Március 27-én elhunyt Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a délvidéki magyar irodalom kiemelkedő alakja, a magyar irodalom korszakos jelentőségű alkotója – közölte a hírt a család.
Tolnai Ottó 1940. július 5-én született Magyarkanizsán. Már a zentai magyar gimnázium diákjaként publikált, 1956-tól rövidprózát, 1960-tól verseket. 1959-től az újvidéki egyetem magyar tanszékének hallgatója volt, majd 1961-tól az Újvidéken megjelenő Ifjúság hetilap, a Symposion művészeti mellékletének szerkesztőjeként dolgozott.
Első verseskötete, a Homorú versek 1963-ban jelent meg. Zágrábba költözött, és filozófiai tanulmányokat folytatott.
Az 1964-ben először megjelent Új Symposion folyóiratnak 1974-ig volt a szerkesztője, 1969–1972 között a főszerkesztője.
1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorainál dolgozott. 1992-től a Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője. 1994-től élt Palicson – írja a Litera.
Legalább ötven kötete jelent meg.
Többször is elnyerte a Híd-díjat, 1991-ben a József Attila-díjat, kapott Kortárs- és Alföld-díjat, 1995-ben Déry-jutalmat, 1997-ben Füst Milán-jutalmat, Radnóti-díjat és Weöres Sándor-díjat. 2000-ben megkapta a Köztársasági Elnök Aranyérmét, 2007-ben a Kossuth-díjat, 2009-ben az Artisjus Nagydíjat, 2022-ban a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját, majd 2023-ban a rangos közép-európai elismerést, a Vilenica-díjat.
Borítókép: Tolnai Ottó (Fotó: Wikimedia/Móser Zoltán)
