A Bánk bánt játszották 1895. szeptember másodikán a Nemzeti Színházban. Tiborcot Újházi Ede, Gertudist Jászai Mari alakította. Az ő nevük hangzott el a pár héttel később megtartott járásbírósági tárgyaláson. Végül minden idők egyik legnagyobb Tiborca nem járult Gajzágó Manó táblabíró elébe, mivel érdemben semmit sem tudott hozzátenni sem a vádhoz, sem a védelemhez. Nem úgy Gertudis két apródja, Szohner Olga és Csipkay Auguszta, akik életük nagy jelenetére készültek. A vádlottak padját ezúttal egy kényelmes karosszék jelentette, amelyet Jászai Marinak szántak.
A Bánk bán Budapesti Büntető Királyi Járásbíróságon tartott „hatodik felvonására” tódult a publikum.
Hosszú, tömött sorokban igyekeztek bejutni a nézők a nem hétköznapi vádlott színpadon kívüli előadására, amelyre már jóval a kezdés előtt ki lehetett volna tenni a „Minden jegy elkelt” táblát.
Getrudis királyné a bíróság előtt is ugyanazzal a méltósággal szerepelt, mint a festött világ vászonfalakból összerótt királyi palotájában. A különbség csak annyi, hogy az érdekes vádlott nem királynői díszben, hanem polgári toilettben, világos nyári blúzban, fején tollas kalappal, elfátyolozott arccal állt a sorompók előtt
– írta a Pesti Napló tudósítója az 1895. szeptember 23-i tárgyalás előtti percekről.
Jászai Mari megsárgult vallomásai
Az elfeledett per iratanyagát ma Budapest Főváros Levéltára őrzi, amelyben a két világháború közötti női bűnelkövetők budapesti történetét kutatom újságíró-történész doktoranduszként. Így találtam rá az elsárgult bírósági feljegyzésekre, amelyek főhőse Jászai Mari, aki mindennap Gertrudisként kelt és feküdt ezekben a napokban. Ezt írja a királynéról az Arcanum Digitális Tudománytárban található Kézikönyvtár/Irodalmi alakok lexikona:
„Gertudis: Berchtold meráni herceg lánya, II. Endre magyar király felesége (1185–1213). A kedvéért a király felesége honfitársait fontos egyházi, udvari és országos méltóságokba helyezte, és nagy birtokokat adományozott nekik. A magyar oligarchiát ez is és Gertrudis pazarló udvartartása is sértette; a király egy halicsi hadjárata idején összeesküvő elégedetlenek megölték a visegrádi erdőben. –
Katona Bánk bán c. tragédiájában Gertrudis gőgös és a magyarok iránt megvető, kemény asszony, akinek alig titkolt becsvágya, hogy az egész ország igazi ura legyen.
Színleg megrója öccsét, Ottót, amikor megvallja neki vágyakozását Melinda után, de közvetve bátorítja is, szemére hányva, hogy egy magyar asszony erénye kifog rajta. Az erőszaktételben közvetlenül nem hibás, mégsem ok nélkül nevezi őt Bánk kerítőnek. Erélyesen és magabiztosan rendeli maga elé a bánt, mert nincs hozzászokva, hogy bárki szembeszálljon vele. Melindát a botrány megelőzése érdekében ki akarja tuszkolni az udvarból, s még ő tesz szemrehányást a nádornak a történtek miatt. Elbizakodottsága és az, hogy a vérig sértett Bánkkal szemben továbbra is a gúny és fölény hangját használja lesz végső soron okozója halálának.”
(Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.148)
Gertrudis alighanem képes lett volna megtámadni két apródját, de vajon Jászai Mari is megtette két színinövendékkel vagy valaki rossz fényben akarta őt feltüntetni? Hogy erre választ kapjunk, látnunk kell az embert a szerepei mögött! Ahogy a bírónak is át kellett látnia Gertudis maszkján.
Nehéz gyerekkor
A nemzet tragikája Krippel Mária néven látta meg a napvilágot egy nyolcgyerekes, csonka család tagjaként 1850. február 24-én a Komárom-Esztergom vármegyei Ászáron. Édesanyját hamar elvesztette. Ács édesapja éjt nappallá téve dolgozott, hogy legyen mit a tejbe aprítaniuk, ugyanakkor szigorúan, olykor az erőszakot sem megvetve nevelte a gyerekeit. Ráadásul az új asszony, akit a házhoz vitt, gyakran szította a dühét ellenük.
Mária már pici gyermekkorában szolgálónak állt, hogy minél kevesebbet legyen otthon, de sorsa nem fordult jobbra.
Szalmán aludt. Már amikor a haját rágó patkányok és gazdái hagyták, és nem ébresztették fel éjnek idején. Egyetlen örömét a könyvek jelentették, miután autodidakta módon megtanult olvasni. Elemibe a győri Szent Orsolya-zárdába járt. A 16 éves Mária markotányosnő lett a königgrätzi csatában, és ugyanebben az évben került első színitársulatával Székesfehárvárra. Játszott Budán és Kolozsvárott is.
Fiatalkorában volt egy kérője, akivel együtt az édesapja nagyon megverte, amikor kijelentette, hogy nem szakít a színészettel.
A pokoli gyerekkort pokoli fiatal kori évek követték, de asszonyként sem lett boldogabb, sőt! 1869-ben ment hozzá Kassai Vidor színészhez. Hogy mit tett a férje az ország legnagyobb tragikájával, az kiderül a visszaemlékezéseiből, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár őriz:
„Ha az éhség nem kínzott volna, azt hiszem, teljesen boldog szaka lett volna az életemnek az a kolozsvári 3 év. Se reggelim, se vacsorám nem volt. Az ebédet, valami moslék-félét hazahozattuk a Sugárnétól. Ketten fizettünk érte 15 Frt-t, egyre jutott 7 Frt 50 F. Sem reggelim, sem vacsorám nem volt, de Kassai mindennap a kávéházba járt reggelizni és uzsonnázni, kávét, tojást. Ezt másoktól hallottam, de természetesnek találtam, borzasztó korlátozottságomban, mert, gondoltam, neki telik, hiszen 100 Frt havi fizetése van, és nem is kell színpadi ruhára költenie.
Ma, érett ésszel nem bírom megérteni irtózatos kegyetlenségét annak a becsületes, igazságos embernek!? (sic!)
Tudta, hogy nincs mit ennem, minden éjjel evéssel álmodtam, fölszedtem régi sajthéjakat és kenyérhéjakat, és mohón fölfaltam, nehogy valaki meglássa, – tudta, hogy egész éjjeleken át varrtam és tanultam mellette, hogy reggel 9 órakor tudjam a próbán. Hajnalban, alighogy elaludtam, felébresztett ölelkezni, elfogadta, követelte, hogy a felesége legyek, holott egy atom fölöslegem nem volt, mert még csak ki sem alhattam magamat soha. Látta, hogy soványodom csontig és sápadok, és soha egy falat étellel, egy kis vacsorával meg nem ajándékozott volna!”
A pokolban köttetett frigy két évig tartott.
Talán ennek köszönhető, hogy Jászai egész életében a szerelmet kereste, annyira intenzíven, hogy könnyedén férfifalónak titulálhatták. Viszonya volt Feszty Árpád festőművésszel, de Reviczky Gyula költőben is kereste a társát, amit nem talált meg. Jászai meggyötört személyisége kegyetlen magánéleti tettekre sarkalta. Reviczkyvel akkor szakított a férfinál 14 évvel fiatalabb Szomory Dezső író miatt, amikor a költő már a halálos ágyán feküdt.
Senkim sincs, aki magamért szeretne. Még ez a két szolgáló-leány is, akiket már harmad éve becézek, kényeztetek, pénzzel, szelídséggel, ajándékokkal, türelemmel, tréfával és a legnagyobb kímélettel, ezeknek is a legcsekélyebb ok elég arra, hogy rögtön a fölmondással álljanak elő. Saját jóvoltukat feledve azonnal a tőlem való szabadulásra gondolnak
– írta az ünnepelt színésznő nagy magányában, amely oly gyakran jut a zseniknek osztályrészül.
Kattintson a következő oldalra, a cikk folytatódik!
