A Bánk bánt játszották 1895. szeptember másodikán a Nemzeti Színházban. Tiborcot Újházi Ede, Gertudist Jászai Mari alakította. Az ő nevük hangzott el a pár héttel később megtartott járásbírósági tárgyaláson. Végül minden idők egyik legnagyobb Tiborca nem járult Gajzágó Manó táblabíró elébe, mivel érdemben semmit sem tudott hozzátenni sem a vádhoz, sem a védelemhez. Nem úgy Gertudis két apródja, Szohner Olga és Csipkay Auguszta, akik életük nagy jelenetére készültek. A vádlottak padját ezúttal egy kényelmes karosszék jelentette, amelyet Jászai Marinak szántak.

A Bánk bán Budapesti Büntető Királyi Járásbíróságon tartott „hatodik felvonására” tódult a publikum.
Hosszú, tömött sorokban igyekeztek bejutni a nézők a nem hétköznapi vádlott színpadon kívüli előadására, amelyre már jóval a kezdés előtt ki lehetett volna tenni a „Minden jegy elkelt” táblát.
Getrudis királyné a bíróság előtt is ugyanazzal a méltósággal szerepelt, mint a festött világ vászonfalakból összerótt királyi palotájában. A különbség csak annyi, hogy az érdekes vádlott nem királynői díszben, hanem polgári toilettben, világos nyári blúzban, fején tollas kalappal, elfátyolozott arccal állt a sorompók előtt
– írta a Pesti Napló tudósítója az 1895. szeptember 23-i tárgyalás előtti percekről.
Jászai Mari megsárgult vallomásai
Az elfeledett per iratanyagát ma Budapest Főváros Levéltára őrzi, amelyben a két világháború közötti női bűnelkövetők budapesti történetét kutatom újságíró-történész doktoranduszként. Így találtam rá az elsárgult bírósági feljegyzésekre, amelyek főhőse Jászai Mari, aki mindennap Gertrudisként kelt és feküdt ezekben a napokban. Ezt írja a királynéról az Arcanum Digitális Tudománytárban található Kézikönyvtár/Irodalmi alakok lexikona:
„Gertudis: Berchtold meráni herceg lánya, II. Endre magyar király felesége (1185–1213). A kedvéért a király felesége honfitársait fontos egyházi, udvari és országos méltóságokba helyezte, és nagy birtokokat adományozott nekik. A magyar oligarchiát ez is és Gertrudis pazarló udvartartása is sértette; a király egy halicsi hadjárata idején összeesküvő elégedetlenek megölték a visegrádi erdőben. –
Katona Bánk bán c. tragédiájában Gertrudis gőgös és a magyarok iránt megvető, kemény asszony, akinek alig titkolt becsvágya, hogy az egész ország igazi ura legyen.
Színleg megrója öccsét, Ottót, amikor megvallja neki vágyakozását Melinda után, de közvetve bátorítja is, szemére hányva, hogy egy magyar asszony erénye kifog rajta. Az erőszaktételben közvetlenül nem hibás, mégsem ok nélkül nevezi őt Bánk kerítőnek. Erélyesen és magabiztosan rendeli maga elé a bánt, mert nincs hozzászokva, hogy bárki szembeszálljon vele. Melindát a botrány megelőzése érdekében ki akarja tuszkolni az udvarból, s még ő tesz szemrehányást a nádornak a történtek miatt. Elbizakodottsága és az, hogy a vérig sértett Bánkkal szemben továbbra is a gúny és fölény hangját használja lesz végső soron okozója halálának.”