A néphagyomány szerint, ha február 2-án a barlangjából előbújik a medve, és meglátja az árnyékát, visszabújik téli álmot aludni, mert hosszú lesz a tél, de ha felhők takarják az eget, a medve nem ijed meg az árnyékától, kinn marad, mert közeleg a tavasz.
A legelterjedtebb néphagyomány szerint, ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik vackára, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, a zord idők java hátravan. De ha borús felhők takarják az eget, az a medvének azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek.
A tél végét jelzi, hogy előbújtak a medvék vasárnap a Szegedi Vadasparkban, és bár a felhők mögül néha előbukkanó nap fogadta őket, nem mentek vissza a medveházba. A vadasparkban már hagyomány, hogy február 2-án medvelest szerveznek. A két medve, Mici és Ursula délelőtt előbújtak a kifutóba, ahol lekváros kenyér, narancs, alma, körte, szőlő és kivi várta az állatokat.
A fel-felbukkanó nap ellenére a két nőstény medve nem ijedt meg az árnyékától, falatozni kezdett a finomságokból.
Az állatoknak a gondozók a gyümölcsökből a tél feliratot rakták ki. Így csakhamar a két medve meg is ette a telet.
A medvék viselkedését nemcsak Magyarországon használják a várható időjárás megállapításához, hanem Németországban, Svájcban, Hollandiában is. A hollandok voltak, akik meghonosították a szokást Amerikában is, ám ott végül nem a medve, hanem a mormota vált időjósló állattá. A barna medvék – szemben a mókusfélék közé tartozó mormotákkal, melyeket a vadaspark szomszédos kifutójában gondoznak – valójában a természetben nem alszanak téli álmot, csak hosszabb-rövidebb pihenőt tartanak földbe vájt üregekben, esetleg barlangokban. Ilyenkor a medvék anyagcseréje és szívverése is lelassul. Időnként azonban – általában enyhébb, napsütéses időben – kibújnak rejtekükből és fogyasztanak némi táplálékot, így alakulhatott ki a velük kapcsolatos népi időjárás-előrejelzés.
