami integrálja az emberi, állati és környezeti egészséget a jövőbeli kockázatok csökkentése érdekében.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Wikimedia)