Nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalálának napja

Jézus Krisztus keresztre feszítésének, sírba tételének és feltámadásának három napja a kereszténység legnagyobb és legmegrendítőbb ünnepe.

Sebastiano Mazzoni: Keresztállítás (Forrás: Wikimedia/Didier Descouens)

Ezután a pap a Feketevasárnapon (a nagyböjt ötödik vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet, és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez. Ő az, aki ma is szenved egyházáért. Személyesen hív meg minket, hogy előtte leboruljunk és megvalljuk: ő az egyedüli Megváltónk, akinek segítségére mindannyian rászorulunk. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

 

Szigorú böjt

Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. 

A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt.

 A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és a hívek keresztúti ájtatosságot végeznek.

Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené.

A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy 

az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét. 

A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött, kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” – kérdezte tőlük. Ezt idézi fel, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérik és a mise utáni szentségimádásnál.

Nagyszombat és húsvéti vigília

Nagyszombaton az egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a katolikus egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombat a gyász napja, amikor Jézus sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt.

A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötétség, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. 

A liturgia sötétben kezdődik, utalva arra a sötétségre, amely a világra borult Krisztus halála után, amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll:

• a fény liturgiájából,
• az igeliturgiából,
• a vízszentelésből és
• az áldozati liturgiából.

Szertartás 

A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy 

Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. 

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertyába szúrt tömjénszegek Jézus halálos sebeit jelzik.

A feltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt fel, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az egyház liturgiája mintegy megjeleníti a feltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. 

A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. 

A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Ezután hangzik föl az egyház leggyönyörűbb éneke, az Exsultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.

A húsvét örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki.

Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az egyház. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, ezt követi a víz megszentelése és a keresztelés. Az egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek.

A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik.

A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül,

és az egész világ számára elviszik az örömhírt: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!