Az ember megítéltetett
A per végére hamar pont került, legalábbis első fokon. Szohner Olga már ezen a tárgyalási napon ejtette a könnyű testi sértés vádját, a becsületsértést viszont fenntartotta Jászai Marival szemben. Miután minden tanút meghallgatott, a bíró döntött.
Jászai Marit felmentette a becsületsértés vádja alól,
amit azzal indokolt, hogy olyan esetben, amikor egy nagy színésznő kerül a vádlottak padjára, nem csak a száraz tényt kell konstatálni, hiszen a bíróság „nem zárkózhatik el az itt döntő szerepet játszó mellék körülményektől. Ugyanis midőn a művésznő egy nagy szerep alakításával volt elfoglalva s a helyzethez nem illő, laza fegyelemre valló nevetgéléssel zavarták szerepében, az országszerte ünnepelt művésznő elhatározó képessége teljesen megzsibbadt s a bizonyított kifejezéseket ellenállhatatlan erő hatása alatt használta.”
Vége a felvonásnak, függöny. Lehullhatott volna, ha lett volna. A közönség hosszan tartó, zajos éljenzéssel fogadta az ítéletet. Imádták Jászai Marit, de annyira, hogy nagy színésznőnknek meg kellett várnia, amíg a nagyérdemű távozik a teremből. Ehhez – akárcsak a Nemzetiben – a kulisszák mögé, a bíró szobájába kellett vonulnia.
De csak Jászai Mari volt elégedett. Szohner Olga és ügyvédje fellebbezett a döntés ellen, így került a becsületsértéssel vádolt nagyasszony ügye a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszékre,
amely 1895. október 21-én 50 forint pénzbüntetésre vagy 5 napi elzárásra ítélte Jászai Marit.
Lehetett választani. Ugyanakkor még ekkor sem nyugodtak le a kedélyek, hiszen ez ellen Jászai ügyvédje nyújtott be fellebbezést, így a nagy tragika nem fizetett és nem is került fogdába.
A törvényszékről a királyi tábla elé került az ügy. A harmadfokú bíróság új tárgyalást rendelt el, amellyel kapcsolatban előírta, hogy hallgassanak meg még több tanút és szakértőkkel igazolják, hogy Jászai Mari a kérdéses alkalommal „csakugyan ellenállhatatlan kényszer hatása alatt cselekedett-e vagy sem, illetőleg beszámítható volt-e vagy sem” – olvasható a Magyar Hírlap 1896. április 23-ai számában. Így került az ügy másodszor is ugyanahhoz a bíróhoz, Gajzágó Manóhoz.
Jászai Marival viszont nem találkozott, mert Gertrudis többet nem jelent meg a bíróság előtt.
Talán úgy volt vele, hogy számára véget ért a felvonás, nincs már több szerepe. Ráadásul, ahogy a korabeli napilapokból kiderül, az elmarasztaló ítélet után, arra hivatkozva, hogy elment a hangja, még a fellépéseit is lemondta a Nemzetiben, és elutazott Olaszországba. Így a bíróságnak a távollétében kellett meghoznia a végleges döntést.
Steiner Béla, Szohner Olga jogi képviselője egy hosszú mondattal már az elején rövidre zárta a tárgyalást:
Úgy értesültem, hogy Jászai Mari asszony a panaszosnő atyja előtt kijelentette, hogy Szohner Olga kisasszonyt, ki tanítványa volt, személyében sérteni nem akarta, miért is a panaszt visszavonom.
Ennek hallatán a bíró megszüntette az eljárást, Jászai Mari pere pedig véget ért.
A per utóélete
Annak ellenére, hogy a nagy színésznőre mindenki kíváncsi volt, a korabeli napilapok mégsem kezelték szenzációként a két apród és Gertrudis ügyét. Ha foglalkoztak is vele, nem a címlapon közölték az erről szóló tudósítást (a Nemzetet leszámítva, amely 1895. szeptember 24-én fél oldalnyi hosszúságú tárcát közölt a színész lelki beszámíthatóságáról a színpadon).
Jászai Mari pedig nem beszélt róla, csak egy kósza utalást tett arra, hogy nyomasztotta valami:
Voltak tetteim és mondásaim, melyeket ma, 30-40-50 esztendő után is szégyenlek, sőt szenvedek miattuk, ahányszor eszembe ötlenek. Hát akkor miért tudtam elkövetni és mondani, vagy miért kínoz évtizedeken át életem végéig?
Talán szégyellte, talán szerette volna meg nem történtté tenni, ezt már sosem fogjuk megtudni. Egy biztos, a korabeli lapokban és bírósági iratokban őrzött izgalmas, hatodik felvonás a színészóriás vehemens személyiségének lenyomatát tükrözi.
A másodfokú elmarasztó ítélettel nem vált bűnözővé Jászai Mari és nem lett kisebb a Gertrudisa.
Épp ellenkezőleg. Ami 1895. szeptember 2-án a Bánk bán kulisszái mögött történt, igazolja, amit eddig is tudtunk róla. Jászai Mari, a Nemzeti Színház hirtelen haragú nagyasszonya tényleg zseni volt, akit a környezetének el kellett viselni. Színpadra született, de nem csak a világot jelentő deszkákon tudott drámai monológokban nagyot alakítani.
Jászai Mari alakítása Kertész Mihály A tolonc című némafilmjében:
