A Vosztok-tó egykor hatalmas kiterjedésű felszíni víztömeg volt, ami a középső miocén korban elindult erőteljes jegesedés miatt nagyjából 15 millió éve került a jég alá. A fénytől és az atmoszférától oly régóta elzárt tóban egyedülálló extremofil ökoszisztéma található – olyan lények, amelyek rendkívül szélsőséges, extrém körülmények között fejlődtek ki.
Három-négy kilométer vastag jég alatt rejtőzik az ezerméteres mélységű titokzatos tó
A Vosztok-tó a radarmérések adatai szerint mintegy 240 kilométer hosszú és 50 kilométer széles. A rendkívül különleges tó az orosz Vosztok kutatóállomás közelében található (erről kapta az elnevezését is), nagyjából 1300 kilométerre a Déli-sarktól. Bár a Szovjetunió már 1957-ben elkezdte üzemeltetni a Vosztok kutatóállomást, az ott dolgozó tudósoknak egészen az 1960-as évekig fogalmuk sem volt a szomszédságukban a jég alá temetett tó létezéséről, amikor is egy orosz geográfus-pilótának a levegőből először szúrt szemet a Vosztok-tó feletti gyanúsan sima jégfelület.
1993-ban a fejlett műholdas alapú radartechnológiának köszönhetően elsőként sikerült értékelhető radarfelvételeket készíteni a 3-4 kilométeres jégpáncél alatt rejtőző Vosztok-tóról.
E rendkívüli természeti képződmény kutatásában a 2012-es év hozott újabb fordulatot, amikor sikerült fúrással elérni a mélyben rejtőzködő tó felszínét.
A Vosztok-tó a déli végén a legmélyebb, ami itt körülbelül 1000 méteres mélységet takar, az északi és délnyugati mederaljzat viszont ennél sekélyebb. A kutatók feltérképezték a tó fenekét, és azt találták, hogy a mély és a sekély területeket egy gerinc választja el, amin a Csendes-óceán mélytengeri hátságaihoz hasonlóan hidrotermális kürtők sorakozhatnak.
Virágzik az élet a brutálisan extrém környezetben is
A tó egyetlen természetes vízforrása a felette lévő jégtakaró. A víz hőmérséklete mínusz 3 Celsius-fok körül mozog, amely ennek ellenére mégis folyékony halmazállapotban marad a tavat fedő vastag jégtakaró nyomásának köszönhetően, ami miatt alacsonyabb a víz fagyáspontja. Ha azt gondolnánk, hogy ennyire szélsőséges környezeti viszonyok között élettelen a Vosztok-tó, akkor nem is tévedhettünk volna nagyobbat.
A tóban ugyanis számtalan mikrobafaj él, köztük tengeri eredetűek is, ami azt sugallja, hogy egykor a Vosztok-tó összeköttetésben állhatott az Antarktiszt körülvevő óceáni víztömeggel is. A kutatók a tó felszínén található akkréciós jégnek nevezett fagyott vízrétegből vettek mintát, és azt találták, hogy több mint 3500 élőlény DNS-ét tartalmazza, beleértve a halak emésztőrendszerében gyakran előforduló gombákat és baktériumokat – idézi a Live Science tudományos hírportál. Ezek az élőlények különleges túlélési stratégiát fejlesztettek ki ebben a fénytől mentes koromsötét környezetben. A fénynélküliség, illetve a fotoszintézis feltételeinek hiánya miatt ezek az organizmusok a vízben oldott, illetve a meder kőzeteiből kioldódó ásványokat hasznosítják táplálékláncuk alapbázisaként.
(Hasonló, úgynevezett kemoszintetizáló szervezeteket a mélytengeri régióból is ismerünk.) A tudósok úgy vélik, hogy a Vosztok-tó élőlényeinek behatóbb tanulmányozása jó támpontot nyújthat a Naprendszer egyes holdjain, így többek között az Europa Jupiter-hold jégkérge alatti óceánban feltételezett mikrobális élet kutatásához.
