1945. szeptember 28-án álltak fel hazánkban az első olyan katonai egységek, amelyek szervezetten és irányítottan végeztek aknamentesítést – emlékeztet az MH 1. Tűzszerészezred a hivatalos Facebook-oldalán. Ezzel nyolcvan éve indult el Magyarországon a hivatásos tűzszerész-tevékenység, amely azóta is életveszélyes és áldozatos munkával jár.
A második világháború után milliónyi robbanóeszköz maradt szétszórva a földekben, vizekben, romos épületekben. A háborún túllépő országban azonban az életnek folytatódnia kellett, ehhez pedig mentesíteni kellett a veszélyes területeket.
A tűzszerészek mindennapi kockázatait jól mutatja Galambos Zoltán egykori tűzszerész visszaemlékezése is, amely az Ország-Világ 1985-ös számában jelent meg. Az 1940-es évek második felében a visszamaradt háborús eszközökből nyert robbanóanyagot sokszor ipari célra hasznosították. Egy ilyen művelet során történt, hogy három kisnyuszi mentette meg Galambos Zoltán életét.
A tűzszerész egy bokor alján talált rá az apró állatokra, és katonatársainak akarta megmutatni őket. A járőrparancsnok azonban dühösen utasította, hogy vigye vissza őket a helyükre. Amikor Galambos engedelmeskedett, és visszarakta a kisnyuszikat, hatalmas robbanás hallatszott: az egyik gránát felrobbant a járőrparancsnok kezében. Galambos a földre vetette magát, és sértetlenül megúszta.
„Ti mentettétek meg az életemet!” – zokogta a tűzszerész a kis állatoknak, miközben sorra csókolgatta őket.
A történet egyszerre megrázó és megható, és jól mutatja: a tűzszerészek munkája nemcsak hősiességről, hanem emberi történetekről is szól, amelyek generációkon átívelve maradnak velünk.
